A downhill szerelmese

Van egy bringás a városban, aki úgy repül a dombokon a biciklivel, mintha madár lenne.

Augusztus közepe lehetett, mikor hallottam, hogy van egy bringás a városban, aki úgy repül a biciklivel, mintha madár lenne. Nem tököltem tovább, elkezdtem keresni. Kis idő múlva meg is találtam… Másnapra meg is beszéltünk egy gurulást a budvári pályán, izgatottan készültem arra a napra.

Miközben tekertünk a Lejtő utcán kifele a pályára, Norbi elmondta, hogyan is szeretett bele ebbe a sportba. „Olyan 12 éves koromban apum kivitt a Budvárra, sokfelé jártunk gombászni. Egy nap éppen a pálya felé vezető ösvényen haladtunk, elment mellettünk egy biciklis nagy teleszkópokkal. Mondtam apumnak, hogy nézzük meg, mit csinál. Mikor odaértünk, akkor láttam először az ugratókat, s egy bringást, aki gyorsan ereszkedett, majd egy akkorát ugrott, mint két kocsi”.

Az otthonában találkoztam Norbival, akinek a downhill, vagyis az extrém hegyi kerékpározás az élete. Éppen akkor kelt, amikor mi érkeztünk. Elmondta, hogy ennyi bicikli még soha nem állt az udvarukon mint most, számra pontosan tizenegy, s még az övé.

Közben mi is odaérkeztünk az ugratókhoz, ahol Norbi tovább mesélte, hogy is volt ez a „szerelem első látásra”. „Éppen aznap tudtam meg a sportág nevét, megnéztem pár videót róla, s egyből beleszerettem”.

„Abban az időben nem voltak olyan jó biciklijeim, mint most, s nem is értettem a szerelésükhöz. Pechemre mindig volt biciklim, s mivel mindig nagyobbat akartam ugratni, így mindig volt valami bajuk.”

„A BMX-esektől és DH-soktól látott trükköket kezdtem el tanulni az évek alatt. Már-már annyira mennek, hogy behunyt szemmel is meg merem őket csinálni”

Kilencedik elején vettem meg a mostani biciklimet, melyet három év alatt összegyűjtött pénzemen fejlesztettem, javítottam meg minden. Egyébre nem költöttem, csak biciklire, még cukorkát sem vettem rajta

Így állok most itt, ahol állok. Mindenki kérdi, mennyi volt a bicikli, s én csak annyit válaszolok: felbecsülhetetlen. Van egy YouTube csatornám is, amit 14 évesen kezdtem, s most itt tartok 18 évesen.

Kérdeztem Norbitól, mikor akarja abbahagyni. Erre ő ennyit válaszolt: „Ez olyan mint a drog, ha egyszer megízlelted, nem tudsz róla leszokni.”

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok