A hazatért migráncs IT-s egy napja

Otthagyta a holland jólétet, hazatért szülővárosába, és iskolát szervez, hogy fellendítse az iparágat. Sok a munka, a szerelem még várhat.

„Tizenöt évvel ezelőtt nem volt itthon ebben a szakmában munkahely. Aki elment innen informatika egyetemre, az aláírta, hogy nem költözik haza.” – meséli Kolumbán Sándor, a 32 éves programozó, aki 10 éves magyarországi és 4 éves hollandiai szakmai száműzetésből tért haza egy hónapja. Szülei nagy örömére. „Mert itthon jobb” – válaszol, mikor kérdik tőle, hogy miért.

Új céget alapít, egy informatikai képzés megalapozásában segédkezik, és a Budvár oldalában levő mászófal népszerűsítésén is agyal. A párkeresést még nem kezdte el, az majd a második félév projektje lesz, állítja. Addig is, nézzük meg, hogyan néz ki hősünk egy napja.

6.15 Kolumbán Sándor megébred. Elfogyasztja reggelijét, ami ma egy banánból és egy csésze teából áll. Megborotválkozik, fogat mos. Közben népzenét hallgat a telefonjáról.

6.41 Felöltözik.

6.49 Elköt egy biciklit a teraszról, olyan rutinosan, mintha a sajátja lenne.

7.00 Megkezdi az edzést.

Functional training – így hívják ezt a műfajt. Egy bemelegítés és nyújtás után az edző, Nagy Sándor egy sor gyakorlatot ad a csapatnak. A gyakorlatsoron hatszor mennek végig a résztvevők, teljes kimerülésig.

Az edző bátorítja őket: „még három szép kör, aztán mehettek az unalmas munkahelyetekre dolgozni”.

8.00 „A nap nehezén már túl vagyok” – mondja Sanyi, miközben verejtéknyomot hagy a matracon, az edzés végét jelentő nyújtás alatt.

8.18 Egy zuhany után felfrissülve bringára pattan és a Forrás utca felé veszi az irányt.

8.25 Megérkezik a Signo-hoz, ahol cégének egy roll-up-ot szeretne készíttetni. Egy előadást fog tartani a Hargitai Informatikus Találkozón, oda kellene a feltekerhető banner.

Pecsétet is szeretne csináltatni az új cégének. Hát igen – mondja Andinak, a grafikusnak – hivatalosan már nem kell pecsét ebben az országban, de azért sokan kérik.

8.50 Átgurul könyvelőjéhez, Marika nénihez. Sanyi nem nagy rajongója az itthoni rendszernek. „A román számvitel az kacifántosabb, mint ahogy az ember azt gondolná” – mondja. Magyarországon is volt cége tavalyig, itthon 2016 óta van adózott gazdasági tevékenysége, tehát van összehasonlítási alapja.

9.20 Bemegy a városházára. Adót kell fizetni egy ingatlanra, de nem tudja online megtenni, mert az online rendszerben 0 lej szerepel a nevénél. Tisztáznia kell ezt-azt odabent. Két sorszámot vált. Az egyik helyen másodpercek alatt végez, a hölgyek azonnal intézkednek. „Ez flottul ment” – mondja elégedetten.

A másik sorszámával várakoznia kell pár percet, addig informatikus szemmel tekint a részben kínaiul beszélő rendszerre. Eszébe jut erről a Transilvania Bank pénzautomatája, amelynek egyes funkciói csak adott nyelvek alatt érhetőek el. Különböző program fut különböző nyelvek alatt? A nyelv határozza meg a program funkcióit? Programozói szemmel nézve vicces.

9.37 Sorra kerül a másik cetlijével is. A hölgy egy nagy űrlapot ad neki, s másodpercek alatt operatívan ledarálja, hogy melyik mezőt hogyan kell kitölteni. „Na, megjegyezted, hova mit kell írnom?” – kérdi mosolyogva, mikor kijöttünk.

9.42 Mielőtt bemenne a céghez, hazaugrik két percre.

9.44 Berakja a mosógépbe az edzőruháját és elindítja a gépet. Műanyagból van, erősen be tud szagosodni, ha estig állni hagyja.

9.55 Megérkezik munkahelyére, az inkubátorházba.

Órákon keresztül ül a gép előtt és ráncolja a homlokát. Időnként Skype-on beszél, céges ügyeket intéz. Bug-ok, sprint-ek, vizio, csupa szakzsargon az egész. A céges ügyek mellett ma sokat foglalkozik az induló informatikusi képzéssel, melynek megszervezésében segédkezik, és nagyon a szívügyének tekinti.

A városvezetés 2-3 éve úgy döntött, hogy komolyan támogatja az IT szektort, meséli. Létrejött egy IT Klaszter és az U-hub, több informatikus haza– vagy ideköltözött, összefogtak az itthoniakkal, és másfél évnyi egyeztetés és akkreditációs törekvések következményeként megszületett ez a képzés is. Ez egy másfél éves posztgraduális képzés, jóval komolyabb, mint az eddigi féléves képzések, sokkal több gyakorlattal. A cégek inkább olyan szakembereket keresnek, akiknek már van tapasztalatuk, akik mellé nem kell embert állítani éveken át, amíg megtanulnak önállóan dolgozni. Ezért próbálnak egy olyan képzést összehozni, amely minél rutinosabb programozókat termel ki. Saját cégéhez is ilyen szakemberekre lenne még szüksége.

