A fotók a szerző felvételei.

Tamás Edith óvodás korától fogva tornatanár akart lenni, ma gyógytornászként az egyik helyi sport és wellness klubban bírja mozgásra a gyerekeket és időseket egyaránt.

– Az első emlékem, ami eszembe jut gyermekkoromból, hogy a szüleimet tornáztatom otthon. Mikor elsős voltam, már biztosra tudtam, hogy ha felnövök, én tornatanár leszek – kezd bele a mesélésbe a kinetoterápia szakon végzett lány, aki szülei helyett ma már másokat tornáztat meg: csoportos (lúdtalp torna, relaxáló gerinctorna, „Senior” torna) és egyéni tornákat vezet.

– Ahogy kezdtem felnőni, rájöttem, hogy talán nem is a tanári pálya felé venném az irányt – emlékszik vissza Edithke. Tudtam, hogy nagyon sok tornatanár van a környéken, de a tornát mégsem akartam hagyni. Tizenegyedikben édesanyámmal elmentünk gyógytornára kezelésre, akkor gondolkodtam el, hogy ha már a tanári pályát elengedtem, gyógytornászként mégis el tudnám képzelni magam. Láttam azt, hogy egy gyógytornásznak milyen széleskörű feladata van, és hogy ez a torna, amit egyénre lehet szabni, a gyógyítást helyezi előtérbe, amivel a környezetemben élőknek, így a családomnak is sokat tudnék segíteni a derékfájások, a gerincbántalmak, hátfájások, lúdtalp, a mozgásszervi betegségek kezelésében – idézi fel, mi vezette odáig, hogy a kinetoterápia szakot válassza Kolozsváron. 

– Első éven nagyon sok közös óránk volt a testnevelés szakosokkal, aztán nálunk egyre inkább az anatómiára, mozgástanra, a gyógyászati dolgokra került a hangsúly, így például az úszásoktatásnál a gyógyúszást tanították – magyarázza, hogy mi a különbség a testnevelés és a gyógytorna között.

Bár az egyetem alatt számos gyakorlati órájuk volt, így gyógytornász mellett tanulhatták el a technikákat, tornákat tarthattak öregotthonban, a látás- és hallássérültek iskolájában, és még a bentlakótársai is szívesen vállalták, hogy új masszázstechnikákat próbáljon ki rajtuk, Edith  kevésnek érezte az itt szerzett tudást. „A masszázs jólesett mindenkinek – mondja –, de nem éreztem elegendőnek a gyakorlati tudásomat, így már évközben felvettem a kapcsolatot egy tapasztalt gyógytornásszal, Hadnagy Ágnessel, aki vállalta az egyetem utáni mentorálásomat.”

Mivel államvizsga után nem szeretett volna „azonnal a mélyvízbe kerülni”, a nyarat otthon töltötte: szakkönyveket olvasott, gyakorlati videókat nézett, a családtagokkal próbált el egy-egy tornagyakorlatot, és gyógytornász mentorának óráit látogatta egészen addig, amíg decemberben elkezdte a csoportos tornák vezetését.

– Most, hogy a koronavírus miatt sok minden, így az oktatás is átkerült az online térbe, a monitor előtt görnyedés, a sok ülőmunka hát- és derékfájás panaszokkal jár, ezért a mentorommal úgy láttuk, gerinctornára, relaxálós mozgásra lenne a leginkább igény. Bár Spine Relax a neve, nem csak hát- és hasizom erősítésből, hanem nyújtásból, átmozgatásból, lazító tornagyakorlatokból is áll ez a csoportos torna. Úgy állítottuk össze, hogy egyfajta kimozdulást jelentsen a hétköznapi monotonitásból. Az órákon gumiszalagot, masszírozó hengert, fitneszlabdát, flexi-bart használunk, és zenét is olyant választunk, amire könnyen el lehet lazulni, kikapcsolni – mondja Edith, aki először hét-nyolc fős csoporttal kezdte, ma már két csoportnak tart heti kétszer relaxáló gerinctornát.

