A hét, amikor Erdogan megunta Putyint?

A kép a Fotor mesterséges intelligenciával működő képgenerátor műve

Folytatjuk a heti áttekintést. Ukrán haladás Bahmutnál, török pofonok Putyinnak, aláaknázott atomerőmű és Prigozsin 50 árnyalata – a múlt hét sem telt eseménytelenül, nézzük is meg időrendi sorrendben:

Július másodika

Hanna Maliar ukrán helyettes védelmi miniszter szerint vegyes a helyzet, az ukránok Bahmutnál, Melitopolnál és Bergyanszknál haladtak, az oroszok viszont Avgyiivkánál, Marinkánál, Limannál és Szvatovenél. Mindenhol intenzív harcok zajlanak.

Prigozsin egyik médiacége, a Patriot (Hazafi) Media bezárja kapuit, miközben az orosz propagandisták, ha egyáltalán említik a nevét, kritizálják Prigozsint. A Patriot Media része a híres orosz trollgyár is.

A CIA vezetője, William Burns publikusan beszél arról, hogy a háborúnak korrozív hatása van Putyinra és rendszerére, ami a CIA-nak olyan lehetőségeket nyit, ami egy emberöltő alatt egyszer adódik. Az orosz szivárogtatóknak nyitott CIA-s Telegram csatornát már 2,5 millióan tekintették meg, „és nyitottak vagyunk a bizniszre”. Az, hogy a CIA vezetője ennyire lazán és nyíltan beszél olyan dolgokról, amelyek általában a publikumtól rejtve zajlanak, mutatja, hogy mennyire nem tartanak az amerikaiak attól, hogy ez negatív hatással lenne a műveleteikre – sőt, még így reklámozzák őket. Ráadásul az orosz gazdaság folytonos gyengülésével a CIA dollárjai csak egyre többet és többet fognak érni azoknak a potenciális szivárogtatóknak. Ha az orosz katonaság nem félt egész hajócsavarokat és kétmillió egyenruhát zsebre rakni, amelyek mégis csak fizikai, látható dolgok, akkor gondoljunk bele, mi lesz azokkal a titkokkal, amelyek egy apró USB sticken kicsempészhetőek majdnem nyomtalanul.

A lengyelek még 500 rendőrt küldenek a Belarusz határra. Az ok nem egyéb, mint az, hogy úgy Lukasenka akárcsak Putyin destabilizációs fegyverként gondol a migrációra, és igyekszik felkorbácsolni  a jelenséget. Lukasenka csak berepteti, majd átdobja a határon a kiszolgáltatott embereket, Putyin viszont tervszerűen bombázta szét Szíriát azért, hogy tömegek meneküljenek az életükért, Európa felé. Ajánlott cikk, hogy kinek is a terve elárasztani Európát. A Wagner tevékenysége pedig Afrika részeit destabilizálják, hasonló eredménnyel.

Madrid is küldött újabb katonai segélyt, amely Hawk légvédelmi rendszert, páncéltörő rakétákat, fegyvereket és muníciót tartalmaz.

Az orosz ultranacionalista milblogger és a hozzá kapcsolódó katonai közösség továbbra is kritizálja a védelmi minisztériumot, Putyin pedig igyekszik lavírozni a két erős tábor között. A lavírozás múltkor is pompásan ment, amikor Sojgu és Prigozsin között zajlott. Az ultranacionalista militáns tábor Prigozsinnal is szimpatizál. Ezeket az elemeket viszont a háború miatt ha akarná se tudná a hatalom kigyomlálni, mert égető szüksége van a kompetens katonákra.

Július harmadika:

Sojgu, aprócska fáziskéséssel, előmászott a barlangjából, és elmondta, hogy a hadsereget nem érintette a lázadás, ugyanis ők mind rendkívül lojálisak az államhoz, meg hogy a provokáció nem befolyásolta a hadműveletben részt vevő hadseregcsoportok tevékenységét. Nem, hát persze, hogy nem. Közben Szurovikin még nem jelent meg publikusan a lázadás óta.

Az orosz FSZB büszkén jelenti be, hogy sikerült a Krím orosz vezetője ellen tervezett merényletet megállítani. Elmondásuk szerint egy orosz állampolgárt tartóztattak le, akit az ukránok beszerveztek és képeztek. Türelem, ami késik, nem múlik.

