Amikor azt hinnéd, hogy nincs más, csak választások, pápalátogatás és városnapok, akkor hirtelen kiderül, hogy a tizenkettedikes Béla lefedné a sétányt. És ez még csak a kezdet.
A szerző felvételei
Osztálytársa, Laura végtelen mozit építene a csillagvizsgáló helyére, kilátóval, Sándor-Harmath Ricsi kígyó formájú teraszt telepítene a Küküllő partjára, Szigyártó Noémi egy játszóházat a régi bölcsi helyére, Józsa Krisztina pókhálóból sátrat húzna fel a Kerekerdő-bulizóknak, szigorúan rézfákkal, hogy a rézangyalok tudjanak fütyülni rajtuk, Sógor Abigél vízszintesítené a tízemeletes tömbházakat, hogy emberibb léptékűek legyenek, Székely Melánia Eunika pedig lombikba ültetné Fiktívia növényeit, hogy a felhőkarcolók árnyékában is legyen valamicske zöld.
Nézz oda!
Ők a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola architektúra szakos végzős hallgatói. Ez a szak áll a suliban a legközelebb a földhöz, és a valósághoz. A textil már kicsit elszálltabb, a kerámiával és a festészettel nem is mertünk foglalkozni, csak megcsodáltuk.
Márton Ildikó építész a tanításért hagyta ott a főépítészi állást, miután a két hivatást nem sikerült összeegyeztetnie. Gál Bogi divattervezőként gondolta úgy, hogy hazajön, és itthon kezd magával valamit. Sűrű, döbbent pillogtatós szmájli. Azóta el is indította saját kollekcióját, mellette pedig szintén tanít. Hogy mi a közös bennük és a diákjaikban? Hogy ha van egy ilyen tanáruk, aki foglalkozik velük, láthatóan szereti őket, akkor leesik az állad, egészen lenyűgöző, mit tudnak kihozni magukból a diákok.
Ez a két tanár büszke arra, amit a tanítványai megvalósítottak, és megkerestek, hogy mutassuk meg mindenkinek. Biztosan más tanárok is remekek, ők még nem kerestek meg, de azért megmutatjuk más diákok munkáit is, ebben az albumban:
Na de kezdjük az elején, Bélával.
Béla, akárcsak a többiek, végzős, és mivel szakközépiskolába járnak, szakvizsgát kell tenniük, ami elméleti és gyakorlati részből áll. A gyakorlati részben láthatjuk az építész szakosok terveit és épületeik makettjeit, a textil szakosoknál pedig a munkafolyamatot leíró füzetet, illetve az elkészült dizájn makettet. Ez a második félévi munkájuk, de például Bogi textiles tanítványai esetében már tavaly nyáron elkezdődött. Nem is sejtettük, de miközben az évnyitón fekete-fehérben az őszi napfényben álltak, már egy szakvizsga-ötlet volt a fejükben.
Lássuk, mit építene Béla! Barabás Ágoston Béla építene egy „lefödést”, ahogy nálunkfele a pavilonnak mondják, a vállban kissé szűk sétatéri filagória helyére. Felülnézetben egy hatszögű alakzattal bővítené ki, mivelhogy szimmetriát is észrevett a sétány alakzataiban.
Az Osztrák-Magyar Monarchiára jellemző fürdőházak stílusában gondolta el ezt a jóval nagyobb alapterületű pavilont, amire a városnapok időjárását elnézve, szükség is lenne. Szinte minden jó tömegprogramra megérkezett a vihar.
Béla cuki volt az indoklásban, hogy miért lenne jobb, mint a mostani filagória: az őszi nyílt napjukon a zene szakos társai nem érezték kényelmesen magukat, azt szeretné, hogy jókedvűen tudjanak zenélni. Béla négy solymot is tenne az épületre, amelynek a makettjét egy vasárnap délután igen kreatívan összecsapta, s ezt a szigorú zsűri nem értékelte.
