Szeptember második felében további jelentős fegyverraktárak semmisültek meg, az orosz csodafegyver viszont önmagát semmisítette meg. Az ukrán energiahálózat nehéz télre készül, és az oroszok újra célzottan fogják lőni.

Egy katonai felvonuláson egy orosz Jarsz interkontinentális ballisztikus rakétarendszer halad el a díszőrség mellett Moszkvában, 2022. májusában. Fotó: Maxim Shemetov, Reuters

Ebben a cikkben szó lesz arról, hogy:

• újabb jelentős fegyverraktárak semmisültek meg, észak-koreai rakétákkal;
• az oroszok újra le fogják bombázni a már megtépázott ukrán áram- és fűtéshálózatot;
• az orosz csodafegyver csütörtököt mondott – negyedszerre;
• Kadirov jelentős hibát követhetett el;
• elindult az oroszok őszi sorozása, de most is azt ígérik, hogy nem küldik a fiatalokat a frontra;
• az oroszokat kimondottan aggasztja a nyugati rakéták Oroszország elleni bevetése, és nem is nézik tétlenül a diskurzust.

Drónok, drónok mindenütt!

Röviddel azután, hogy leírtuk, hogy az ukránok egy jelentős fegyverraktárat iktattak ki, a közönségsikerre való tekintettel megismételték a bravúrt. Szeptember 21-én Tihoreckben, Krasznodar Kraj megyében, semmisítettek meg lőszert, feltehetőleg észak-koreai rakétákkal együtt, 29-én pedig Volgográdban a kotlubani raktárat vették célba. A 29-ei támadásban 120 drón vett részt, ami azért érdekes, mert az ukránok napok alatt szerveztek akkora dróntámadást, amit az oroszok relatív ritkán (ellenben ők jóval több siklóbombára és rakétára tudnak támaszkodni, és fognak is, amint lennebb kibontjuk). 

Ezek a drónok – a lőszerek megfelelő tárolása esetén – nem tudnának jelentős kárt okozni, de jó orosz szokás szerint a tárolás sem volt megfelelő (a szabadban tároltak rengeteget), illetve a támadások időzítését is úgy szervezték, hogy érzékeny időre essen, például a vonatról lerakodás közben. Így történhetett, hogy bár a drónok nem tudnak elég robbanóanyagot szállítani a betonfalak áttörésére, de a védtelen robbanószerek felrobbantásával sikerült elindítani olyan láncreakciót, ami megoldja a védelemben tárolt lőszerek problémáját is. 

Ezzel újra bebizonyosodott, hogy a nagy távolságok jelentette védelem jórészt a múlté: a drónok több száz kilométer távolságra jutnak el, és ekkora kiterjedésű területen nehéz ellenük védekezni. A légvédelem problémáiról bővebben kicsit lentebb lesz szó. Ráadásul az orosz légvédelem ezen felül is sokkal hiányosabb a nyugati standardoknál. Ahhoz persze van elég tér, hogy még bennebb mozdítsanak, amit lehet, lőszert és járművet, azaz távolabb a határtól, csakhogy ez időbeli késlekedést jelent a frontra szállításhoz, ráadásul ezeket a hatalmas mennyiségeket nagy kihívás a gyenge orosz logisztikának elszállítani. Kezdetnek a vonatokról pakolás nagyrészt még mindig kézzel történik, és ekkora raktárakat kialakítani is kihívás.

Megsemmisített fegyverraktár Tihoreckben. Forrás: Szabad Európa Rádió/Maxar

Visszatérve röviden az orosz rakéták és siklóbombák kérdésre: a szeptemberi adatok alapján az oroszok újra kevesebb rakétát használtak szeptemberben, mint általában szoktak, helyette inkább az iráni Shahed drónra hagyatkozva. Minden bizonnyal újra azt tervezik, amit tavaly, azaz megvárják a hideg beálltát, és egyszerre küldik a rakétákat a civil erőművekre és távfűtésre. Habár a mostani támadásokban vesztettek rakétákat, azért egyfelől még mindig lesz készleten, másfelől a frissen legyártottakat be fogják tudni vetni. Úgyhogy az ukránok arra készülnek, hogy nagy, akár 12 órás áramszünetekkel és a fűtés akadozásával kell számolniuk ezen a télen. 

