A jó életbe! Nicsak ki beszél.

Október 28-án ők kiderítik, hogy ki és hova rejtette el a Jó életet! Udvarhelyen. Te meg most azt derítheted ki, hogy kik lesznek azok, akik mindezt kiderítik.

Halihó!

Tudnátok légyszi egy rövid bio-t küldeni, amit felhasználhatnánk a Facebook-eseményhez, olyasmit, amit szívesen viszontlátnátok magatokról. Hogy hívnak, hol dolgozol, hány gyereket, kutyát, macskát, szúnyogot tartasz és miért vállaltad el ezt a felkérést/mi jut eszedbe elsőként, ha azt hallod, hogy Székelyudvarhely, mire vagy a legbüszkébb, amit elértél életedben. Ilyesmikre gondoltam, lehet vicces is, csak igaz legyen. Ja és néhány képet, elsősorban portrét, is magatokról. Álló és fekvő képet.

Ezt a levelet írtuk azoknak, akiket felkértünk, hogy velünk együtt szórakoztassanak majd titeket a 14-ik születésnapunkon.

És ők ezt válaszolták. Nem ABC sorrendben. Csak mi rendeztük úgy. Ismerkedjetek meg velük. Szeressetek beléjük. Vagy szeressetek ki belőlük. Csak gyertek!

Jegyet a cikk alján tudtok vásárolni. A programot itt találjátok. A beharangozó cikket meg itt.

ÁCS Dániel

Az újságírást az Indexnél kezdtem, előtte reklámos voltam. 2013 óta a 444.hu-nál dolgozom. Alapvetően videós vagyok, de mivel itt mindenki svájci bicskának képzeli magát,így én is kipróbáltam magam egyéb műfajokban, magyarul írok cikkeket, leginkább tényfeltárós anyagokat.

A 444 mellett 2015 óta tanítok online videózást. Korábban az ELTE-n, utána az SZFE-n, majd a FreeSZFE-n. Szabadidőmben uzsonnát készítek, orrot törlök, tanulom a Cinege cipőjét Mórától, vívásra, úszásra, focira transzportálok. Ugyanis van két fiam: Samu és Jaki.

Udvarhelyről az ugrik be, hogy… Semmi nem ugrik be, mert még ott pont sosem jártam, de azt tudom, hogy állati menő a címere a karddal átszúrt medvefejjel, meg a szivecskével, és hogy itt verték meg – nyilván jogosan – egy kávézóban a tahó Mr. Missh rappert.

Nagyon büszke vagyok a Milyen Feri című videómra, amit a barátaimmal készítettem az Index szilveszteri egyik műsorába. Ez volt az egyetlen videóm, amit Uj Péter megdicsért. Ez 2009-ben történt.

EGYED Ufó Zoltán

Ufó vagyok, falusi újságíró. A vörös hajú csajokat szeretem, engem pedig az erdőmaffiózók, a ribizlibányászok, a verekedős papok és az élőben közvetítő politikusok imádnak. Eddig kegyetlen voltam a gazemberekkel, de múlt héten kaptam egy etikai kódexet és megtértem.

ERDÉLYI Péter

Sokáig újságíró és szerkesztő voltam, most már inkább média menedzsmenttel és médiacégek finanszírozásával foglalkozom. Az elmúlt 20+ évben sokfelé dolgoztam, de leghosszabb ideig a 444-nél, ahol ugyan még mindig teszek-veszek, de közben már saját céget építek meg mindenféle nemzetközi médiával foglalkozó projektben dolgozom, illetve tanítok az ELTE-n. Az időm kb. fele részében Budapesten vagyok, a másik felében meg mindenfelé Európában, ahová éppen menni kell a munka miatt. Feleségem, Zsófi eredetileg cukrász, most egy nagy catering cég vezetője Budapesten. Van egy cicánk, Burgonya.

Fél éve kezdtünk el dolgozni az UH-val egy Amplify Europe nevű médiafejlesztési projektben, de nagyon megszerettem a lapot, a szerkesztőséget és Udvarhelyt, ezért is megyek nagy örömmel. Nagyon szeretek jókat enni, szóval Udvarhelyről a Schwartz, a kürtőskalács és, nem elsősorban gasztró összefüggésben, a medvék jutnak eszembe.

Sok mindenre büszke vagyok. amit az elmúlt huszonpár évben csináltam a magyar és a közép-európai nyilvánosságban, cikkekre, videókra, újságra, szerkesztőségre. Most a legfrissebb az, hogy az egyik diákom írt egy hosszú levelet a három hete tartott közös óránk után, hogy milyen jól érzi magát az osztályban, és milyen hasznos, amit tanulunk, az nagyon jó esett.

