Balról jobbra: Szász Jenő, Gálfi Árpád, Bunta Levente és Dr. Ferenczy Ferenc.

Székelyudvarhely egykori polgármestereit – Dr. Ferenczy Ferencet, Szász Jenőt, Bunta Leventét és Gálfi Árpádot – kérdeztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség udvarhelyi szervezetének április 7-én, vasárnap esedékes előválasztásáról. 

Kíváncsiak voltunk, mekkora szerepet tulajdonítanak neki, elmennek-e választani, és ha igen, kire nyomják rá a pecsétet. 

Ferenczy Ferenc késeinek, de jó dolognak tartja, Bunta Levente a demokrácia színjátékának gondolja, sok hűhó a semmiért, fogalmaz Szász Jenő. A jelenleg funkcióban levő Gálfit arról is megkérdeztük, kivel vívna meg szívesen majd júniusban a polgármesteri tisztségért. Válaszával elismerte, ő is indulni fog. 

Dr. Ferenczy Ferenc

Vasárnap lesz az RMDSZ előválasztása, elmegy szavazni?

Sajnos nem vagyok odahaza, éppen úton vagyok, nem is leszek, csak majd kedden.

Ha lenne rá mód, kire szavazna?

A tanácsosi listát nem volt időm még átnézni, de a három polgármester-jelölt közül Szakácsra szavaznék.

Mit tanácsolna a mostani jelölteknek, azon tapasztalatok alapján, amelyeket polgármesteri tisztsége alatt szerzett?

Amikor 1990 januárjában a Nemzet Megmentési Front tanácsa megválasztott, akkor egy kicsit azért gondban voltam – annak ellenére, hogy négy évig egy gazdasági egységet vezettem, nem is akármilyen körülmények között, hatalmas beruházásokkal foglalkoztunk, a megye a hatodik legnagyobb beruházásával, ami több mint ötvenmillió lej volt akkori pénzben –, hogy vajon nem lesz-e nagy a kalap nekem.

Az akkori körülmények között, még ‘91 után is működött az úgynevezett tervgazdaság Romániában, tehát mindenért kiutalást kellett szerezni stb. Elég macerás volt. Az évi költségvetésünk egymillió lej volt, amikor Bukarestbe elmentem és pályáztunk a Bethlenfalvi út villany-, gáz-, és csatornahálózatának a megépítésére, akkor 1.200.000 lejt nyertük el, az évi költségvetésünknél is többet, sokat elmond, hogy mennyi pénzből tudtunk gazdálkodni egyáltalán. 

Fotó: archív / Gál Előd

Akik most vannak, azoknak mindenképpen azt javaslom, hogy az volna az egészséges a város szempontjából, hogy ha már végre a csatabárdot nyugovóra tennék és felnőtt emberekhez méltóan viselkednének. Ez elsődlegesen a tanácsosokra és az úgynevezett pártokra vonatkozik, akik majd delegálják a tanácsosjelölteket. Elsődlegesen a város érdekét kéne nézni, együttműködni, nem mindenkinek a saját kicsi pecsenyéjét sütögetni, széthúzással. 

A kilencvenes évek elején, amikor én polgármester voltam, akkor Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós hozzánk jött tanulni, hogy mit hogyan kell csinálni. Egy nagyon ügyes csapatom volt, akikkel és olyan megvalósításokat csináltunk, amelyek országos viszonylatban nem léteztek. Például a szemétnek a privatizációja, elszállítása, köztisztaság, hogy úgy mondjam. Az országban elsőként vezettük be a szelektív szemétgyűjtést, de nem rajtunk múlott, hogy ez megbukott, mert sehol nem volt akkor vállalkozó, aki a szelektíven gyűjtött szemetet feldolgozta volna. A napi, vagy heti a piacot is privatizáltuk. Sok olyan húzást csináltunk, ami országos viszonylatban nem létezett, tehát gyermekcipőben járt minden, ami a szocialista világból való volt.

A tanács is, amely 1992-ben megalakult, jó, hogy majdnem egyszínű volt, hisz a 18 tanácsosból, akik bejutottak egy volt egyéni tanácsos. 17 RMDSZ-es volt, akkor egy volt, aki politikai migráció alapján, tehát a románként került be. Gyakorlatilag, akik bekerültek a tanácsba, a városnak az érdekeit nézték, és aszerint is próbáltunk tevékenykedni, tudtunk silány vagy szerény anyagi háttér mellett is komoly megvalósításokat végrehajtani. 