Olyannyira kontrollban vannak az oroszok Ukrajna megszállt részein, hogy arról beszélnek, hogy a szeptember hatodikai orosz helyi választások elmaradhatnak. Ugyan az orosz választás egy végtelenül felesleges színjáték, annyi haszna van, hogy azt lehet mondani: Oroszországban vannak választások, tehát jó minden, demokrácia van. Igaz, nagyjából olyan szintű szabad választások, mint amikor A diktátor című film végén a tank tereli a népet a helyes választás felé, de lehet pecsételni, legyen az elég.

Grigorij Karaszin orosz parlamenti képviselő szerint 700.000 ukrán gyerek kapott menedéket Oroszországban (nem tisztázott, hogy 2022 óta, vagy 2014 óta). Mint ismert, azt, ahogy 16 ezer ukrán gyereknek adott “menedéket” Putyin, nemzetközi körözéssel jutalmazta a világ. Emelje fel a kezét, aki szeretne orosz menedéket kapni, bármikor, bárhol. A számok alapján a valós helyzet rosszabb, mint amire az ítélet született, amint azt jelezték is korábban az ukránok. És mint máskor is, úgy kapunk információt az orosz bűnökről, hogy az oroszok valójában dicsekedni akarnak és magukat fényezni. Nem igazán sikerül.

A márciusban megalakult Ukrajna elleni Agressziós Bűnök Üldözésének Nemzetközi Központja elkezdte tevékenységét.

Annyira kézben tartja a Kreml a helyzetet, hogy muszáj volt fennebb csavarnia a digitális megfigyeléseket egy New York Times cikk szerint. A negatívum a világ számára az, hogy külföldön is eladhatják a fejlesztett eszközöket, habár nem biztos, hogy Kína mellett ez olyan nagyot változtatna a helyzeten.

Medvegyev megint csavarlazítóra iszik, de túl súlytalan figura befolyás szempontjából ahhoz, hogy igazán érdemes legyen tárgyalni.

Július negyedike:

Oroszország, amely ezen a ponton számtalan drónt, rakétát és mindenféle lövedéket lőtt Ukrajnára, vérig van sértve, hogy az ukránok 5 drónt küldtek szétnézni Moszkva körül. A vnukovói reptér forgalmát egy időre leállították, Maria Zaharova orosz külügyi szóvivő (ő is színes karakter) civil infrastruktúrát is érintő terrortámadásnak nevezte. Az orosz külügyi szóvivő. Terrorizmust. Civil infrastruktúrát is érintő terrorizmust…

Az elég hallgatag ukránok részéről Olekszij Danilov, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács titkára „különösen eredményes” ellentámadásról beszél, de nem részletezi. Helyette Valerij Serszentől, a déli katonai parancsnokság szóvivőjétől tudunk meg annyit, hogy Bergyanszk irányába két kilométert haladhattak az ukránok, hiába az orosz ellenállás. Bahmut irányában is történt haladás, habár még korai szakaszban tart, körbeveszik a várost.

Az ukránok arra figyelmeztetnek, hogy Zaporizzsjánál, az atomerőműnél az oroszok provokációra készülnek. Jól irányzott robbantással sugárzó anyag kerülhet a környezetbe, de fontos megjegyezni, hogy az erőmű adottságai és működési elve következtében a csernobilitól jelentősen elmaradna a hatás. Illetve jegyezzük meg, hogy mielőtt a világ meglepődött volna a nova kahovkai gát felrobbantásán, az ukránok arra is figyelmeztettek már előre. Vajon ha az atomerőmű kemény betonszerkezete sérül, akkor is azon gondolkodik majd a világ, hogy az amerikaiak vagy az ukránok tették-e, HIMARS-szal, kézigránáttal, fogpiszkálóval? Ír majd Seymour Hersh cikket arról komolyan vehető forrás nélkül, hogy istenbiza a jenkik voltak?! Remélhetőleg nem tudjuk meg.

Az oroszok azt mondják, „nincs indokuk meghosszabbítani a gabonaegyezményt, amíg a Nyugat nem teljesíti a megállapodás orosz félre vonatkozó részeit.” Nos, eddig mindig meghosszabbították, amikor Erdogan összehúzta a szemöldökét, szóval ne temessük egyelőre, 17-én jár le. Ráadásul az oroszoknak is szükségük van a nyugati segítségre a gabonájuk és műtrágyájuk exportjához.

