A férfi kézilabda válogatott a harmadik olimpiai kvótás magyar csapat

A két hős, Imre Bence és Bartucz László, fotó: RÓTH TAMÁS

Óriási diplomáciai sikert ért el a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc vezette Magyar Kézilabda Szövetség a tél folyamán, amikor mindkét nem olimpiai selejtezős tornájának rendezési jogát elnyerték, így már „csak” annyi dolguk maradt a játékosoknak, hogy a pályán hazai közönség előtt kivívják a kvalifikációt Párizsra. Mert ugye február elejétől tudjuk, hogy a rendezés nem jelent automatikus kijutást az ötkarikás játékokra, amikor a kosaras lányok már félúton voltak Párizs felé, de a spanyolok bedugták a pálcát a küllők közé.

A férfi válogatottnak a tatabányai tornán kellett megelőzni két csapatot a Norvégia, Portugália, Tunézia hármasból. A norvégokat nem sikerült megverni – senkinek –, így ők „csont nélkül” kaparintották meg az első továbbjutó helyet. Miután Tunézia ellen sima győzelmet aratott a magyar válogatott, a laikusok számára mi sem tűnt egyszerűbbnek, mint a második továbbjutó hely kiharcolása Portugália ellen vasárnap este, hisz a következő olimpiai ciklus végéig hosszabbító szövetségi kapitányunk, Chema Rodriguez évekig élt és dolgozott a portugáloknál, ismerhette őket, mint a tenyerét. Ennek ellenére sem volt sétagalopp

a március 17-ei, mindent eldöntő találkozó.

16-16-os félidő után a második játékrészben a portugálok vették kezükbe az irányítást, és mindössze az 54. percben sikerült Lékaiéknak átvenni a vezetést. Az utolsó öt perc a meccs emberéről, a mindössze 21 éves Imre Bencéről és arról a Bartucz Lászlóról szólt, aki lényegében „kivédte a csapatot az olimpiára”.

Természetesen a helyszínről tudósítottunk volna, de az MKSZ kommunikációs részlege beállt a Ferencvárosé mögé: elutasította a mi és más határon túli magyar média akkreditációs igényét is. Mondanám, hogy annyit láttunk így mi is Budapestről, mint kedves olvasóink, de ugyebár a tusványosi ígéretek ellenére néhány romániai tévészolgáltatót leszámítva továbbra is geokódolva vannak a jogdíjas közvetítések a közszolgálati tévénél.

Annak viszont örülünk, hogy a 12 évvel ezelőtti, felejthetetlen londoni menetelés után újra láthatjuk kézilabdásainkat az Olimpiai Játékokon.

Már ha láthatjuk…

És annak örülünk, hogy udvarhelyiek is együtt örülhettek a helyszínen a válogatott sikerének.