Ezek a városok, akik akkor hozzánk jöttek tanulni, azok, mint a gyorsvonat Székelykeresztúrra, úgy mentek el mellettünk, megállás nélkül. Meg lehet nézni az ő fejlődésüket, és hogy mi hol vagyunk. Ezt kellene meggondolniuk azoknak, akik vállalkoznak, akár polgármesterségre, akár a tanácsosi beosztásra.

Ön mennyire tartja fontosnak azt, hogy előválasztást szerveznek?

Ez egy jó dolog, lehetőséget ad a választópolgároknak, de magának az RMDSZ vezetőségének is, hogy kiválassza a megfelelő személyt. Igaz, hogy nem most kellett volna az utolsó 100 méteren, vagy 10 méteren. Lett volna idő, négy év vagy már nyolc is, a megfelelő jelöltet kiválasztani, azt felkészíteni. 

Mindenképp hasznos olyan szempontból, hogy le tudják vonni a következtetést, és irányzékot kaphatnak abban, hogy melyikben látnak nagyobb esélyt, hogy a város élére tud állni. 

Szász Jenő

Mint egykori udvarhelyi polgármester, hogyan látja az április 7-ei előválasztás fontosságát?

Ezzel muszáj foglalkozni, kellene valamit mondani?

Ez egy kérdés, lehet rá válaszolni, és lehet nem válaszolni is.

Igen, ön megkeresett, én azonban megvárom azt, amikor közeledünk az érdemi választások irányába s talán akkor nyitott vagyok egy beszélgetésre arról, hogy mit várok én egy önkormányzati választástól, milyen szempontok szerint mérlegelnék, mit ajánlanék az emberek figyelmébe.

Fotó: archív /  Magyari Tímea

Most még ez sok hűhó a semmiért, várjuk meg, hogy egyáltalán miről kell beszélgetni.

Elmegy szavazni?

Egyáltalán mikor vannak? Nem készülök. 

Bunta Levente

Mint egykori udvarhelyi polgármester, hogyan látja az április 7-ei előválasztás fontosságát, mit gondol róla?

Azt látom, hogy megmozgatja a várost. Ennek örvendek. Választani mindig jó, viszont ezelőtt 8 évvel sem értettem egyet azzal, hogy az RMDSZ ily módon választotta ki a polgármesterjelöltjét. Hogy a népet kérdezzük, az mindenképpen jó, de hogy egy szervezet – hiába, hogy érdekvédelmi – így tart előválasztást, az csalásra ad lehetőséget, mert el lehet vinni a Budvár negyedieket szavazni, meg egy csomó mindent el lehet követni. Nem tisztességes. Hangsúlyozom, hogy az előválasztás jó, de párton belül kellene dönteni, hogy ne álljon fel a manipuláció és a csalás lehetősége.

Azt is látom, hogy kihasználja az ellenzék is, azok, akik a túloldalon állnak, embereket indítanak, mondhatnám azt is, hogy kiket. Az RMDSZ ellenfeleiről beszélek, akik a szervezet ellenfelei voltak mindig, vagy többnyire. Tessék megnézni, hova vannak kitéve a plakátjaik, milyen médiákban szerepelnek.

Nem hiszem, hogy az RMDSZ ezt a nagy nyitás jegyében tenné. Udvarhelyen az RMDSZ utánam sehol sincs. 58 százalékon volt az én időmben, utána nagyon lesüllyedt, 40-re. Most próbálják felküszködni magukat. Van friss vér is, eltűnt az MPP, történtek nagy változások. Egyfelől üdvözlöm, másfelől tartok az ilyen játékoktól, eszközöktől. Nem attól, hogy megszólítjuk az embereket, hanem hogy csomagokért sétáltatjuk őket szavaztatni. Volt már rá példa. Ez kétélű kés. 

Jó messziről nézni, mi történik.

Elmegy szavazni?