GERÉB László

Aggódva, bajusz nélkül | Bajusszal, aggódás nélkül

Geréb László vagyok, a városáért aggódó egyetemi oktató.

Ne hagyd az iskolát
Diákéveimben volt 400 éves a Gimi. A Babeş-Bolyai közgáz karát négy épületben jártam ki, hisz akkor költözött a táblabíróság épületéből egy szupermodern új épületébe. A pécsi egyetem doktorátusa több mint 50.000 levezetett kilométerbe került. A London School of Business stratégiai menedzsment képzése már könnyebben ment, mert nem kellett odáig vezetnem.

Dolgozni csak szépen
Első munkahelyemet egy szabadnappal kezdtem december 1-jén az udvarhelyi polgármesteri hivatalban, ahonnan a legfiatalabb osztályvezetőként jöttem el. Voltam szövetkezeti elnök – nem kollektív-, de hitelszövetkezeti. Az udvarhelyi főiskola nem engedett megöregedni, 12 évig ügyelt a fiatalságomra. 2020-ban szinte városmenedzser lettem. A Bethlen Gábor Alapkezelő erdélyi leányvállalatának hűséges társa vagyok több mint 10 éve. Időközben belekóstoltam a média világába, de még nem sikerült rájönnöm, hogy ebből a gyönyörű kihívásból hogyan lehet megélni. Az oktatás és a vállalati tanácsadás megmaradt régi szerelemnek.

Dagadó vitorlákkal
Kisiskolás koromban sárga színű makkos pionír kitüntetést kaptam, aminek akkor nagyon örültem. Gyermeki örömömnél másabb volt, de szintén jól esett, amikor az Európai Unió Régiók bizottsága egy kiválósági oklevelet küldött a doktori disszertációmra. Annyira nem éreztem kiválónak magam, hogy megkapjam a Nemzeti Kiválósági Ösztöndíjat, de valamiért mégis megítélték nekem. Kölcsönösen emeltük fel egymást azokkal a szervezetekkel, amelyeket vezettem, így sikerült először az udvarhelyi főiskolával, másodszor a Rega Régiókutató Egyesülettel, harmadszor pedig a Matula Média lapkereskedő cégemmel is Magyar Termék Nagydíjat nyerni. Aggódó írásaimat az RMKT udvarhelyi elnökeként szoktam szignálni.

Családi kör
A média nálunk családi hobbi, hisz a feleségem a Kossuth Rádió és az MTV székelyföldi tudósítója. Mindhárom gyerekem síel, Jancsi fiam már gyorsabban, mint én. Viki lányom szebben énekel (de nem hangosabban), Vera lányom pedig simán ver a puzzle kirakásban. Kutyánk magyar fajta, fehér és kuvasz. Az autóm is fehér, de nem magyar. A hajam még nem fehér, de már fogyóban. Remélem, hogy idővel az aggódásom is elfogy.

Megyek, mert Soós Robi végre szóba állt velem és meghívott egy kávéra. S ha azt elfogadtam, akkor a beszélgetést sem utasíthattam vissza. Udvarhely… az a város, ahol szinte mindenki köszön, visszaköszön a Kossuth utcában. És a Kalaposban is.

JAKAB-BENKE Nándor

Jakab-Benke Nándor vagyok, a „s ebből meg lehet élni?” kérdést nálam az előzi meg, hogy „a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál főszerkesztője vagyok”. (Sepsi)szentgyörgyön születtem, Kolozsváron élek, egy darab macska és egy darab kutya hűséges gazdija (nálunk a gazdik a hűségesek), és azért vállaltam el ezt a beszélgetést, mert szeretem Robit és Editévát (akikkel együtt csináltuk annak idején a Mannát/Kukkert, amikor az egész Verestóy diplomatatáskájából volt finanszírozva), no meg az állatokat. Udvarhelyre én visszatérő vendég vagyok, mint egy kopogós szellem, mert volt idevalósi csajom.

A mostani csajom szerint, aki nem udvarhelyi, sok mindenre büszke kéne legyek, de nálam az ilyesminek mindig kesernyés mellékíze van, úgyhogy maradjunk annyiban: arra vagyok büszke, hogy mindjárt 43 éves vagyok, s még egy napot se kellett bemenjek valami irodába reggel nyolcra hogy aláírjam a kondikát. (Nem teljesen igaz, de hamar eljöttem.) Ha valami ménsztrím büszkeségre kíváncsi valaki, akkor íme: annak idején lerothasztottam a romániai magyar internetet a Székely nyelvleckék magyaroknak sorozattal.