A végtelenhez mérve
Kopacz Laura Kittynek a csillagvizsgáló környéke mindig is szívügye volt. Az elhagyatott épület környéke jó kirándulóhely lehetne a városiaknak, egy olyan terület, ahol a város és a természet, az ég és a föld találkozik. Brâncusi Végtelen című szobra ihlette a Laura által tervezett háromszintes kilátót. A földszinttől az emeletig egyre több ablak engedné be a fényt, ami a lány szerint a megvilágosodást jelképezné.
Az ablaktalan alsó szinten mozi működne, a középső emeleten rendezvényeket lehetne szervezni, a legfelső részen lenne pedig a kilátó, ami a szimbólumok síkján a mindennapokból való kilátást jelenti. Márton Ildikó szerint ebben a történetben az volt a kihívás, hogy a kilátó urbánus környezetben, lakótelepek szomszédságában van, de Laura jól megoldotta.
Kígyózó sorok a Kígyó-teázóban
Kétféle ember van, aki szereti a kígyókat és aki nem. Sándor-Harmath Ricsinek otthon is van kettő. Inkább csak nézegeti, mint simogatja, és már a hüllőiszonyos barátnőjével is megkedveltette őket. Hogy ez másokkal is megtörténjen, az emberek felfedezzék a hüllők szépségét, a fiú egy kígyó formájú teázót tervezett a Küküllő vadpartjára, a gát és a Malom utcai gyalogoshíd közötti kihasználatlan területre.
A fából megálmodott könnyűszerkezetes épületnek, melynek beépített terráriumos pultjába kígyókat költöztetne, koedukált mosdója és ergonomikus kiszolgáló része lenne, s a tanára szerint akár megvalósítható is lenne.
Házasodik a csűr
Simó Csenge nagymamája szelterszi telkére építene egy csűrházat a régi csűr helyére és mintájára. Egyszerű téglalap alakú, gerendázott, háromosztatú csűrház lenne, melyben minden praktikusan, felhasználóbarát módon lenne megoldva, és a szénafeldobó is megmaradna benne, csak új funkcióval.
Csenge nem annyira a külső látványra, mint a belső lakhatóságra hajt: legyen kívül-belül játékos és kényelmes a családi házikó.
Ugorjunk be a játszóházba!
A játékosság másoknál is felmerül. Szigyártó Noémi ludotékát, vagyis egész játszóház-komplexumot tervezett a Villanytelep utcai régi városi bölcsőde helyére. Lebontaná a régi épületet, és egy új, üvegnapocska alakút hozna létre.
Legfelül a pihenőhelyiség, a galériák kapnának helyet, a középső részen lennének a felfedezős játékok, a legalsó szinten pedig egy nagy beépített trambulinon ugrálhatnának a gyerekek. Az olyan mellékhelyiségek, mint a megérkezési helyiség, a mosdók és az adminisztrációs iroda, egy külön épületben lennének.
Elkötelezett partiarcoknak
A Kerekerdő focipályájája néha az éj leple alatt félig-meddig spontán módon táncparketté változik. Józsa Krisztina ezt hivatalosítaná egy félig fedett fesztiválépítménnyel, amely leszedhető és költöztethető. A pókháló forma, amellett, hogy természetközeli motívum, szimbolizálja a pókhálónak azt a hatását, hogy „felfogja” a problémákat, mondja a lány.
A tölcsér alakzat befogadást sugalmaz, és hívogatóan kiárasztja magából a zenét. Krisztina a pókháló alakzatot kötelekből alakítaná ki, amelyeket öt vascső tartana. A DJ-nek pedig – elsősorban a felszerelés védelmében – esőtől védett helyet biztosítana.