Félóránként-óránként kimegy munkatársaihoz, Lukihoz és Tamáshoz, megbeszélni a munka részleteit, válaszolgatni kérdésekre.

Aztán vissza a saját gondjaihoz. Érdeklődők keresik az átképzési programmal kapcsolatos különféle kérdésekkel. Lehet-e főiskolai diplomával jelentkezni, vagy csak egyetemivel? Milyen a képzés programja? Ha egy kérdésre nem tudja a választ, feltelefonál Kolozsvárra a Babeş–Bolyaira, de a legtöbb kérdésre már ő is tudja a választ. 12 hónapig havonta 40 kontaktóra vár a jelentkezőkre, plusz egy rakás otthoni munka. Van, akinek több idejét fogja felemészteni az otthoni munka, van, akinek kevesebbet, de megúszni senki nem fogja, mondja mosolyogva.

Tamás valami robotos projekten dolgozik, de többet nem árulhatok el róla. „Mi leszünk a következő nagy technológiai start-up és megváltjuk a világot” – mondja nevetve Sanyi a következő egy év nagy terveiről.

14.34 A 13.00 órára betervezett ebédje megvalósításhoz közeledik. Az otthonról befőttesüvegben hozott levest tányérba tölti és mikróban melegíti fel. Közben kinéz az ablakon a Budvár felé. Ott a szikla bal oldalán van az a mászófal, ami őt izgatja. Megdörzsöli az arcát. A mikró csenget.

14.42 Visszatér levesével az íróasztalhoz, de valaki akar vele beszélni Skype-on. Evés előtt még azt is megejti, rövidnek ígérkezik.

A második fogást sem tudja elfogyasztani anélkül, hogy a képernyőre nézne. Hollandiában nagyon hiányzott a déli ebéd. Ott az emberek délben csak egy szelet kenyeret esznek valamivel, rendes ebédet csak délután 5 körül fogyasztanak, mikor hazaérnek munkából. A vendéglők és az egyetemi menzák is erre a programra voltak beállva, ez eléggé megviselte őt.

15.03 Sanyi elmosogat. A mosdóban, mert az inkubátorházban nincs konyha, azaz van egy szobácska, ami a konyha szerepét töltené be, csak nem nagyon tudja. Egy hűtő van ott, két mikró, s kábé ennyi. Sanyi örül, hogy egyáltalán van egy ilyen irodaházunk itt Udvarhelyen. Kevés kisvárosnak van ilyen szintű irodaépülete.

Az épületben nem csak konyha, hanem térerő is alig van. Sanyi mindig kimegy az épületből, amikor fontos beszélgetésre készül. Aztán visszamegy a számítógép elé, és beleolvad a monitorba.

15.12 Elmegy a vécére. Először a mai nap.

15.35 Megtudja, hogy az egyetem meghosszabbította a képzés előjelentkezési határidejét. Március 18-ig lehet előjelentkezni. Ennek örül. „Mint a legyek, úgy jönnek a jelentkezők” – mondja. Már 21 jelentkezőjük van a 25 helyre. Reméli, hogy lesznek legalább 30-35-en, hogy legyen kiből válogatni.

16.36 „Elfogadták a jelentkezésemet a Startup Europe Summit-ra” – néz fel a képernyőből boldogan.

17.04 Sanyi nyújtózkodik egyet. Ez már a második nyújtózkodás a mai napra, az első 13.48-kor esett meg, kevésbé fáradt arccal.

17.12 Feladatokat javasol a képzés felvételi vizsgájához. Ő maga is megoldja ezeket a feladatokat.

18.00 Dr. Simon Károllyal együtt másfél órás tájékoztatót tartanak az átképzési programról. A vártnál sokkal nagyobb az érdeklődés, legalább annyian vannak a tájékoztatón, mint ahány hely van meghirdetve.

19.44 Megbeszélés Karesszel és Szinusszal, próbálják a kontaktórák időpontjait rögzíteni, annak függvényében, hogy mikor foglalt már az inkubátorház konferenciaterme. Az irodaház vezérigazgatója poénosan megjegyzi a sajtónak, hogy nem érti, mi tud izgalmas lenni egy IT-s napjában. Majd azt is hozzáteszi, hogy azt a napot kellene végigfotózni, amelyiken Kolumbán Sándor nem jön hozzá valamilyen panasszal, kéréssel, reklamációval, bármivel.

20.28 Sanyi bezárja irodája ajtaját.

20.29 Érintésére a képernyőn az utolsó négyzet is zöldre vált, teljesen kiürül az épület. Riaszt, bezárja az inkubátorházat, és bringára pattan.

20.32 Behajt minden idők legdrágább udvarhelyi körforgalmába.

20.36 Leparkolja a bringát a korláthoz, olyan rutinosan, mintha a sajátja lenne. Több mint tíz éve vette a magyaroknál, megkínozta a holland alföldön is, és most itthon tapossa naponta. Egy 1972-es francia kerékpár, minden bizonnyal sokan összetörték már magukat vele, mondja.

20.38 Kezet mos. Az arcát is megmossa.

20.48 Vacsora. Karfiolkrém és füstölt sajt, piros paprikával.

21.02 Fogmosás, pizsamába öltözés.

21.08 Egy kis olvasás, majd elalvás. Korán kelés, korán fekvés. Semmi pia, semmi csajok, hacsak a terveket fel nem borítja valami kegyetlen szerelem. Addig munka.

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok