A hosszú, bürokratikus huzavona után így szépül a Bányai

Fotók: GÁL ELŐD

Nyolc hónapja annak, hogy 2022 februárjában a Bányai János Szakközépiskolában jártunk, ahol Feleki Csabával, az iskola igazgatójával néztük meg a főépületben uralkodó áldatlan állapotokat, és beszéltünk arról, hogy az épület Európai Uniós forrásokból történő felújítása mely problémákra jelentene megoldást, és hogy pontosan milyen fejlesztések történnek majd az iskolában.

Fáztak a diákok az osztályban, felforgatják a Bányait

Ennek ugyan „csak” nyolc hónapja, azóta viszont, hogy sikeresen bírálták el Székelyudvarhely városának pályázatát, 4 év és 8 hónap telt el. Februári ottjártunkkor az igazgató ünnepélyesen jelentette be, 1-2 hét és elkezdik a munkát, de mint rögtön akkori cikkünk megjelenése után kiderült, mégsem.

Mivel a hivatal kizárta az egyik közbeszerzésre jelentkező vállalatot, a Viaductot, amely megtámadta a döntést, újra ki kellett írni a közbeszerzést, amelyet végül ismét az első alkalommal is befutó, bukaresti Niliten cég nyert meg, így júniusban, több mint négy és fél évvel azután, hogy a pályázatot sikeresen bírálták el, elkezdték felállványozni az épületet. A cégnek, amely lényegében leosztja a részfeladatokat, így másfél éve marad a 2024 eleji határidőig, hogy befejezze a 12.742.891 lej értékű beruházás munkálatait. Októberben újra az iskolában jártunk, 

megnéztük, hogy haladnak a munkálatokkal.  

A vízgázszerelők felmérték a terepet, fognak neki a fűtésrendszer telepítésének – mondja Feleki Csaba, aki kiharcolta, hogy keddenként találkozzanak, mind a nagyvállalkozó küldöttje, mind a kőművesfőnök, a vízgázszerelők és villanyszerelők vezetője. Így az igazgató napirenden van azzal, mit haladtak eddig, milyen nehézségek voltak, mi a következő lépés.

„Így látják ők is, hogy a hét nem mehet el úgy, hogy nincsen haladás. Én olyan vagyok, mint a régi jó katona, ha valamit nem orvosolnak, kezdem újra és addig mondom, amíg kell” – fogalmaz az igazgató.

Létezik egy ütemterv is, amelyet már kért, de még nem kapott meg az intézményvezető október 12-én, amikor körbevezet a főépület A szárnyában, amely egy építőtelepre hasonlít, és amelynek néhány osztálytermébe is bekukkantunk. 

A kábelek már be vannak vezetve, a konnektorok beszerelve. „Most fel lesz teljesen takarítva, jönnek a vízgázszerelők, mert be kell kerüljenek a csővezetékek, fűtőtestek. Ezután következik a kiegyenlítő, felső betonréteg, a padlózat, és újrasimítják a falakat” – ad helyzetjelentést az igazgató. Elmeséli, hogy az alvállalkozók is nagyon korrektek, lehet velük beszélni, hisz amikor megérkezett a vízmértékkel és szólt, hogy van egy 3 centis eltérés, így lejteni fog a padló, a főnökük utasította a munkásokat, hogy újra kell csinálni.

Az osztálytermek most üresek, a folyósón a gyengeáramosok dolgoznak – korszerű riasztókkal, kamerarendszerekkel lesz felszerelve az épület, amelynek jelen pillanatban csak egyik szárnyán dolgoznak „mivel az informatika és CNC laborok kell, hogy működjenek. Amíg az egyik szárny nincs meg hetven százalékban, a másiknak nincs, amiért nekifogni”. Persze, ez a belső munkálatokra igaz, a tetőszerkezettel már mindkét szárnyon tudnak dolgozni, mondja az igazgató, akinek gazdaként elég bosszantó, „hogy a sok jó idő itt volt, és a tetőt még nem csinálták meg”, azonban ígéretet kapott, hogy a napokban nekifognak.  

Cserép vagy pléh? – kérdezem. Az egyik papíron egyik, a másikon a másik szerepel, de ők cserepet igényeltek – válaszolja. Más külső beavatkozás egyelőre nem lesz, majd, amikor megtörténik az ajtók, ablakok cseréje, kívülről kap az iskolaépület egy szigetelést.

