Van úgy, hogy írni szeretnénk, vagy éppen írnunk kell: kreatívat, egyedit, közhely és sallang menteset, ezért keresünk egy lapot, megnyitunk egy dokumentumot. Ám itt kezdődik el harcunk az írással, előjön a fehér lap fóbiánk: az üres papírlapot, a megnyitott üres dokumentumot látva nem merjük leírni az első szót, leütni az első betűt. Noha ez a félelem leginkább azokra az emberekre jellemző, akiktől nem áll távol az írás, bárki átérezheti, még a gyakran publikáló költők is szoronganak az üres papírlap láttán. 

De nem leküzdhetetlen! Vannak bevált szövegírási praktikák, tippek, melyek segíthetnek elkezdeni megírni egy szöveget, s melyeket betartva olvasmányossá válhat írásunk – mutatott rá Győrfi Kata költő, drámaíró és Pál Edit Éva újságíró a Hogyan írjunk szerelmes levelet a szolgáltatóknak? című beszélgetésen, az Udvarhely Napok Civil városában felállított Mentés Másként sátorban. 

1. Tipp: Döntsd el, mi a célod a szöveggel

Noha Kata tizenöt éve rendszeresen ír, és tizenkét éve publikál, a mai napig előfordul, hogy szorongás fogja el, ha írnia kell – vallja be. Az évek során azonban kidolgozott néhány praktikát, melyeket most a közönséggel is megosztott:

– Mielőtt az első betűt leütném, azelőtt nekem nagyon fontos, hogy tudatosítsam, mi a célom ezzel a szöveggel. Az, hogy milyen szavakat használok és mi lesz a vége, másodlagos. Amikor megnyitom az új lapot, el kell döntenem, hogy most akkor író akarok lenni, szöveget akarok írni egy adott eseményről, felkérésre kell írnom egy verset egy témára, vagy valaki más költőre kell emlékeznem. 

Fotók: GÁL Előd

Most például írok egy drámát, ami felkérésre van, meg van határozva a téma, egy nagyon konkrét eset, egy nagyon nagyon fájdalmas, erős sztori, ami, ha csak „simán megírja” az ember, akkor is működik. De mit akarok azzal a történettel? Mi a célom vele? Mit tudnék többet mondani, mint az a történet? – Ezeket a válaszokat lapra tenni egy mérnöki munka – véli a költő és drámaíró.

Legutóbb éppen egy felkérésre írt vers okozott szorongást a számára. Hervay Gizella halálának ötvenedik évfordulójára kortárs költőket – többek között Katát – kértek fel, hogy írjanak hommage-verseket. Kata hónapokig halogatta a vers megírását:

– Életemben nem csináltam ilyent. Jogos volt a felkérés, mert imádom Hervayt, ha valaki megkér, hogy beszéljek róla, minimum húsz percet el tudok beszélgetni vele. De most csak álltam az üres lap előtt, arra gondolva, hogy ne legyen ebből stílusgyakorlat, majmolás, ne legyen az, hogy megfogok mindent, amit a költővel kapcsolatban szeretek és csinálok egy jó nagy giccset. A szándékot kellett eldöntenem, hogy mi a célom a verssel – mesélte Kata.

A Hervay-hommage vers esetében „kapcsolódást” kellett találnia:

– Nem elég, hogy én szeretek egy költőt, hát az kit érdekel. Meg kell találnom azt, hogy mi az, amihez mindenki tud kapcsolódni. És hát a földrengés az, amihez mindenki tud kapcsolódni, a költő is, hisz elvesztette a fiát, Kobakot. Teljesen véletlenül, éppen ekkor tudtam meg tőled – fordul Edithez – , miután egy fényképről feltűnt neked, hogy apukám és Kobak osztálytársak voltak.

Ebből aztán – magyarázza Kata a számára most is hidegrázós élményt – valahogy összeraktam egy sztorit a fejemben, egy fikciót, hogy mi lett volna, ha apám hal meg és nem Kobak, és mi van, ha ők élnek boldog életet, én pedig meg sem születek. El kellett tehát döntenem, hogy miért akarom ezt a szöveget megírni úgy, hogy közben felkérésre jött – meséli.

2. Tipp: Lelassítani a gondolatverésünket

Ahogy alváskor az ember a szívverését lelassítja, hogy aludni tudjon, úgy írás közben a gondolatverést kell megállítania annyira, hogy igazán figyelni tudjon szövegírás közben a mi van ott-ra – meséli még a közönségnek Kata, mi vált be a számára.