Putyin azzal nyugtatja a Sanghaji Együttműködési Szervezet vezetőit, hogy az orosz nép egységesebb mint valaha, mondja ezt a bunkeréből készített videón.

Kezd tisztulni, hogy működik az ukrán attríciós taktika, és jobban fogynak az oroszok erőforrásai, megéri folytatni azt, amit eddig csináltak, mielőtt indulna egy nagyobb támadás, ha egyáltalán egy lesz és nem több elszórtan. De ez is egy visszatérő tánc, a 9 éve az oroszok ellen harcoló ukránokról ismétlődően elmondja a világ, hogy NADEMOST elbaltázták, meg baj lesz, orosz fölény van (utoljára Bahmut védésénél volt ez). Aztán kezd mutatkozni, hogy az ukránok végig tudták, hogy mit csinálnak, mert ismerik az ellenséget, ellentétben velünk. Aztán egész szépen körvonalazódik, hogy jó volt a taktika, de erre már a közvélemény elfelejti a korábbi szkepticizmust, és kezdődik elölről a NADEMOST ciklus. Kicsit olyan ez, mint a Nyugat hanyatlása, az is száz éve NADEMOST történik.

Négy fronton is jó napot zártak az ukránok, és a geolokációs adatok alátámasztják, hogy haladtak is.

Prigozsin, újra Prigozsin: az orosz hatóságok kemény odacsapása azt jelenti, hogy a lázadó készpénzben kapott vissza 10 milliárd rubelt (körülbelül 102 millió euró), amit korábban lefoglaltak. Még mindig nem világos az sem, hogy az ellene indított eljárást leállították, vagy sem. Határozott, erős vezetés. Kadirov Prigozsin elleni kibeszélése (mert beszédnél nem volt több) pedig valószínűleg az ultranacionalisták ellenszenvét növelte Kadirovval és a csecsenekkel szemben. Ebben a kontextusban szót emeltek az orosz milbloggerrek a Csecsenföldön megvert Jelena Milasina újságíró és Alekszandr Nyemov ügyvéd bánásmódja ellen. Ők egy bírósági tárgyaláson akartak jelen lenni Groznijban, Kadirov egyik bírálójának ügyét vizsgálandó. Igen, az orosz ultranacionalisták állnak ki a sajtószabadságért a csecsenek ellen. Minden pofon jó helyre menne, ha tudna valaki rendes polgárháborút csinálni, nem úgy, mint valaki, ugyebár.

Július ötödike:

Az oroszok szerint Kurszkot és Belgorodot újra lövések érték, de nem tisztázott a valós helyzet.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség több hozzáférést kér az oroszoktól a zaporizzsjai atomerőműhöz, hogy megbizonyosodjon, hogy nincsenek robbanótöltetek az épületeken. Eddig ugyanis nem jutottak be a harmadik és a negyedik reaktorblokk tetőzetébe, és a hűtőrendszer egyes övezeteibe, korábban azt mondták, hogy nem találták jelét robbanószerkezeteknek. Ugyan az ENSZ szervezetei eléggé tehetetlennek mutatkoztak az utóbbi három évben a fajsúlyos ügyekben, de ne feledjük el, hogy igyekeznek minden országgal jóban lenni a jobb hozzáférés és a jobb együttműködés reményében. Az, hogy a gyakorlatban ez nem igazán történik meg, és leginkább csak a szervezetek nemzetközi finanszírozásának a megmaradása az egyetlen haszon, az leginkább csak azt tükrözi, hogy törvények és szabályok mögöttes hatalom (akár erőszakra való képesség) nélkül vajmi keveset érnek; illetve azt is tükrözik, ahogy működik a világunk. Mindenesetre a 2020. januárjában a WHO is készségesen továbbadta a már akkor hamis kínai információt, miszerint Kínán kívüli Covid variánsok nem terjednek emberről emberre.

Ukrajna szerint az orosz megszállás alatti herszoni területeken kolera törhetett ki. Kolerajárvány. Európában. 2023-ban.

A brit védelmi minisztérium szerint Szurovikin még mindig sehol, a letartóztatásáról terjedő pletykákat nem lehet megerősíteni, de minden bizonnyal gyanússá vált a Prigozsinhoz fűzött régi barátsága miatt. Szurovikint tisztelik az orosz katonai körök, bármilyen ellene intézett lépés ellenszenvet gerjeszthet.

