A generációváltás az új mumus

Székelyföld gazdaságának új, még az elvándorlást és a munkaerőhiányt is lepipáló mumusa a generációváltás. Mi lesz a rendszerváltás óta felhalmozott vagyonnal? Mi lesz a munkahelyekkel? A cégekben felhalmozott tudással?

– Nagyon sok olyan családi vállalkozás öregedik ki, amelyet a rendszerváltás után alapítottak, és nem tudják, vagy nem akarják átadni a stafétát a fiataloknak. Ahol van örökös, még ott sem működik zökkenőmentesen – véli Szakács-Paál István, a Harghita Business Center inkubátorház igazgatója, aki miután a vállalkozók is belátták, hogy ez kezd probléma lenni, gyorsan meghívott két szakértőt, hogy legyen kivel erről beszélgetniük.

Fotók: BERKECZI ZSOLT

Tankó Lászlót és Ambrus Tibort arról kérdeztük, hogy a vállalkozóknak miért érné meg a május 24-25-ére betervezett műhelymunkán részt venniük.

A munkahelyek 70 százalékát adják

Nincsenek statisztikák arra vonatkozóan, hogy Székelyföldön ez a téma hány vállalkozást érint, viszont országos szinten a harmadik váltásnál, vagyis a dédunokák 10 százalékánál fog a rendszerváltó generáció által megalapozott családi vagyon megmaradni. Romániában a vállalkozások 90 százaléka kis- és közepes vállalkozás, amelyek foglalkoztatásban 70, forgalomban 30 százalékot jelentenek. A helyi vállalkozások nagy része családi, vagy néhány család közös vállalkozása – idézi Tankó László a Ziarul Financiar gazdasági lapot.

Az Ambrus-Tankó páros több száz székelyföldi cégnél végzett méréseinek eredményként is az jött ki, hogy Székelyföld legnagyobb problémája a generációváltás, és a Szakács-Paál István által meghúzott vészharangban Székelyföld jövője van benne – mondja a Székelyföld-szerte csak A tanár úrként ismert Ambrus Tibor.

Eleve le vagyunk maradva Románia többi régiójától, ez most nem látszik olyan élesen, mert felívelőben van az országos gazdaság, de amikor lelassul a növekedés, még látványosabb lesz a különbség: emberben, anyagban, minőségben – folytatja Tankó László.

Ambrus Tibor: Több száz cégnél végeztünk teszteket, mélyinterjúkat, írtunk könyvet erről, világosan kijött az Adizes-féle életgörbe modellben is, hogy itt a szervezeteknek a generációváltás egy kulcskérdés, és erre sem a cégek, sem a szülők, sem a gyerekek nincsenek felkészülve. Ez látszani fog a GDP-ben. A vállalkozások ma abban a helyzetben vannak, hogy akik a nullából csodálatos cégeket teremtettek harminc év alatt, azok most tovább kell, hogy adják, és a GDP fejlődése ebben a generációváltásban van benne, ha tetszik, ha nem.

A cégek életgörbéje megtört, mert a papa úgy viszi több mint száz fős cégét, mint amikor csak tízen dolgoztak, pedig teljesen más technika kell hozzá. Ha a friss erőt, gondolkodást nem viszi be, akkor ráerősít a saját gyengeségére.

– A nagyobb – esetenként 100-200 főt foglalkoztató – vállalkozásokban nagyobb a kockázat, de az egyéni vállalkozónak is el kell döntenie, hogy a gyerekére hagyja a sarki zöldségesét, vagy eladja – mondja az inkubátorház igazgatója.

Mit tudsz meg ezen a képzésen?

– Mi tudást nem akarunk átadni, mert mindenki mindent tud. A fiatalok beleszülettek a vagyonba, mindent tudnak, jobban, mint az öregek. Mi egy beszélgetést akarunk kezdeményezni két napon át arról, hogyan kellene átadni a cégeket az új generációnak. Erre vannak példák, a mi kettőnk példája is az. Van egy jogvédett, nemzetközileg elfogadott módszerem, a Multivezető TM, amit öt éve Tankó László elkezdett átvenni, én betanítom és átadom. Egy tizenöt éves kapcsolat van mögötte.

Az emberek gondolkozzanak másban is, mint abban, hogy én tudom a legjobban. Hiába van tudásod, ha mögötte nincs értékrended, a minőség iránti elkötelezettséged – foglalja össze Ambrus Tibor kategorikusan azt, hogy miről nem fog szólni ez a műhelymunka.

Tankó László szerint nagyon kemény a kontraszt a nyitott piaci gondolkodás és az itthoni vállalati kultúra között. A nyitott piacon még a mindentudó székely is látja, hogy az ő tudása nem mindig elég. A gyereke már teljesen más: ő Európában, nyitott piacban gondolkodik, egyet gondol, és lehet, hogy holnap már Angliában van. Míg a piac teljesen európai szinten működik, a kultúra nem. Erről őszintén kell beszélgetnünk.