Az ablakok cseréjéről beszélve – mivel feltűnik, hogy elég jó minőségűek a jelenlegiek – arról érdeklődöm, mi lesz ezeknek a sorsa. „Szerintem ez még nyitva sem volt soha, több ablakon még rajta van a gyári fólia” – bólint az igazgató az ablakok felé. Kérte a tanácsnál, hogy ezeket az ablakokat – amelyeket 2004-ben, az épület 1977-ben történő felépítése óta történő egyetlen „tatarozás” során cseréltek ki – ha meg lehet menteni, ne vesszenek kárba, használják fel például az UCECOM épületében, hiszen az épület bentlakás részén semmi nem volt kicserélve még.

A másik, különleges mintázatú belső ablakok maradnak, arra viszont az igazgató megkérte a munkásokat, hogy ebben az esetben takarják le, mert ha össze lesz vakolva, többet már nem lesz olyan, mint eddig.

Próbálom a mi érdekünket nézni

– tisztázza az igazgató, aki az építőanyagokat és a diákokat elhatároló kerítésért is harcolt 1-2 hónapot, de meglett az eredménye. Az utolsó megbeszélésen kért egy, az építőanyagokra néző kamerát is, hogy mind az építőanyag, mind a diákok legyenek biztonságban.

Mivel első látogatásomkor feltűnt a mellékhelyiségek finoman fogalmazva is nagyon leharcolt állapota, megkérem az igazgatót, oda is nézzünk be. Megtudom, ezek felújításának még nem fogtak neki, de teljeskörű ráncfelvarrást kapnak, miután a vízgázszerelők elvégezték a munkát. A régiből nem sok minden marad a bútorok közül sem. A jó minőségű bútordarabokat áthordták az iskola másik épületébe, de abból a szempontból szerencsés helyzetben vannak, hogy a gyengébb faanyagot a faipari osztályon tanulók fel tudják használni nyersanyagnak, így ez sem vész kárba.  

Szűkösen, de férünk

– mondja Feleki Csaba, és körbe is vezet a másik épületben található laborokban, ahol most a tanórák is zajlanak. „A faiparosok, a textilesek, az elektrósok olyan osztályteremben tanulnak, ahol gyakorlatoznak is” – mutatja be az élettel újra megtelt műhelyeket.

„Ők a szerencsések, ide fel lesz szerelve egy okostábla. Végzősök, és gondoltuk, hogy ha ők már nem tudnak részesülni a beígért felújításból, akkor itt tudják az utolsó évüket a legjobb körülmények között kihasználni” – vezet be egy másik, végzős társaság osztálytermébe.

A titkárság, a könyvelőség, az orvosi rendelő a munkálatok idejére beköltözött a bentlakás alsó szintjén található vendégszobákba, Feleki Csaba az aligazgatónővel közösen a B épület egyik kicsi irodájába húzódott be, ugyanígy a tanári is, amelynek egyik fele kilóg ugyan a folyosóra, ebben is lehetőséget látott az igazgató. „Ezen a kinti részen fogadják például a szülőket a tanárok, de itt is el tudják végezni a feladataikat” – mutatja be az iskolaigazgató, aki

teli s tele van ambícióval.

Ottjártam után néhány nappal zöld napot szerveznek, bográcsozás, tehetségkutató, focibajnokság lesz, és csemetéket ültetnek a diákok az iskola udvarán. Ide kerül majd a Fuss Neki!-n összefutott pingpong asztal is, és az intézményvezető eköré egy kisebb parkot is létrehozna.

Egy bicikli- és rollertartót is létrehoztak már, ahol lehetőség van az elektromos rollerek feltöltésére is. Szelektív kukákat is kért az RDE-től, így ez is kipipálva – sorolja eddigi intézkedéseit.

Mivel a körülbelül tíz éve felépült csarnok bejáratát sem újították fel azóta, és úgy látta, lelakott volt, annak rendbetételét is kezdeményezte, ottjártamkor éppen a lépcsőt tatarozták. „Az Együtt Növünk Fel Alapítvány kis kézilabdázói itt tartják az edzéseket, és azt, amit befizettek a terembérlésért, azt vissza akarom ide fordítani, egészen az utolsó baniig” – jelenti ki Feleki Csaba, amint körbe kísér még az udvaron a látogatásom végén. 

Majd azt is megtudom tőle, hogy most következik a felújítás első anyagi elszámolása, amikor megvizsgálják, mi lett kész eddig, és mennyire éri a széle a hosszát. Ezután derül ki, hogy a többéves bürokratikus huzavona, és az építőanyagok drágulása okoz-e újabb fejfájást, belefér-e minden az előre elképzelt tervekből az Unió által biztosított forrásokba.