Bár soká tartott, de Oroszország végül elérte, hogy a háború előtti áramtermelési kapacitásnak úgy 80 százaléka odaveszett. Előkészületek történnek, például Litvánia szétszed egy teljes hőerőművet, és darabokban átviszik, illetve 160 millió euróval készül az EU (ennek egy része az orosz vagyonból származik), amit javításokra meg felszerelésre (például generátorokra) fordítanak.

Áll a nukleáris bál?

Az orosz raktározási nehézségek közepette az orosz propaganda visszanyúlt kedvenc fegyveréhez, a nukleáris ijesztgetéshez. Azaz  lényegében nem nyúlt, hiszen semmiféle előkészület nem történt a fizikai világban. A szavak világában viszont Putyin arról beszélt, hogy átírják a nukleáris doktrinát. Olyannyira, hogy az Oroszország elleni egyszerű rakétatámadás, vagy Ukrajna nukleáris erők általi támogatása (értsd: Egyesült Államok, bár a britek és franciák is nukleáris hatalom) atomtámadást vonhat maga után. Sőt, a masszív dróntámadás is indok lehet. De úgy néz ki, 120 drón még nem az a szint. 

Csakhogy, jut eszébe a kedves olvasónak, miről is beszélünk itt, hát az orosz alkotmányba bele van írva, hogy Ukrajna négy megyéje márpedig Oroszország rendes része, még ha van is pár apó bürokratikus integrálni való még rövid távon. Ezeken a területeken az ukránok nem csak műveleteket végeznek, de ezeken is tartózkodnak ukrán csapatok. Már rég. Már eddig is rá ehetett volna húzni, hogy ez veszélyezteti az orosz szuverenitást, ami a doktrína szerint elég a válaszcsapásra. Akkor mi van?

Hát… ugyanaz, mint eddig, semmi. A doktrína, ha valaha arra kerülne a sor, sem megkötni nem fogja Putyin kezét, sem kötelezni nem fogja semmire. Pusztán egy pár darab papír, amit Putyin próbál a világ előtt lengetni. De azért annyira már nem lengeti, hogy a rakétákat használható állapotba is hozzák (ennek lennének letagadhatatlan jelei, de amúgy sincs semmi értelme titokban előkészíteni egy főleg pszichológiai fegyvert). 

A Bulletin of the Atomic Scientist oldalon jelent meg egy jó összefoglaló a témában, amelynek fontos része az is, hogy Oroszországot nemcsak a nyugati válaszcsapás fogja vissza, hanem két másik fontos ország is: India és Kína továbbra is abban érdekelt, hogy senki más ne hadonásszon atomfegyverekkel. Mivel rajtuk múlik az, hogy az orosz gazdaság nem roskadt össze, ezért nem fogja Putyin figyelmen kívül hagyni a kéréseiket – ellenkező esetben megvan az eszköze a két országnak, hogy jobb belátásra bírja az oroszokat.

Fegyvermarketing kontra valóság

Putyin elkövetett viszont még egy hibát, csak hogy legyen valami izgalom. Míg a szavainak meglepően erős hatása van a folyton izgalomra vágyó nyugati társadalmakban, és végtelen vitázásoknak ágyaznak meg, a fizikai tesztek és eredmények vitathatatlan eredményeket produkálnak. A hiba az volt, hogy Putyinék erre a talajra léptek, ugyanis újabb szuperfegyverük vallott katasztrofális csődöt (emlékszünk még a lelőhetetlen Kinzsálra? Lelövése óta nem nagyon emlegetik már). Ezúttal egy Szarmat (a médiában gyakran nevezik Sátán II-nek) típusú interkontinentális ballisztikus rakétát teszteltek – és zsinórban a negyedik robban fel, csak nem akkor, amikor kellett volna. Úgyhogy az Apokalipszist, kedves nézőink, újra kénytelenek halasztani.

Szatellit-felvételen a Szarmat sikertelen indítása. Forrás: CNN

Ezzel nem csak azt sikerült bemutatni, hogy az orosz fegyverek kivitelezése hagy maga után kívánnivalót, de az is felmerülhet a megfigyelőben, hogy a harmincéves általános rothadás az orosz társadalomban és védelmi képességekben mennyire hagyhatott működőképes nukleáris kapacitást az orosz honvédelemben. Ne feledjük, míg a lőszer sokáig tárolható úgy, hogy a legnagyobb veszély rá az holmi rozsdázás lesz, a hasadóanyag alapú nukleáris fegyverek (a fúziós bomba beindításához is elengedhetetlen a fissziós reakció) maguktól is degradálódnak – a hasadóanyag hasad, azaz idővel egyre kevésbé lesz használható. Bár senki sem fogja nyíltan megkérdőjelezni az orosz kapacitást, az ilyen bukások rontják az oroszok pszichikai megfélemlítő erejét.