Az RMDSZ egy része velem eléggé kibabrált. Azt is eljátszhatom, hogy meg vagyok sértődve. Másfelől az RMDSZ volt egyfelől az én életem. Kitüntettek. Tizenkettőnket. Sok barátom is van az RMDSZ-ben. Drukkolok nekik, kívánom, hogy jól sikerüljön, és ezen alkalommal legalább a tisztességes utat járják be, de én nem fogok elmenni, részt venni egy ilyen előválasztáson, lehet tisztességtelen és lehet tisztességes is. 

Fotó: archív / Bunta Levente

Egyszerűbb lett volna ezt egy közvéleménykutatást tartani és nem eljátszani a demokráciát. Mert ez a demokrácia eljátszása. Eleget etetnek bennünket az ukrán háborúval meg egyéb mesékkel a tévében. Ezt a mesét én most nem akarom bevenni.

Mint sok kampányt megélt politikus, mit üzen a mostani jelölteknek?

Azt szeretném elmondani, üzenni, kérni, hogy semmiképpen se szavazzanak olyanra, akikről vélhető, tudható, hogy valakinek a csicskája. Jó lenne, ha Udvarhely nem függne olyan érdekköröktől, amelyek nem működtek a város érdekében. Az emberek gazdagodtak, a város szegényedett.

Nem mondana neveket?

Nem akarok, de egyértelmű gondolom, hogy kik voltak, akik előszeretettel tereket, utakat, ingatlanokat tulajdonítottak el. Az udvarhelyiek ezt tudják, csak annyi kell, hogy azonosítsák azokat a személyeket és lehetőleg őket ne támogassák semmilyen formában. 

Jó lenne, ha egy tiszta közélet lenne, ha egy fiatalodás lenne. Én drukkolok ehhez nekik. 

A megfelelő pillanatban valószínűleg konkrétabban is fogok beszélni. 

Gálfi Árpád

A hétvégén lesz az RMDSZ előválasztása, el fog menni szavazni?

Nem tudom, hogy hazaérek-e, Bukarestben vagyok.

Ha hazaér, akkor elmegy?

Nem tudok erre most még válaszolni, nem is gondolkodtam rajta. A városnak a dolgaival foglalkozom, itt vagyok Bukarestben két napja, vannak fontosabb dolgaim, mint az előválasztás. 

Fontosnak tartja-e, hogy az RMDSZ előválasztást szervez?

Tulajdonképpen ez egy belső megmérettetés az ő esetükben, és volna ennek eredménye, hogyha ez törvényes keretek között történik. Ha ez normális körülmények között tud működni, és törvényes keretek között, akkor természetesen fontosnak tartom.

Mint jelenlegi polgármester, kire szavazna, kivel mérné össze az erejét? 

Ha már előválasztást tart az RMDSZ, akkor gondolom, hogy azok, akik részt vesznek, el fogják dönteni, hogy melyik az a személy, akit szeretnénk majd, hogy megmérközzön június 9-én, és természetesen akkor – ha a Jóisten is megsegít – vele szemben én is.

Fotó: archív / Szabó Apor

Én ezzel úgy vagyok, hogy ha igaz és demokratikus módszereket használnak, akkor természetesen vasárnap ki kellene derüljön, és az a jelölt, aki majd elnyeri az induláshoz való jogot, akkor természetesen azzal kell megmérkőzni. Én úgy gondolom, hogy ez egy előválasztás, amit az RMDSZ saját berkein belül kell megoldjon a hétvégén, és utána pedig akkor természetesen teljes mértékben nyíltan lehet a többi kérdésről beszélni.

Polgármesterként szerzett tapasztalataiból mit adna át a jelölteknek?

Az enyémeknek fogok tudni tanácsolni sok mindent, ha majd odakerülök, az elmúlt húsz év tapasztalatából. Júniusban lesz húsz éve, hogy a közigazgatásban tevékenykedem úgyhogy tudok erről bővebben a beszélgetni bárkinek. És bízom is benne, hogy lesz, akivel információkat megosztani, és végre valahára a közösségért dolgozni. 

FIGYELEM

A cikket közszolgálati természeténél fogva minden látogatónk szabadon olvashatja, de ha támogatni szeretnéd munkánkat, megteheted itt egy előfizetéssel. Most épp akciós: az éves előfizetéssel 5 hónapot ajándékba adunk.