Fotók: GÁL ELŐD
Bethlenfalva nagy napja volt a szerda, július 10-e, miután mind a kisebbek, mind a nagyobbak között őket avatták bajnokká az újjászületése óta másodszor megrendezett városi Utcabajnokságon.
Éppen egy kisfiút ápolnak, amikor megérkezek a városi strand melletti műgyepes pályára. Ez nem foci, mondja a szabálytalankodónak bosszúsan a sérült kissrác csapattársa. Nem babra megy a játék, beszéljük meg Kalapács Violával, aki a gyerekek egészségét felügyeli a helyszínen. Sikerül megnyugtatnia, nem volt semmi komolyabb baj a gyerekekkel, a meleget is jól bírták, pedig nem volt egyszerű, én is ott hagytam 1-2 kilót. „Egy fiúcskának eleredt az orra vére, az lehetett a meleg miatt, ma volt 1-2 kisebb sérülés, az egyikük fejére lett egy gusa, hát most, Istenem, ez a minimális egy focibajnokságon” – mondja Viola.
Ma már a második napja van az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Civil Kurázsi Egyesület közösen rendezett eseményének, és miután első nap a nagyobbak versenyében – amelyre mindössze három csapat nevezett – eldőlt, ki a legjobb, a második napon a kisebbeknek kell dűlőre jutniuk. Az élet rendje pont úgy hozta, hogy ugyan körmérkőzések vannak, az utolsó meccsre maradt a döntés:
a győztes csapat a tornát is megnyeri.
Fel is sorakoznak a gyerekek a pályán, az apukák a pálya szélén. Ahogy látom, picit róluk is szól ez az egész: van köztük, aki nem hivalatos edzővé avanzsálódott és olyan is, aki a rivaldafény helyett a napernyő árnyékából instruálja fia együttesét. Kadics és Bethlenfalva közös csapata Szombatfalvával találkozik, és mivel ők ketten foglalják el a tabella első két helyét, ez az egy meccs dönt.
A bethlenfalviak szerzik meg a vezetést, de percekkel később a csapat védelmében támad egy kis zavar, amit kihasználnak a szombatfalviak, és kiegyenlítenek. „Nem figyeltek oda, bohóckodtok” – érkezik is az ébresztő az egyik apuka részéről, aki így is jelzi, hogy ők viszont figyelnek. Apukának azonban a következő percek sem alakulnak a szájíze szerint, hisz gyermekének csapata hátrányban találja magát a félidőt jelentő sípszó előtt, egy szabadrúgás jut el a kapuig, és bepattog a potya.
Ne lógassátok a fejeteket, nincs veszve semmi – bíztatja őket edzőapu a szünetben, majd egy másik apuka hozzáteszi, hogy sebaj, a Barcelona is játszott már hátrányban.
És hat a lelki fröccs, a második játékrész kezdőrúgása után rögtön labdát szereznek a bethlenfalviak, a kapuig viszi támadójuk, Gagiu Milán és dühből lövi ki a hosszú felsőt. Majd ő az, aki a vezető gólt is megszerzi, és még ezzel sem érik be a bethlenfalviak, 4-2 lesz a vége. A döntő kimeneteléből kiindulva nem lepődünk, amikor
az eredményhirdetésnél
a legjobb játékos és a gólkirály dijáért is Milánt szólítják, előbbinek ráadásul társai, a résztvevők egyöntetűen szavazzák meg, amikor a szervezők részéről Nagy Pál felteszi a kérdést: ki volt a torna legjobb játékosa?
Az eredményhirdetés ebből a szempontból igen különlegesre sikerül, hogy az ifjú focisták maguk választják ki a legjobbat, majd a szervezők azt is megkérdezik tőlük, minden rendben volt-e, jönnek-e jövőre, és ha valamit változtatnának a bajnokság lebonyolításán, mi lenne az. Ez így jó volt – skandálják. Miután az egyéni díjakat átadják, kihívják az első három csapatot is, mindkét korkategóriában, ők kupát és érmeket vehetnek át.
Az ötödik-hatodik osztályosok korcsoportjában Kadics-Bethlenfalva és Szombatfalva FC mögött a BarRealKópék, azaz az alsó Bethlen negyed végzett a harmadik helyen. A nagyobbaknál Bethlenfalva mögött a Süni FC, azaz a központ, majd a Gulyás FC, azaz az alsó Bethlen negyed végzett. Az ő korosztályukban a legjobb játékos díját Bálint Adorján és a gólkirály díját Bálint Norbert kapta.
Az érmeken és kupákon túl
minden játékos pólót kapott, és persze vizet, fagyit, amit a szülők hoztak. Egy kicsit mindenki belerakta, amilye van, a Székelyudvarhelyi FC a műgyepes pályát, a Hargita megyei Játékvezetői Kollégium pedig a bírókat.
Nem volt felkészülés, nem is szoktak ezzel a közösséggel focizni, akkor került össze a társaság, amikor tavaly első alkalommal rendezték meg a tornát – árulja el Milán a díjátadó után. Akkor nem volt díjazás, de természetesen apukák akkor is számolták, akkori másodikok lettek volna, vall színt Gagiu Zsolt, Milán édesapja.
„Ritka az ilyen minőségű szervezés, hogy érmeket, kupát, pólót kapnak. Milánék egy megyei bajnokságon másodikok lettek és kaptak egy-egy oklevelet” – mondja. Szerinte hogy még nagyobbra nőhessen az újraélesztett utcabajnokság, a tornatanárokat is meg kellene kérni a toborzásra, pláne, hogy ők helyspecifikusabban tudják megszólítani a gyerekeket, ami itt nem mindegy, hiszen a város körzetei, negyedei között zajlik a verseny.
Mindig kell hagyni 2 zöldkártyát, ha az egyik csapattag nem éppen abból a körzetből való, hiszen nem tanácsos szétszakítani barátokat, olyanokat, akik esetleg máskor is együtt játszanak, össze vannak szokva, vélekedik Zsolt. Nem volt baj, lazán kezelték ezt a szervezők, állítja. Mint kiderül, a korcsoportok felrúgását már kevésbé, hiszen volt zöldasztalnál, 3-0-ra elveszített meccs is, miután kiderült, hogy az egyik csapatban nagyobb gyerek is játszik a megengedettnél. Nono, fiúk! Szabályszerűség!
És hajrá jövőre is, Utcabajnokság!