Az ukránok látványosabban rakétázzák a front mögötti orosz logisztikai pontokat, egy nagyobb makijivkai olajlerakatot rakétatalálat érhetett. Ezzel egyidőben Donyeck és Herszon oblasztban is több célpontot lőttek ki az ukránok.

Olyan magabiztos Putyin rendszere abban, hogy nem lesz újabb lázadás, hogy a rendőröket városi harcokra képezik ki.

Július hatodika:

Az FSZB azt állítja, lelőttek egy 38 éves férfit az olajgazdag szibériai Tyumenyben, mert fel akart volna robbantani egy energetikai létesítményt. Továbbra is lángra kapnak épületek Oroszországban, de nem tudni, mi az oka. Nem elhanyagolható az sem, hogy sok harcra elvitt férfi előtte tűzoltóságon dolgozott, így a tűzvédelmi képesség is csökkent valamelyest. Az ukránok és a rendszerrel elégedetlen oroszok pedig, érthető okokból, kerülik a publikum figyelmét.

Lukasenka szerint nem tarthatott soká Prigozsin száműzetése, ugyanis megint Oroszországban lehet. Egyelőre nem világos, hogy ez az orosz hatóságok gyengesége, vagy csak az üzleti és katonai érdekek közös rendezése lehet. Illetve az sem világos, hogy hogyan fog kinézni a rendezés, mit vesznek el Prigozsintól és mit nem.

Ezzel egyidőben zajlik Prigozsin lejáratása, a lakásából kiszivárgott adatok közül  az internet kedvence a Prigozsin 50 árnyalata kis parókagyűjtemény. Az egyiken, úgy tűnik, tényleg Sacha Baron Cohen diktátorának öltözött. Vagy csak a líbiai kinézete hasonlít túlságosan a komédiáséra.

Emellett támadni kezdte az orosz propagandasajtó is Prigozsint, árulónak nevezve Putyin (volt) séfjét. Mark Galeotti július kilencedikei podcastja szerint meglehetősen jó oka van rá a rezsimnek, ugyanis a kedvenc bohócunk lehet az a homokszem, amire rárakódhat az orosz közvélemény folyton növekvő elégedetlensége. Közben Lukasenka kezd úgy beszélni az ügyről, hogy ez orosz ügy, azaz kezdi a témát eltolni magától. Az orosz milblogger közösség pedig egyelőre nem vevő a Prigozsin-kritikára, számukra ő és a Wagner továbbra is jó hazafiak.

A finnek és oroszok folytatják egymás diplomatáinak kiutasítását és a vidéki nagykövetségek  bezárását. Kissé vicces módon Moszkva szerint a finn fél „évtizedek virágzó finn-orosz kapcsolatait rombolja le” – olyannyira virágzó volt, hogy a finnek bunkerrel építik a lakásaikat, és jelentős és félelmetes sereget tartanak fenn. Vajon ki ellen? A svédek, az észtek ellen? Ki tudja.

Románia védelmi tanácsa elhatározta, hogy regionális pilótaképző központot nyitnak, amelyben ukrán pilótákat is fognak képezni. Érdekes, hogy ezt így publikusan is bejelentik, Románia politikája az Ukrajnának szánt támogatások kapcsán nem igen pisszent semmiről. Így hivatalosan nem is tudni, hogy egyáltalán adtak-e bármit, vagy nem. Romániának amúgy is aktuális a pilótaképzés témája, ugyanis mostanában cserélik le a szovjet MiG gépeket és érkeznek az amerikai gyártású F-16-osok (másodkézből), mielőtt a csúcstechnológiát jelentő F-35-ösökre térnek. Lengyelországgal szemben az lehet az egyik előny, hogy Romániát „takarja” Oroszországtól és Belarusztól Ukrajna, így az orosz radarok jóval kevesebbet fognak látni abból, ami zajlik. Viszont Románia maga sem rendelkezik még a megfelelő kapacitásokkal, így még egy kis időbe telni fog a gyakorlati megvalósítás.

Az Institute for the Study of War (ISW) szerint az orosz milblogger közösség azt kezdte pedzegetni, hogy délen mégsem olyan fényes a helyzet, mint ahogy azt az orosz hatóságok lefestik. A problémák között említik, hogy 2022. októbere óta szüntelenül, azaz rotáció nélkül harcolnak egységek Zaporizzsja oblasztban, mert egyszerűen nincs, aki váltaná őket (illetve amíg lett volna, addig az oroszok Bahmutra koncentrálták a kapacitásaikat). Ez nem csak azért probléma, mert jelzi, hogy az oroszok erői ki vannak feszítve, de azért is, mert nagyon nehéz a katonáknak ennyi időt folyamatosan a fronton lenni, lehetetlen megúszni a negatív hatásokat. Egy másik probléma, amit jeleznek az, hogy úgy néz ki, már kilőtt célpontokra pazarolnak lőszert az oroszok csak azért, hogy friss találatokként jelentsék le őket a vezetőségnek. Óvatosan tehát az oroszok számaival – de ez minden helyen és időben érvényes jótanács. Közben viszont az ukránok újra haladtak Bahmut körül, egy nap alatt egy kilométert.

Július hetedike:

Újra kerek évforduló, a 2022-es szakasz 500-ik napja van – de ne feledjük, a háború 2014 óta tart.

Pofon Putyinnak Zelenszkijtől személyesen: bár elméletileg az oroszok a Fekete-tenger urai, akik miatt nem tudnak az ukránok biztonságosan hajózni, Zelenszkij a hajnalt a Kígyó-szigeten indította. Ott, ahol az állig felfegyverzett, sok tonnás hadihajót küldte a el a f.szba egy apró ukrán őrség, és ahonnan elég megdöbbentő módon űzték ki az ukránok a muszkát. Kár, hogy nem látjuk a bátor Putyin arcát, amint a bunkere mélyéből nézi, ahogy Zelenszkij a haderői orra alatt oson ki-be. Már ha le merik adni a Főnöknek a jelentést.

Stoltenberg szerint a NATO folyamatosan monitorizálja a Wagner mozgását. Ugyan látható, hogy Belaruszban előkészítettek helyet nekik, az nem, hogy egyetlen Wagner katona is ment volna oda.

Amerika végre belement, hogy régóta kért kazettás bombákat adjon át Kijivnek, egy 800 millió dolláros csomag részeként. Fontos fegyverzet, légifölény és más kapacitások hiányában kiváltképp, hamarabb el lehet takarítani az oroszokat az útból. Mintegy jelzésként, hogy mennyire fontos fegyver, az oroszok és védőik eléggé kiakadtak emiatt az interneten, és különböző módokon próbálják aláásni az adományt. Többek között a civilekre való veszélyük miatt (a fel nem robbant bombák évtizedekig veszélyesek lehetnek) – csakhogy az oroszok már rengeteg ilyent használtak az országban, még néhány már egyszerűen nem számít. Illetve az ukránok eleve tudatában lesznek, hogy ők hova lőttek, így azok a területek pont kevésbé lesznek veszélyesek.

A másik érv az, hogy rengeteg ország betiltotta az alkalmazásukat – csakhogy ha megnézzük, kik  a kazettás bombák valamennyi típusának betiltására irányuló globális szerződés aláírói, akkor azt fogjuk látni, hogy – enyhe túlzással – egyetlen katonailag komolyan vehető ország sem írta alá. Illetve amelyik igen, az az amerikai védelmi ernyő luxusa alatt teszi (Japán, és néhány európai ország, de Lengyelország és Románia nem). Ezek az országok évtizedek óta el sem tudják képzelni, hogy milyen a puszta túlélésért harcolni. Ráadásul képmutatás is van a dologban, például a britek ugyan nem terveznek használni ilyen fegyvert, de a védelmi irányvonalaik úgy vannak megfogalmazva, hogy kimondottan támaszkodnak az amerikaiak kazettás bombáira, ha arra kerülne a sor. Újra visszaköszön az az európai képmutatás, amelynek az egyik tünete az is, ahogy viccelődünk azon, hogy mennyit költenek az amerikaiak védelemre, bezzeg mi, (nyugat-)európaiak inkább iskolára és oktatásra. Csak az kimarad az egyenletből, hogy gyakorlatilag az amerikaiak pénzén ücsörgünk biztonságban, nélkülük Ukrajna sorsa sem lenne olyan ismeretlen a térségben. Könnyű más pénzével verni a csalánt. De visszatérve a fő témára, továbbra is messzemenően veszélyesebb, ha fel nem robbant orosz katonák vannak egy ország területén, mint a fel nem robbant bombák. Utóbbiak mégsem erőszakolnak tömegesen, példának okáért.