– Ha például azt az élményt vesszük,  hogy itt vagyunk ebben a környezetben, itt mászkálnak a hangyák a széken, ebből már egy verset lehet írni. Ehhez viszont nekem le kell lassítanom azt a sok mindent, amit összeolvasok, a sokfajta ízléssel meg kulturális terheltséggel zajos agyamat. Nyugi, nyugi, nyugi – mondom magamnak. Csendesítem magam, csendesítem, és egyszer csak sikerül elhallgattatni. 

Ám nem egy erőltetett vagy egy misztikus állapot ez, nem arról van szó, hogy megszállja az ihlet, teszi hozzá Kata. Hanem, hogy ha csend és nyugalom van, visszajönnek a korábbi érzések. Ezeket próbálja meg aztán a legegyszerűbben megfogalmazni szövegében, a legkevesebb sallanggal és közhellyel.

3. Tipp: Felejtsd el a közhelyt, a fölösleges cifraságot!

Egyik alapja a kreatív írásnak, hogy elfelejtsük a közhelyeket, a fölösleges cifraságot – vezette fel a kérdést Pál Edit Éva, majd Katával arra keresték a választ, mi számít közhelynek, mi számít sallangnak.

Közhely például az a gondolat – Kata szerint – , hogy „hát, az udvarhelyiek már csak ilyenek”. Azaz olyan gondolat, ami bárki fejében megfogalmazódhat, magyarázza, szerinte mi számít közhelynek, majd hozzáteszi, a közhelyek egyébként jók, de vagy „kigyepáljuk őket”, vagy „kibontjuk” őket a szövegben. Így például nem elég csak kijelenteni, hogy „a mostani generáció teljesen el van digitalizálódva”, magyarázza – hiszen ezzel máris lezártunk egy bekezdést –, hanem körül kell járnunk a szövegben a jelenséget. Eközben arra is figyelnünk kell, hogy sallangot, azaz fölösleges cifraságot is esetleg csak nyomokban tartalmazzon a szöveg. Annál is inkább, mivel hajlamosak vagyunk rá, hogy saját élményeinket sallagként írjuk meg, melyek ugyan magunk számára nem tűnnek sallagnak. 

– Bár lehet, hogy az uh.ro-n megjelent publicisztikai szövegeim nem ezt tükrözik, de saját élményeim nagy része sallang, noha én nem sallangként olvasom őket a saját szövegeimben. Képzeld el, hogy mennyi lehet az eredeti szövegben ahhoz képest, hogy te mit kapsz – mondja Kata.

Edit egy saját példán keresztül érzékeltette, miért is fontos, hogy ne csak sallangokat használjunk írás közben: 

– Autóval utaztunk éppen, és közben egy tudósítás ment a rádióban a hőlégballon-fesztiválról: „nagyon szép a látvány”, mondta a rádióban a nő. Én pedig nem tudtam elképzelni a jelenetet, mert abból, hogy szép, még nem jövök rá, hogy milyen – majd hozzáteszi: kell valami érzés, konkrétum, valami, amibe bele tudsz kapaszkodni.

4. Tipp: Alkosd meg a saját képed a szövegről!

– A szöveg egy határozott kép – jelenti ki Kata –  akár telefonon, akár könyvben olvasod, nem te irányítod az olvasói élményt. Minden ember más képet lát belőle, más szavak ugranak ki a számára, de ugyanúgy, minden újraolvasáskor is más képet ad a szöveg. Ezért is jó újraolvasni kedvenc szövegeket, mert mindig másképp tudnak „visszaütni” – teszi hozzá Kata, majd azt tanácsolja a közönségnek, olvassanak el többször szövegeket és ragadják meg a bennük lévő élményt, tegyék sajátjukká valamilyen módon.

Mielőtt a teljes szöveget elolvasná, előbb annak első és utolsó mondatával kezdi. Innen jön rá általában, hogy érdekli-e őt a szöveg, annak hangneme. Egy szöveg első és utolsó mondatában általában ugyanis már kiderül, hogy mi a téma, hogy megfelelő információ van-e benne, avagy még nincs befejezve, mondja.

5. Tipp: Találd meg a szöveged ritmusát!

Ha írás előtt zenét hallgatunk, segíthet megteremteni a szöveg ritmusát, oszt meg egy számára bevált praktikát a közönséggel Edit.

Ő például egy adott ritmust próbál megkeresni szövegíráskor. Főként olyan esetekben lehet hasznos ez a tipp, amikor egy unalmas témáról van szó. Ilyenkor próbálja megkeresni a szövegnek, az eseménynek a saját ritmusát, dallamát – akár zenehallgatással is –- onnantól pedig már viszi magával – osztja meg Edit, mi vált be neki. 