Lehetséges orosz gyenge pontok

A múltkori cikkben foglalkoztunk a moszkvai lövöldözéssel, és röviden annak hátterével. Az ellenzéki Mihail Hodorkovszkij egy X-threadben arról spekulál, hogy Kadirov nagy hibát követhetett el azzal, hogy a Putyin áldásával tevékenykedő oldallal helyezkedett szembe. Kadirov egy szükséges rossz Moszkva szemében, a rettegett csecseneket tartja kordában Moszkva javára, de végső soron a feladatot más diktátor is el tudná látni. Putyin meg kifejezetten allergiás arra, ha az akaratával szembemennek az alattvalói. De azért tegyük hozzá, Putyinnak most egyéb dolga is akad, nem biztos, hogy lesz erre ideje.

Az orosz légvédelem problémái sokrétűek, de eleve nem volt elég légvédelmi rakétarendszer. Most oda jutott a védelem, hogy szibériai és Kínával határos helyekről csoportosít át védelmet az ukrán frontra, és képtelen a rendelkezésre álló, működésképtelen Sz-300-asokat elég nagy számban megjavítani és működésbe helyezni. Többek között a szakképzett munkaerő és az alkatrészhiány okozza a bajt, de persze az ukránok is igyekeznek mihamarabb kiiktatni az ilyen légvédelmi egységeket, hogy a dróntámadásaiknak legyen hatása. 

Ha ez így megy tovább, Ukrajnának megnyílhat valamikor a lehetősége arra, hogy repülőgépes légicsapásokat hajtson végre – már persze ha értelmét látják, a dróntámadások elég hatékonynak bizonyulnak, és közben nem fenyeget a pilóta elvesztésének veszélye.

Kompromisszumok és katonai kudarcok

A brit védelmi minisztérium emlékeztet, hogy október elsejével kezdetét veszi a szokásos őszi orosz behívás. Továbbra is nagyon érzékeny téma az orosz társadalomban ezeknek a fiatal katonáknak az Ukrajna területén történő bevetése, az állam nagyon ígéri, hogy nem kerül erre sor. Habár Kurszk védelmére kivezényelték tapasztalatlan sorkatonákat, akiket a harcedzett ukrán csapatok fogságba is ejtettek. Viszont később majd minden bizonnyal igyekezni fog az orosz védelmi minisztérium minél többet megtartani belőlük, többé-kevésbé átejtő szerződéssel és jó pénz ígéretével.

A szeptember 27-i jelentésében az Institute for the Study of War (ISW) megjegyzi, hogy az oroszokat nagyon aggasztja annak veszélye, hogy a nyugat megengedheti az ukránoknak a nagy hatótávolságú rakéták bevetését orosz területen (ami már régóta téma, de még mindig nem mozdult semerre). Legalábbis erre utal az, hogy nagy erőkkel igyekeznek a nyugati narratívát mindenféle módokon befolyásolni, attól kezdve, hogy úgyse lesz nagy hatása, addig, hogy ha ezt megengedi a nyugat, akkor majd mindenféle szabotázzsal válaszol Moszkva, a nyugatiak saját területén. 

Ennek a nagy igyekezetnek az lehet az oka az ISW szerint, hogy már relatív kevés csapással is jelentős hatást gyakorolhat Ukrajna a támadók kapacitásaira. Ennek előképe az, ahogy a Himars bevetésével a megszállt területeken arra kényszerültek az oroszok, hogy szétszórják és szétválasszák a raktáraikat, jelentősen növelve a szükséges időt és erőforrásokat (például páncélozatlan civil járműveket is be kellett vetniük a szállításba). A Storm Shadow és hasonlók hatása ennél nagyobb lenne, már csak a hatótávuk miatt is, de azért is, mert orosz területen sokkal nagyobb és nemrég felújított raktárak fekszenek.

És végül, október elseje nem csak a sorozás napja: egy hónapja ezt a napot tűzte ki Putyin határidőként arra, hogy az oroszországi Kurszkból kitolják az ukrán csapatokat. Nem jött össze, még mindig jelentős területet birtokolnak az ukránok. És még mindig létezik az a szókapcsolat a hadiállapotot követő térképeken, hogy orosz területfoglalások Oroszországban.