Lazítani, próbálj meg lazítani

– Az első, amire általában mindenki panaszkodik, az a derékfájdalom. Ahogy az egyéni, úgy a csoportos torna esetében is felmérjük a tornára jelentkező személy állapotát, rákérdezünk az esetleges mozgásszervi problémákra, és eszerint állítjuk össze a csoportos gyakorlatokat. Ha valakinek mozgásszervi panaszai vannak, és nem ajánlott számára egy adott tornagyakorlat, akkor vagy egyáltalán nem kerül be a gyakorlat az óratervbe, vagy amíg a csoport többi tagjai azt végzik, egy másik gyakorlattal pótoljuk számára – mondja a gyógytornász, aki úgy látja, a fiatalok közül is egyre többen panaszkodnak.

Sokszor mondják, hogy valahol fáj a hátuk. Ez azért van, mert telefonozáskor, laptopozáskor belehajolnak az eszközbe, görnyedt, hanyag a tartásuk, az izmok bemerevednek, felborul az izomegyensúly. Ilyenkor nagyon fontos, hogy szemmagasságba emeljék az adott kütyüt, amivel a gerincoszlopuk nyaki szakaszát védhetik, megelőzve a panaszokat.

A deréktáji fájdalmak általában az ülőmunkát végzőknél jelentkeznek, míg nyaktáji fájdalomra azok panaszkodnak a leginkább, akik monoton munkát végeznek napi több órán keresztül. Ilyenkor, mivel mindig ugyanaz az izomcsoport dolgozik, befeszül, ezért ajánlott belopni néhány nyújtó, lazító gyakorlatot. 

Az egyéni gyógytornák előtt mindig rákérdezünk, mi a foglalkozása az illető személynek, és eszerint teszünk javaslatokat: ha ülőmunkát végez, és deréktáji fájdalmakra panaszkodik, vagy többórás, monoton munkája van, sokszor érez fájdalmat nyaktájon, tanácsoljuk, hogy üljön rá egy fit labdára, amin hátra feküdhet, megnyújtózhat, de már az is jót tesz, ha fejtetővel kinyújtózik a plafon felé, így próbálva a gerincét megnyújtani.

Állómunkánál nagyon fontos szerepet kap a cipő, aminek kényelmesnek kell lennie: ne legyen nagyon lapos a talpa, a sarok résznél valamivel magasabb legyen, jól tartsa a bokát és ne kemény, hanem sokkal inkább könnyen hajlítható talpú legyen.

Egyedül vagy többen? Nem mindegy.

– A csoportos tornával az a célunk, hogy megelőzzük ezeket a panaszokat, nyújtsuk meg a gerincet és a gerinc melletti izmokat, erősítsünk annak érdekében, hogy helyén tartsuk a gerincoszlopot. Ha hanyag a tartásunk, akkor ajánlott a csoportos torna, de ha degeneratív elváltozás, például gerincsérv panasz áll fenn, egyéni gyógytorna javasolt, ahol a szakorvosi vizsgálat után egyénre szabott mozgáskezeléssel javítunk a problémán. A csoportos gyógytornával arra törekszünk, hogy ezeket a panaszokat elkerüljük, és éppen ezért bármelyik korosztálynak ajánlott a gyakorlatok elvégzése.

Középiskolástól egészen az idősebb korosztályig járnak csoportos gyógytornára, és Edith elmondása szerint olyan is van, aki mintegy „bemelegíteni” jár el Spine Relaxre, majd egy nagyobb intenzitású mozgásra, spinningre (zenés teremkerékpáros edzés – szerk. megj.) vált át.

Azt látom az embereken – mondja Edith, hogy tartanak a csoportos edzésektől, így a Spine Relaxtól is. Akad olyan, aki kijelenti, hogy „hát én nem megyek, mert biztos kemény torna, és nem fogom tudni megcsinálni”, és az idősebb korosztályon is látom a tartózkodást, pedig nagyon egyszerű gyakorlatokról van szó. Ráadásul az emberek többsége motiváltabb, ha csoportban tornászik, mintha egyénileg kellene elvégezze a felhagyott gyakorlatokat: „Megcsinálják egy hétig, kettőig, aztán alábbhagy a motivációjuk, és elfelejtik a tornasorokat” – meséli a tapasztalatait.

