Felvették a városlakók a vasárnapi tréningszettjüket, és összegyűltek ünnepelni. Volt bőven mit, mert vasárnapra és anyák napjára esett idén a május 1.
Két év szünet után idén újra együtt majálisozott Székelyudvarhely, a rendezvényt ezúttal a Szejkefürdőről a sétatérre költöztették.
Volt ott minden, de főként sör, miccs és giccs.
A homoródalmási fúvósok, egy nyitott piros sörös buszban húzták – illetve – fújták az ébresztőt. Meglepődhetett, aki hajnalok hajnalán (8 órakor) erre a látványra és főleg hangra ébredt, majd tudatosította, hogy nem álmodik, Udvarhelyen van, csak a buszon ír Csíkit.
A kerékpáros gyülekezés a szokásos vidám hangulattal indult útnak, sok generáció tekert együtt körbe a városban a polgármesterrel és a kerékpáros egyesület vezetőivel az élbolyban. Végcélként megérkeztek a parkba, ahol pillanatok alatt biciklikiállítássá alakult át a tér.
Ha jól hallottam a megbízott bicikliszámolóktól, kétszázvalahányan érkeztek be a célállomásra.
A park fősétányán bóvli, kaja, vattacukor, fagyi és egyéb finomság fogadta az érkezőket. A parkban helyet kapott a Vöröskereszt, az Udvarhelyszéki Anyák sátra is, középen a népet továbbra is számlálták.
Volt arcfestés és
retro fotó tér, ahol régi ruhákat magukra öltve, retró-piknik közegben fotózkodhattak az érdeklődők.
A Stepdance táncegyütes lépett fel a színpadon délben, őket Gozefini műsora követte.
Ez utóbbira szép számmal odasereglettek a gyerekek.
A mozgássérült és egészséges párokból álló Building Bridges Dance tánccsoport délután megmutatta milyen az, amikor valaki még a tekintetével is táncol. A színpadi fellépéseket Wolf Kati koncertje zárta.
A minifocipályán jó sok színes ugrálóvár késztette a gyerekeket arra, hogy visítva rángassák oda szüleiket.
A másik felében pedig egy pumptrack-pályán tekertek fel-alá az ügyes biciklisek.
Engem leginkább a gyereknapra emlékeztetett az esemény, de szép számban megfordultak a felnőttek is a parkban, jó alkalom volt a tömeges találkozókra, ami bizonyára hiányzott már a városlakóknak.