Mikor kell bevonni a gyereket?

A szülőnek nem a halálos ágyán kellene gondolkodnia, hogy adja át a vagyont, de a gyereknek is meg kell adni a lehetőséget, hogy nem akar vállalkozni több okból, ezek egyike, hogy pont a vállalkozás által „vesztette el a szüleit”, vagy mert nem arra alkalmasak a képességei.

– Nem gondolta, hogy a tizenkét éves fiát ez fogja érdekelni, és mintha azóta megváltozott volna a kapcsolatuk – meséli egy cégvezető tapasztalatát Tankó László. – De nem mindenki ilyen nyitott, – teszi hozzá – van olyan vállalkozó, aki megijed, hogy ha beengedi a gyerekeit a cégbe, kiderülnek a gyengeségei. Az, hogy már nem tudja a megváltozott piaci viszonyok között hatékonyan vezetni a céget, az egyszemélyes irányítást műveli még akkor is, amikor a vállalkozás már rég többszemélyes vezetőséget igényelne. Olyan is van, hogy a felszínen nyitottak arra, hogy egymáshoz partnerként viszonyuljanak, de a valóságban a szülő kategorikusan utasítgatja a diplomás gyerekét.

„Ez biztos, hogy nem egy langyos téma. Ha megnézzük, mennyire, nyitottan beszélgetünk egymással Székelyföldön, ez egy komoly kihívás” – vonja le a következtetést Tankó László.

Egy jól nevelt szülő mindennél többet ér. De egy jól nevelt gyerek is – nevet Ambrus Tibor.

Meg kell teremteni a tudás átadásának fórumát –

jelenti ki. Nyugat-Európában létezik a családi alkotmány hagyománya, amiben benne foglaltatik, mit kell tennie a gyereknek, hogy egyáltalán a vagyon közelébe jusson. Van lehetősége arra is, hogy más életpályát válasszon, és jogilag ebben az esetben sem lesz kisemmizve.

Amikor a szülő panaszkodik, hogy a gyereke elmegy, nincs munkaerő, azt szoktam mondani, ez miattad van. Ne hidd, hogy magától megy el. Nem lesz magától drogos, bölcs, alkoholista, az a szülőtől lesz. A szülő a minta. Ha jelen van.

Azt kellene kiderítenünk, hogy mit kell tennünk, hogy a gyerek itt maradjon, és legyen egy harmónia közöttünk az értékekben, közös gondolkodásban. Az a gyerek, aki tanult és tud, látja, hogy mások hogy dolgoznak, adják át a tudást, két perc alatt elmegy innen. Ő örököl, amit örököl. De ha megszűnik a cég, munkahelyek szűnnek meg.

Átadni, de hogyan?

Az újkori Magyarország fejlődése úgy indult el, hogy a mesteremberek gyerekeiket elküldték Nyugat-Európába tanulni, akkor adják oda a műhelyt, ha megtanulják a szakmát – mondja Ambrus Tibor, majd példával, egy példával folytatja.

– Egy vállalkozó megkérdezte, hogy mit tegyen, hova állítsa be a gyerekét dolgozni. Én azt javasoltam, hogy tegye a raktárba, cipekedjen, menjen végig a ranglétrán. Ezzel a felesége nem értett egyet: azt mondta, a gyereknek az irodában kell dolgoznia. Igen ám, de akkor nem ismeri meg a termék előállításának folyamatát. Ilyen gondolkodásbeli különbségek vannak.

Nekem két gyerekem van, saját területükön befutottak. Volt Magyarországon egy jól menő vállalkozásom, öt év gondolkodási időt adtam nekik, hogy tovább akarják-e vinni, öt év után visszaszóltak, hogy nem szeretnék. És ez teljesen rendben van – mondja.

Segíteni kell a gyereknek már kiskorában életcélt találni. Ambrus Tibor évről évre bejárja unokáival sorra például a fa, a tej és a kenyér útját. Hogy például a csemetétől a bútorig, a tehéntől a kakaóig, a búzától a vajas kenyérig hogy készülnek a termékek. A gyerekeket érdeklik a dolgok, nem igaz, hogy érdektelenek, csak nem tudják maguktól, hogy mi érdekelheti őket.

A szülő, ha nem csak robotol egy életen át, hanem elviszi a gyereket a vállalkozásába, egy csomó minden kiderülhet. Még az sem baj, ha az derül ki, hogy nem érdekli a cég az utódot. Legalább tudunk egy dolgot, és onnan már tovább lehet lépni.

– Keresni valami más célt, a céget pedig el lehet adni, vagy rá lehet bízni másra, ki lehet nevezni interim menedzsert, amíg a gyerek beletanul a cégvezetésbe. Az egyik legnagyobb akadály, hogy a vállalkozó nem akarja átadni a céget senkinek – válaszol Szakács-Paál István.