Mindenkit felragasztott a családban

– Otthon nagyon sokszor mondják nekem a családtagok, hogy „itt fáj, ott fáj, jó lenne megmasszírozni”. Ez az első, ami megoldásként eszükbe jut, hiszen kényelmesebb, mintha elkezdenének tornászni. Én kompromisszumot szoktam velük kötni: ha előtte elvégzik a kiszabott tornagyakorlatokat, akkor megmasszírozom őket. Anyukám ügyesen végzi, gyakran kéri, ha fáj a háta, hogy adjak neki utasításokat, és a programozó barátomtól is mindig kapok visszajelzéseket, hogy „na, ez most tetszik, érzi, hogy hat a gyakorlat, de olyan is van, amire azt mondja, hogy nem érez semmit.”

A családtagok segítsége mindig jól jön a fiatal gyógytornásznak, kiváltképp, amikor gyakorlatozásról van szó: „Amikor a kinesio-tape tanfolyamot végeztem, szükséges volt a gyakorlatozás, a kineziológiai tapaszt különböző területekre – váll, könyök, csukló, nyak, hát, derék, comb, térd, boka – kellett felragasztani, amit magamon nem tudtam kipróbálni, így testvéremtől elkezdve édesapámig, az egész család fel volt ragasztva.

A ragasztási technikától függően lehetnek lazító, rögzítő vagy korrigáló ragasztások is. A tape segítséget nyújthat ficamok, húzódások, izomfeszülések, egyes nyaki, háti, derék fájdalmak esetén is. Azzal, ha feltesszük egy ízületre, ad egy tartó hatást, fellazítja a bőr alatti szöveteket, az izmokat, serkenti a vérkeringést. Van direkt nyiroktaping, ami nagyon jó arra, ha valahol dagadás van. Ez sokkal gyorsabban segíti a leapadást, mivel gyorsítja a keringést. Az agynak ad egy stimulációt oda, ahová feltettük – sorolja, mi mindenre jó a kineziológiai tapasz, amit gyerekeknél, felnőtteknél, idős korosztálynál egyaránt lehet használni.

„Én a tanfolyam végzése alatt a legtöbbször a vállragasztást gyakoroltam, mivel vállfájdalomra volt a legtöbb panasz a család és barátok körében. Általában pozitív visszajelzést kaptam tőlük, de mindig igyekeztem kihangsúlyozni, hogy a torna emellett sem elhanyagolható” – emlékszik vissza Edith, majd folytatja a mesélést. 

Nem árt, ha bevállalós vagy, de tanulható

Az első csoportos órák előtt, miután megírta az óratervet, édesanyját vagy a lánytestvérét tornáztatta meg, hogy memorizálja a tornagyakorlatokat. „A család női tagjai valahogy mindig bevállalósabbak, ha tornáról van szó” – osztja meg a tapasztalatait a fiatal lány, aki mindig törekszik arra, hogy új gyakorlatokat vigyen be a csoportos óráira: az órák előtt összeírom a gyakorlatokat, amiből az újakat mindig kipróbálom, mert van, hogy megírom az óratervet, örülök, hogy milyen jó lett, de aztán rájövök, hogy ez egy picit nehéz, és akkor változtatok rajta. Az elején, emlékszem, nagyon féltem, milyen lesz, amikor mások előtt kell tornáznom, mára elmúlt ez az érzés – meséli.

– Szerintem az a fontos, hogy nagy legyen az akaraterőd, és ne az legyen benned, hogy ha elvégezted az egyetemet, egyből magánrendelőt fogsz nyitni, ahova csak úgy áramlani fognak a mozogni vágyók, mert nem ez lesz. Én tényleg úgy mentem oda a gyógytornász mentoromhoz, hogy még tanulni szeretnék, és minden apró lépésnek örültem. Jelenleg minél többet szeretném fejleszteni magam, amiben a gyógytornásztól kapott könyvek is nagy segítségemre vannak, a sűrű program miatt rendszerint hétvégén jut időm olvasni őket.