És a Küküllő-parti arcoknak
A szűk és zárt iskolaudvar miatt a Petőfi utcai pallósok egyik törzshelye a Küküllőpart és a sétatér, nem csoda, hogy megihleti a diákokat. Sógor Abigél kiülős, minimalistának is mondható pavilont tervezett a Tomcsa Sándor negyedbe, a Kőkacsa 2 helyére.
A tízemeletes tömbházakat gondolatban lefordította, emberibb léptékűvé és barátságosabbá tette. A mozgatható, átalakítható pavilonban két-két pad van a téglalap alakú épület két szélén, itt sorban, és egymással szembefordulva is lehet üldögélni, és a dupla padsorok közötti távolság intimitást is biztosít a bennülőknek.
Üveggömb a felhőkarcolók közt
A nagyvárosok zöldövezet- és frisslevegő hiányára keresett megoldást Székely Melánia Eunika. Üvegházat tervezett egy fiktív nagyvárosba, az üveg és a kör a tökéletességet szimbolizálja számára.
Olyan teret szeretett volna, amelyben jól érzik magukat az emberek, a belső terek kialakítása mozgássérültek és gyerekek, idősek számára is alkalmas és biztonságos – meséli lelkesen.
Bogi angyalai
A textil szakosok Gál Boglárka vezetésével készítették a szakvizsga-munkájukat, ami egy késztermékből és egy sketchbook-ból állt. Utóbbi egy jól megszerkesztett vázlatfüzet, amelyben nyomon követhetők az alkotás fázisai.
A textilről a szövés-varrás jut elsőre eszedbe, de ez nem mind az. Sőt, textil van benne, de valami másra szolgál, mint ruhaneműk és kiegészítők gyártására. Túlmutat önmagán, tehát művészet. Portré, lámpa, marionettbábuk, ruhák készültek, amelyeket komoly elméleti megalapozás és felkészülés előzött meg. Nézzük, hogyan.
Árnyékszemélyiség: társad a magányban
Kiskorában sokat volt egyedül, ezért kialakított egy alteregót, egy társat. „Ez a gondolat, hogy egyedül sem kell magányosnak lennem, gyerekként sokat segített, és most is” – mondja Bartos Kincső, aki az önarcképet választotta témájául. Nagyon érdekli a színház képi világa.
Jung személyiségelméletére alapozva két baba előállítása mellett döntött. Ezek marionettbabára hasonlítanak szerkezetükben, megvan a mozgási lehetőségük, de nem intenzív használatra vannak kitalálva, inkább kiállítási tárgynak, műalkotásnak szánta őket Kincső.
A hideg porcelánból és gipszgyurmából készült marionett bábukat részenként készítette el, majd damillal kötötte össze, az ellentétet a valós és az árnyékszemélyiség között a színekkel és a ruhákkal emelte ki. Nem hiszem, hogy a személyiség csupán két egyenlő részre osztható, viszont mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, részei, amiket elfojt.
Viharos tünetek
A vihar képzőművészetben, kortárs művészetekben és a divatban betöltött szerepét, hangulatát, látványát, színvilágát vizsgálta Ercse Zsuzsa. Őt is kiskora óta lenyűgözik a természeti katasztrófák, természeti jelenségek, az égben, földön és vízben működő energiák.
„Az ember és a természet kapcsolatát egyetlen jelenség prizmáján át akartam kivetíteni” – mondja, és vizsgamunkájával a klímaváltozásra is fel szeretné hívni a figyelmet. Az emberi felelőtlenség okozta az éghajlatváltozást, amelynek a heves viharok, hurrikánok csak a következményei, tünetei. Egy darabból álló „kollekció”-ja alakítható, ezzel is jelzi a vihar folyton változó, megújuló természetét.
A férfikönny ugyanolyan emberi
Ha ránézel Józsa Annára, biztos nem az az első benyomásod, hogy ez egy varrogatós lány. És nem is volt az, amíg a textil szakra nem került. Bogi tanította meg neki a varrás logikáját: beszúrod, másik oldalon kihúzod, aztán visszaszúrod. Olyan jól sikerült, hogy mára már grafikának tűnő portrékat is tud varrni.