Az egy ideig beragadt ASAP egyezmény, azaz a lőszergyártásra szánt 500 millió eurós EU terv dűlőre jutott, és még a hónap vége előtt történniük kell dolgoknak. A pénz végső soron az EU gazdaságának is jót tesz, mivel európai gyártók kapják gyártásra, majd innen megy Ukrajnába a lőszer (főleg 155 mm-es lövedékek). Stoltenberg szerint pedig a NATO is készül még egy 500 millió eurós csomagocskával.

Tavaly az első félévet Oroszország 16,2 milliárd dollár nyereséggel zárta, de idén már meglátszik a háború hatása, a deficit 28 milliárd dollár. Júniusra lassult a veszteség, de nem lesz tartós, ahogy egyre jobban ki kell támasztani a szankció-sújtotta gazdaságot, és ahogy az export folyamatosan romlik. A Kínához és Indiához fűzött remények nem váltak be, a két ország nem az oroszok által remélt árakon vásárol (ha vásárol), hanem maximálisan kihasználják az oroszok kiszolgáltatottságát az árak lenyomására.

Bár még nem jutott dűlőre, de terítéken van a lefoglalt orosz vagyonok felhasználása Ukrajna újraépítésében. A cseh miniszterelnök, Petr Fiala szerint az EU országai tárgyalnak róla, egyelőre főleg a jogi akadályok lassítják a haladást. Tegyük hozzá csendben, hogy attól is tart a Nyugat, hogy a pénzeket majd félnek idehozni a kellemetlenebb rezsimű országok, ha látják, hogy mégis vannak következmények, és mindenféle összeharácsolt vagyonok nem mentesülnek ez alól. Olyan nagy baj ez? Illetve olyan sok opciója lenne egy diktátornak? Majd Kína vagy Irán lesz a vagyon megbízható őrzője?

Vallásszabadság – ez az az indok, amire Magyarország hivatkozott, amikor a volt KGB-s Kirill pátriárkát kimentette a szankciók alól; nem kölcsönös a dolog, nem igazán biztosítják az oroszok Ukrajna megszállt részein. Jelentések szerint legalább 43 papot kemény üldözés ért, ebből 8-at foglyul ejtettek, kínoztak és vallattak, ötöt meggyilkoltak. 12-őt deportáltak, 18-at kitoloncoltak. Nem igazán kíméltek senkit: az ukrajnával tartó ortodoxok ÉS kisebbrészt a moszkvai patriarchátus alá tartozó ortodoxok is szenvedtek, a katolikusok, a protestánsok Jehova tanúi és a muzulmánok is mind elszenvedtek támadásokat. Az ukrán nyelv használatát is megtorlás érte – tehát elméletileg az oroszajkúak nyelvi jogaiért harcoló, kisebbségi jogi bajnok oroszok fizikai erőszakkal reagáltak arra, hogy emberek anyanyelvükön hallgattak istentiszteletet. Korábbi jelentés a kegyhelyeket ért szervezett orosz támadásokról is beszámolt, itt célzottabban jelenik meg a moszkvai patriarchátus támogatása mindenki más kárára. Kifosztott, tönkretett templomokról vannak dokumentált esetek. A fő elszenvedők az ukrajnai, Moszkvától független ortodoxok és a protestánsok (például baptisták és evangélikusok), utóbbiakat gyakran amerikai kémeknek és az ortodoxok ellenségeinek bélyegzik.

Július nyolcadika:

Kimondottan kellemetlen nap ez Putyinnak, hisz Zelenszkij kiruccanása után Erdogan, aki mostanában elég megértő volt az oroszokkal (de közben szórták a törökök a fegyvereket Ukrajnának), megelégelhetett valamit, rászólt a NATO vagy ő is vért szimatolt Prigozsin lázadása után, mert Zelenszkij ankarai látogatásakor nem utalgatott, nem finomkodott. Egyszerűen kimondta, hogy Ukrajna megérdemli a NATO tagságot, és Törökország támogatásáról biztosította Zelenszkijt. Üres szavak, gondolhatnánk, de a nyomatékosítás kedvéért Zelenszkijvel 5 híres azovsztali védő tiszt is hazatért. Ők egy nagyobb tavaly szeptemberi fogolycsere során nem Ukrajnába, hanem Törökországba kerültek, mert az oroszok nem akarták hazaengedni az őket két hónapig feltartó (és ezzel rendesen megalázó) védőket.