SZILÁGYI István

Fekvő kép

Egy nyugtalan lélek, aki még mindig keresi a helyét a világban, de végre úgy érzi, talán jó úton halad. Egy megrögzött idealista, aki nem hajlandó beletörődni abba, hogy jólvanazúgy, hogy nem lehet változás, és akinek fáj az is, ha mást bántanak, mert jól tudja, hogy milyen érzés. Egy közéleti kalandor, aki miután megjárta fél Romániát meg fél Európát, hazatért szülővárosába, és azóta se ment el, pedig megtehette volna. Időnként azért bosszankodik, hogy miért is nem, de meg akarja mutatni, hogy itthon is lehet kolbászból a kerítés.

A nagyvárosi, nagyvilági élet után nehezen, de lassan újra megszokta, s a maga tökéletlenségében megszerette a kisvárost, ezért végtelenül fontos lett neki. Hogy szebb legyen, jobb legyen, gazdagabb hely legyen Udvarhely, mert most már itt akarja leélni az életét. És hiszi, reméli, hogy újságíróként, jogászként, s majd esetleg tanárként is hozzá tud ehhez tenni. Mondom, hogy megrögzött idealista. Csak a baj van az ilyenekkel.

SZILY László

Szily László vagyok, újságíró a 444-nél, 2 tacskó, 1 macska, 1 szegélyes teknős és 2 millió 360 ezer fáraóhangya gazdája. Néha luxuskönyveket is írok két, anyagi szempontból igen szomorú témáról: a gyerekeimről és a háziállataimról.

Kezdetben kizárólag nyomtatott újságoknál dolgoztam, de nem elvi alapon, hanem mert még nem volt internet. De a nyomtatott sajtó se rossz! Amikor a Népszavánál voltam, pár havonta ellopták az albánok az akkori tulajdonos, Fenyő János Mercedesét a szerkesztőség elől, hogy csak csak váltságdíj fejében adják vissza. Erre átvitorláztam a Magyar Hírlaphoz, mire a nyílt utcán szitává lőtték Fenyő Jánost.

Ennél jobb már nem lesz a buli, mondtam magamban és végre elmentem internetes újságírónak, amit azóta se hagytam abba. Sokáig voltam indexes, alapítottam lapot cink.hu néven, ráadásul más pénzéből, aztán jött a 444.

Az életben arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy tapasztalt, idős fül-orr-gégész egyszer a szemembe nézett és rajongó tekintettel azt mondta: életemben nem láttam ilyen durva orrsövényferdülést. Ezt a felkérést azért fogadtam el, mert baromi kíváncsi voltam arra a helyre, ahol ilyen sokan olvassák a független internetes sajtót, pedig gombászhatnának is helyette.

ZÖRGŐ Noémi

Szülővárosomban, elsősorban a jelenlegi munkahelyeim révén, sajtószóvivőként ismernek.

Mind a városházán, mind a kórházban arra törekszem, hogy a kollégáim munkájának eredményeit hitelesen eljuttassam a lakókhoz. Tavaly óta visszatértem az oktatáshoz is: két felsőoktatási intézményben tanítok. A SZÉK az új terep miatt kihívás, a kolozsvári BBTE Kommunikáció pedig a kezdet, az origó számomra. Két kisiskolás gyermekem van, így nem is kérdés, hogy mindezeket összevetve a kényszerhobbim a családi logisztika kitalálása.

S ha már kihívás, úgy gondolom, hogy a szülinapi felkérés is az: lehetőségként élem meg abban a vonatkozásban, hogy igyekszem majd az érem gyakran nem kellően domború oldalát megmutatni. Ez a város az otthonom, ide jöttem haza nagyon hosszú, Kolozsváron töltött időszak után, itt alapítottunk családot a férjemmel, egyértelmű, hogy fontos számomra, hogy milyen helyszíne lesz a mi jövőnknek.

Alibi Tamás Dénessel

Alibi beszélgetéssorozatunk legújabb vendége Tamás Dénes író, filozófus, akinek A tó című kisregényéről fogunk beszélgetni. De nem csak.

2024. SZEPTEMBER 11.

18:00

A jegyed ezt tartalmazza:

  • Az eseményen való részvételt.

16,00 leiKosárba teszem