Emellett a közmondások, szólások, egy-egy ismert zeneszöveg is segíthet elkezdeni megírni a szöveget: Edit például gyakran keres rá a Google-ben egy, a témával kapcsolatos ismert mondásra, ami aztán írásra inspirálja, vagy beépíti azt a szövegébe. De a címadásban is jól jöhetnek: fontos, hogy legalább munkacímet adj a szövegednek, tanácsolja Edit, hiszen, ha nem tudod, mi az anyagod címe, nem tudod, miről szól a szöveg.

Kata ugyan szintén szokott zenét hallgatni írás közben, de a zene ilyenkor számára az inkább az agy lelassításának eszköze, mondja. A zene mellett más szerzők művei is alkotásra inspirálják, teszi hozzá. Nem a szerző stílusát veszi át ilyenkor, mondja, hanem kap a szövegből egy információt arra vonatkozóan, hogy ő maga is tud hasonló dolgot csinálni, de az is előfordul, hogy talál a szövegben egy olyan mondatot, melyből aztán elkezdi a saját szövegét.

– Amikor érzem, hogy most már nagyon kéne verset írni, mert éppen megígértem valamelyik folyóiratnak, elkezdek más verseket olvasni, és azt érzem, hogy most, a sor közepén hagyom abba az olvasást és megyek írni a sajtomat. Vannak olyan szerzők, akikről tudom konkrétan, hogy szövegükkel olyan helyre érkeznek, amitől biztos, hogy én is írni fogok írni. 

+1 Tipp: Jegyzetelj, egyszerűsíts és pontosíts

A különböző műfajokban való írás bonyolultnak tűnhet ugyan első látásra, ám valójában nem az. Így van ez a színházkritikával is, mutat rá Kata: saját élményt közvetítünk, valójában már az előadás nézésekor elkezdődik a kritikaírás, de érdemes jegyzetelni. Ő például az előadások alatt általában már a szöveg hatvan százalékát megírja, meséli: főként technikai dolgokat jegyez le, azt, hogy milyen a díszlet, milyen a színészek játéka, milyen a dramaturgia. Ez később segít a teljes szöveg megírásában.

Vannak szakszavak, mint például az abszurd, a hiperrealista, amelyek „adják magukat” kritikaíráskor, de meg kell próbálni ezeket leegyszerűsíteni úgy, hogy mindenki értse, tanácsolja: írjuk körül a szakszót, tegyük érthetővé mindenki számára. Ha viszont egy színházi lapnak írjuk a színikritikát, valószínűleg olyan emberek olvassák majd, akiknek van már elképzelésük arról, hogy milyen kellene, hogy legyen a jó színház. Ilyenkor kevésbé engedhetjük meg magunknak a szakszavak kispórlását.

Egy fesztiválról szóló szöveg is hasonlít a színikritikához, von párhuzamot Kata: saját élmény, melyből el kell döntenünk, vajon ebből mi érdekli az embereket? Mint bevallja, sokszor önző módon aszerint írja meg a beszámolókat, hogy mi érdekli őt, hiszen abba tudja igazán beleélni magát. 

De az sem baj, ha nem vagyunk témában azzal, amiről írnánk, hiszen nem lehetünk mindennel témában. Ilyenkor utána olvashatunk:

– Amikor meg van halva az inspirációm, és nincs amit írjak, beleakadok egy szóba, szétguglizom, szétolvasok mindent róla, és akkor megírom annak a fogalomnak az analizálását. Akár a hamburgeres cikkben: akarok egyféle kaját csinálni, annyira nem izgalmas, ahogy én főzök, de nézzük meg, hogy mivel jár a hamburger, mint fogalom és járjuk jól körbe. Hát mit veszíthetünk? Egy csomóan eszünk hamburgert, az nagyon vagány, ha tudunk róla dolgokat. 

De a szövegen belül is definiálhatjuk, milyen értelemben használunk egy adott szót: „nem tudod, hogy mi a jelentése, de legyen mostantól ez”, a tág fogalmakat leszűkíthetjük.

Szövegíráskor nem csak kifelé, hanem befelé is nyitottaknak kell lennünk. Ha érzem a kezemben azt az anyagot, lehet hogy át tudom adni azt az érzést azoknak, akik már szintén érezték ugyanazt. Nem tudunk ugyan egyszerre mindent megírni, hisz akkor az lesz, hogy „minden nagyon szép”, de fogjunk meg egy dolgot: vegyünk például egy hőlégballont és írjuk le az első kötelétől az utolsó anyagáig, és ez már egy szöveganyag. Nem kell ahhoz nagy szókincsünk legyen, a legegyszerűbben írjuk le, amit látunk – összegezte a beszélgetést Pál Edit Éva újságíró és Győrfi Kata költő, drámaíró.