A vizsgára három férfi barátja külső és belső szépségét öltötte vászonra. A képen mutatja, hogy a hímzésnek szinte a háta is olyan tiszta, bog- és kuszálódásmentes, mint az eleje.
„A munkám olyan kérdéseket vet fel, mint hogy milyen szövevényes egy férfilélek, és hogy miért tanítja a társadalmunk a férfiakat az <<érzéketlenségre>>. Szerintem az erős jellem nem ott kezdődik, hogy valaki milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent, hanem hogy minden helyzetben fel meri vállalni az érzéseit, és akár a könnyeit, a férfikönny ugyanolyan emberi, mint a női” – állítja Anna.
A természet fodrai
Ábrahám Andrea nem épp a nagykönyv szerint cselekedett: ő úgy gondolta, egyszer legyen meg a termék, utána ráérünk tervezni. Lapon tervezni, mert kigondolni azért kigondolta jó előre a koncepciót. Egy ruhát tervezett, melyhez az alapanyagul szolgáló lepedővásznat előzőleg természetes anyagokkal megfestette.
Batik technikát alkalmazott, különféle leveleket, terméseket gyűjtött a festéshez, egy nagy fazékban főzte ki növényekkel együtt a vásznat. Majd csíkokra hasogatta az egészet, és összevarrta, illetve ráerősítette egy hálóra a csíkokat. Azután leírta, hogy mit is gondol erről az egészről.
Pyto, a világító
Égei Emília, a bogaras lány. A Pinterest-en keresett rovaros mintákat, képeket, azokból ihletődött, keresgélte a formát, amikor elkészítette a Pyto nevű lámparovarát.
Valódi rovarokat tanulmányozott, majd stilizálta őket, így alakította ki a geometrikus formát. Régóta foglalkoztatják ezek az élőlények, több fantáziarovart is tervezett, mindegyiknek makettet gyártott fából, és annyira megszerette, hogy el is nevezgette őket. Leporelló-szerű vázlatfüzetében érdekes, hogy a geometrikus formákat, szimmetriákat többek között vízfestékkel kísérletezte ki.
Végül Pytho kivitelezése mellett döntött, aki távirányítós, LED-es medencelámpával működik, lehet változtatgatni a színeit, ráadásul hordozható.
Baleset is érte szegényt, nekirepült egy görgősszéknek, azaz a szék gurult rá, így megváltozott a váza, és már nem talál rá olyan pontosan a szabásminta. Sikerült valamennyire kijavítani, de az alkotó „tökéletesség élményét” rontotta. Még néhány elrontott kísérlet, és sorozatgyártásra alkalmas Emília lámpája – mondja büszkén a szakmai mentora.
Szöges ellentétek
Kívül lankás női testtáj, belül szúró fájdalom Orbán Anita installációja. A szögekkel bélelt, fonalakból ragasztott fűzőt gerincferdülése inspirálta. Mivel éveken keresztül kénytelen volt viselni a fűzőt, ezért átérzi a korabeli nők szenvedését. A fűző műalkotásként sem adta könnyen magát, az elkészítéssel is szenvedett rendesen Anita: a fonalazást többször is újra kellett kezdenie, csak a fonalragasztással napi 3 órát töltött el 3 héten keresztül. Bár bőségesen vett fonalat, azt hitte, marad is belőle, utolsó pillanatban elfogyott, és alig tudta pótolni.
A papír, liszt, aracet, makramé fonal, szegek és festékek felhasználásával készült fűzővel adni szeretett volna egy darabot magából.
A Kossuth utcai művészeti iskola épületének alagsorában még egy hétig megtekinthetőek, de félő, hogy így kevesen veszik a fáradságot, hogy le is menjenek. Pedig megérné. Azért, mert lenyűgözőek.