Tükröm, tükröm, ne mondj semmit

Tankó László szerint több oka is lehet annak, hogy nem akarja átadni a cégvezető a vállalkozását. Például az, hogy székely, és nem akarja belátni, mert nem kényszerítik rá, nincs egy tükre, hogy már nem jól vezeti a céget. Eddig minden szuper volt, de megállt egy szinten. Benne van a mentalitásunkban, hogy mindent kell tudnunk, és nem szabad kiderülnie, ha mégsem így van – létezik egyfajta megfelelési kényszer. Sokszor cégen és családon belül egymást meg se hallgatjuk, nemhogy elfogadjuk partnerként.

„Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még az én számat sem hagyta el dicsérő szó, mert székelyként én is így szocializálódtam gyerekkoromban és később, már a munkában is, mert az én vezetőim sem használták ezt. Ha nem szidtak meg, az volt a dicséret, és ezt a mintát követtem vezetőként is. A pénzügyi válság arra is jó volt, hogy más motivációs eszköztárat használjunk. Egy jól időzített dicsérő szó sokat számít” – mondja Tankó, aki a saját gyerekein figyeli meg, hogy mit jelent a szülői jelenlét az apa-gyerek kapcsolatban.

Ambrus Tibor szerint fontos, hogy a szülő jöjjön rá arra, hogy a változtatás szükséges. Van olyan is, hogy tudatosan nem akar változtatni, néhány évig még ő akar maradni a kakas a szemétdombon.

„Nullából eljutottál ide, ez egy zseniális dolog. Kitartó, képzett, diplomás, okos ember vagy, aki létrehozott egy terméket, de vedd észre, hogy itt megálltál”.

– Őrizzük meg a saját, székely értékeinket, de lássuk be azt is, hogy az EU-ban élünk. Azt akarjuk, hogy a traktorban is legyen meg a legjobb technológia, s ha beültünk az autóba, Párizsig meg se állítson senki, de azokkal a cégekkel versenyzünk, amelyekben van egy menedzsment kultúra – figyelmeztet Tankó.

Nem kell egyből kivonulnia a temetőbe

az idősebb generációnak, hanem legalább tíz-húsz éven keresztül átadhatja a tudását – válaszol Ambrus Tibor arra a feltételezésre, hogy talán ijesztő egy egész életében aktív, tevékeny embernek, hogy átadja az életművét, és azon túl nincs életfeladata.

Senki sincs leírva, az idősebb családtag sem, a családi alkotmányban le kell szabályozni a hatásköröket, hogy kinek mi a feladata. Általában az operativitás hárul a gyerekre, azok a tevékenységek, amelyek rugalmasságot és dinamizmust igényelnek, az ezek elvégzéséhez szükséges tapasztalatot az idősebb személynek kellene a közösbe adnia. Azon mehet el egy cég, hogy névleg átadják az örökséget, irányítást, de a valóságban nem. Nem egyik pillanatról a másikra történik az átadás, hosszú folyamat, és nem csak az ideális állapot létezik – mondják a szakértők.

Mi a helyzet a vállalkozás életgörbéjével – hiszen előbb-utóbb minden cég kiöregszik függetlenül a vállalkozó életkorától –, és úgy általában a menedzsment kultúra hiányával?

– Akkor van baj, ha a vállalkozás életgörbéje már a „férfikor” előtt megtörik. Nem baj, ha valaki idős, csak ismerje fel a vállalati életgörbe kritikus pontját, amikor az egyszemélyes modellről át kell térni a szakemberek által vezetett modellre. Ez nem garancia arra, hogy megmarad a cég, szükséges, de nem elégséges.

– Nem csak családi kultúra hiánya, hanem vállalkozási kultúra is hiányzik. Vannak olyan vállalkozók, akik soha nem tanultak menedzsmentet, csak amikor találkoznak vele, akkor látják, hogy ez jó. Az interim menedzsment erről is szól, hogy bemegyünk a cégbe, átadjuk az általános vezetéskultúrával, emberi magatartással, együttműködéssel, szervezetfejlesztéssel kapcsolatos tudást. Minden cégnek a vagyona a benne felhalmozott tapasztalat – válaszol Ambrus Tibor.

Tankó László: Nagyon sok tudás van a székely emberekben, de gyakran nem tud megnyilvánulni, vagy nem talál meghallgatásra. A mi munkánk, hogy próbáljunk katalizátorként működni, és segíteni, hogy a felek egymásra találjanak. Technikákat is fogunk a képzésen mutatni, de az a lényeg, hogy megtalálják a vállalkozók ezen a téren is a saját útjukat. Adunk egy szikrát, amelynek mentén tudnak erről a kérdésről gondolkodni.