Fotók: Gál Barna
Ezúttal a festői szépségű, gyümölcsfák sűrűjében rejtőzködő Firtosmartonost kerestük fel. Bizonyára mindannyiunknak vannak álmai, életünkben többször feltesszük a kérdéseket: miért születtem erre a világra, milyen küldetésem van a földön, hogyan lehetek boldog itthon?
Útjaink különbözősége ellenére is tanulhatunk egymástól, a nehézségekre adott válaszaink és megoldásaink érdekesek és hasznosak lehetnek. Szász Attila, a firtosmartonosi asztalos fogadta portálunk munkatársát otthonában, hogy életének, vállalkozásának fontosabb állomásairól beszámoljon az olvasónak. Attila számára nagyszülei jelentették a biztonságot, kicsi korától a martonosi öregek nevelték a kisunokát.
A jó kézügyességű tata, akire már a tanító is felfigyelt
– Tata, Szász János asztalos volt, jó kézügyességét már általános iskolában felismerte a tanító bácsija, javasolta az inasiskolát számára. Felnőtt korában nyílászárókat, ajtót, asztalokat készített, de a kádármesterséghez és kerekességhez is értett. Olyan ezermester volt. Én ott ültem a gyalupad végén gyermekként, figyeltem, mivel dolgozik. Ha segítségre volt szüksége, oda kellett adni valamit, akkor ott voltam. Másik tevékenysége a méhészet volt, a kertünk tele volt kaptárokkal – kezdi élete első szakaszának bemutatását a vendéglátóm, aki emlékeitől meghatódva néha megkönnyezi a keserédes történetét, de minden tapasztalatra szüksége volt, hogy azzá váljon, aki ma a vállalkozást vezeti szakemberként és emberként. A nagymamájával töltött idő, személyes kapcsolatuk lehetőséget adott számára ahhoz, hogy a hétköznapi problémákat megbeszéljék, gyógyírt keressenek a szomorúságra, emberi bajokra.
Nagyapja is központi szerepet játszott életében, szívesen emlékszik vissza gyermekkori élményeire, a tata által, kézzel készített síléceire, meghatározó volt számára az első méhészeti álarc megvásárlása is.
Motiválni, sikerélményt adni
– Egyedül tata értett a méhekhez, pergetni is csak akkor álltunk neki, amikor ő ráért. Később, mikor nagyobb lettem, fogtam be rajokat a kertből, akkor megegyeztünk abban, hogy bizonyos része az enyém lesz a munkának és méznek. Meglepődtem egyszer azon is, amikor a kezembe adott egy méhészeti álarcot, ezeket a pillanatokat megőriztem, mert motivált engem. A sikerélmény nagyon fontos egy gyermek, de a vállalkozó életében is. A műhelyben végzett segítségemet is honorálta, az iskola előtti nagyobb bevásárlásokat az ottani „fizetésemből” állta. Ezeket a gyakorlatokat én alkalmaztam a saját gyermekeimnél, hogy munkára tanítsam, sikerélményt adjak nekik; nem tudom, mennyire sikerült ez – avat be a részletekbe a martonosi asztalos.
A Székelykeresztúron elvégzett középiskola és érettségi után villanyszerelőként kezdte a pályáját, a katonaság után családot alapított.
– Egy mosófazekunk volt, azt használtuk széknek és asztalnak. A munka után, szabadidőmben hazajöttem, hogy elkészítsem a lakásunk bútorzatát: gyerekágyat, székeket, asztal, konyhabútort. Megtetszett a szomszédnak, aztán többen érdeklődtek, készítenék-e számukra is bútorokat. Ez egy jó lehetőség volt arra, hogy a fizetésem kiegészítsem, sikerélményként éltem meg azt, hogy másnak tetszett a kezem munkája. Tata ekkor már idős volt, nem volt aktív a műhelyben, de kikértem a véleményét, hogyan lehet megcsinálni egy-egy darabot. Első eszközbeszerzés egy kombinált gyalugép volt, amit a csekefalvi telkünk árából szereztünk be – a család bátorította az elején az elindulásban, bár voltak nehezebbnek tűnő időszakok, megfogadott minden tanácsot.
Vállalkozása küldetésévé választotta nagynénje tanácsát, aki azzal biztatta, hogy csinálja másként, mint a többi asztalos. Szinte minden megtalálható a piacon, ezért ő finomabban, részleteibe menően dolgozza meg a munkát, így megkülönböztethető és egyedi lesz.
„Szeresd, amit csinálsz”
– 2005-ben jegyeztük be a céget, többnyire egyedül dolgoztam. Át kellett lépni a komfortzónát többször is, vagy ha úgy tetszik, ajtót kellett nyitni a világra, ami lehetőséget is hoz számomra, nem csak rosszat. Tata úgy tartotta, ha igazán jó munkát akarsz végezni, akkor nem szabad rábízni másokra, neked kell megcsinálni. Jó tapasztalat volt, amikor nyitottam arra, hogy másokkal dolgozzak együtt, kapcsolódási pontot tudtam keresni más szakemberekkel. A Szabó Magda által írt Ajtó több szempontból is kedvenc könyvem, azonosulni tudok több pontban a tartalmával. Elsődlegesnek tartottam, hogy a megrendelő igényeire figyeljek, elégedettek legyünk mindketten az elkészült termékkel. Én a szívem-lelkem beleteszem a munkába, talán ennek is köszönhető az, hogy nincs szükségem reklámra már, visszajárnak hozzám a kliensek – soha nem mondta azt senkinek, hogy nem tudja megcsinálni, kihívásnak tartotta egyedi megoldásokkal kiszolgálni az ügyfelet.
A sorozatgyártás helyett az egyedi kérések, megrendelések irányába mozdult el a vállalkozás, a régi épületek asztalosmunkáinak felújítása pedig erre megfelelő terep. Szász Attila „szeresd, amit csinálsz” hozzáállása példa lehet az itthon gondolkodó, tervező fiatalok számára is. A szakmát nagyapjától elleső fiatalember kézügyessége, alázattal végzett munkája és kitartása meghozta az áldást a vállalkozása számára.