Illetve nem mellékes, hogy a Kreml által démonizált Azov-zászlóalj tagjait PR okokból sem akarták Ukrajnába engedni. Persze, a Kreml nem úgy képzelte, hogy a törökök ideig-óráig tartják ott az azovsztaliakat, így Peszkov hamarosan dühöngve reagált a török döntésre. Merthogy az ukránok és a törökök megsértették a megegyezést. Megsértették. Az egyezményt. Tényleg nem értik az oroszok az iróniát, és annál kevés ironikusabb dolog létezik, mint amikor az oroszok panaszkodnak a felrúgott egyezmények miatt. És hogy ezek után hogy fog zajlani a Putyin-Erdogan találkozó augusztusban (ha egyáltalán, lesz ilyen), az a jövő zenéje.

Az ENSZ 9.000 meggyilkolt civilről, köztük 500 gyermekről tud biztosan, de ő maga mondja, hogy a valós szám jóval magasabb lehet. Ennek a számnak a háromnegyedét az utóbbi 500 nap teszi ki a 8 év háborúból.

Egy Wagner tiszt szerint kora augusztusig vakációznak, ezért nincs még mozgás Fehéroroszország felé. Az még nagyon kérdéses, hogy mi lesz a Wagnerrel és Prigozsin Concorde Management and Consulting cégével – szétosztják az orosz oligarchák között? Prigozsin távolról irányíthatja? Mindkét opcióban van kockázat a rezsim számára, nem valószínű, hogy gyors és publikus döntéseket fogunk látni. De az ukránok mindenképp időt nyertek vele, egy ideig a Wagner biztosan távol marad a fronttól.

Újabb kilométer ukrán haladás, most Bahmuttól délre. Bergyanszk és Melitopol felé is haladnak. A brit védelmi minisztérium szerint Bahmutnál igen intenzív harcok zajlottak a héten, és bár az orosz vezetés számára politikailag elfogadhatatlan lenne Bahmut elvesztése, egyszerűen kevés mozgatható egységük maradt, amit oda tudnának irányítani. És közben még mindig várakoznak az offenzívára tartogatott nagyobb ukrán erők. Colin Kahl, az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős védelmi államtitkára is megerősíti, hogy korai még arról beszélni, hogy „lassan” haladna az ukrán offenzíva, mert ez még az előkészítés. Mihajlo Podoljak, ukrán elnöki tanácsadó is beszélt ugyanerről. Ne feledjük, Ukrajna, mint demokratikus állam, sokkal jobban értékeli az emberi életet, mint Putyin, hiszen a kijevi elnöki és parlamenti székek múlnak a szavazók kedvén. Így inkább hosszabb ideig dolgozik azon az ukrán vezetés, hogy később kevesebb embert kelljen vesztenie. Ezzel szemben a türelmetlen Putyin pedig az értékes, képzett erőket is szívesen használja eldobható gyalogságként tüzérséggel szemben, ha azt hiszi, hogy pillanatnyilag előnybe kerül vele.

A 800 millió dolláros amerikai csomagról több részlet derült ki, a kazettás bombák mellett rengeteg új muníció is része – és lőszerre égető szükség van.

Az ISW szerint lehet, hogy már elindult Sojgu orosz védelmi miniszter lecserélése. Más pletykák szerint Geraszimov, az ukrajnai invázió parancsnoka, papíron megtartotta a posztját, de a gyakorlatban már nem. Érthető okokból nehéz leellenőrizni bármelyik kijelentés igazságtartalmát, de Putyin eddigi módszereit ismerve, ha teheti, szokott várni az ilyen döntésekkel, hogy ne tűnjön úgy, hogy kikényszerítették a lépést tőle.

Igor Girkin háborús bűnös, a Kreml egyik legszigorúbb kritikusa, nem tudott előadást tartani a Wagner lázadásáról a hatóságok közbelépése miatt. Girkin minden bizonnyal az ultranacionalista és erőszakszervezeti elemek támogatása miatt lehet ilyen bátor kritikus.

Pár nap csend után az ukrán hírszerzés szerint az oroszok újra mozgolódnak a zaporizzsjai atomerőműnél, robbanószerkezeteket szállítanak oda.

Innen folytatjuk!