A fotók a szerző felvételei
Az elmúlt években egyre több városlakónak lett elege a varjakból, csókákból. 2022-ben a városháza válaszként úgy döntött, gyéríteni fogja az állományt, ezért engedélyt kértek és kaptak a dolmányos varjak, a szarkák és a vetési varjak vadászok általi kilövésére tavaly júniusban. A kórháznál és az azzal szembeni negyedben, a Bethlen negyedi parkban, az Építők utcában – a Diablo pizzériától lefele – és a tűzoltóság háta mögötti részen gyérítettek. Augusztus közepéig megközelítőleg a kétszázas keretből huszonhat egyedet sikerült kilőnie a vadásztársulatnak, nyilatkozta még a tavaly Mărmureanu-Bíró Leonard, a társulat vezetője portálunknak.
Úgy tűnik, a tavalyi gyérítés nem érte el a várt eredményt, idén újra elégedetlenkedtek a lakók a madarak miatt. Marossy Péter udvarhelyi lakos arra panaszkodott az Udvarhelyszéki Tudakozó nevű csoportban még júniusban, hogy “az egész Bethlen-negyedben annyira elszaporodtak (a madarak – szerk. megj.), hogy az egész negyed mindjárt olyan, mint egy nagy fészek”, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit lehetne tenni az ügyben. Bejegyzésére rengeteg városlakó válaszolt, a madarak károgására, ürülékére panaszkodtak, sőt, olyan is volt, aki szerint amiatt is félni kell, hogy a madarak emberekre támadnak (támadások más településeken: itt és itt):
“Hogy hajnaltól éjfélig kárognak, legtöbbször már fel sem tűnik. Viszont az, hogy a Bethlen-negyedi park egyes részein nyakunkat behúzva kell átszaladnunk a gyermekekkel, elfogadhatatlan. Annyi az ürülék, hogy lassan átsétálni sem lehet a parkon, nemhogy ott időzni” – Gönczi Balázsi Orsi
“a kórházzal szemben, a város központban olyan elviselhetetlen bűz uralkodik időnket, hogy a gyalogosok inkább átmennek a másik oldalra a sok 💩💩💩 miatt” – Jobb Kincső
“Boldog nyugdijkor, a mezőre kirándulni nem merűnk a medvéktől, a parkba nem merűnk leűlni a madarak lepiszkitnak” – Pál Katona Irma
“Így igaz rengeteg a fekete ordító varjú, ma Áldozó csütörtök, templomba menés keresztül a parkon és a nagy fos..l. a vallamon!” – Hankó Éva Sarolta
“Jobb helyeken ezt pár év alatt megoldják. Egyszerűen,orális fogamzásgátlást alkalmaznak. Az egyik szer az OvoControl P, nem-hormonális nicarbazinnal preparált eledel, amely teljesen ártalmatlan, viszont gátolja a tojások kifejlődését. A másik a Fertistop 99” – Pató Pál
Más településeken is meggyűlt az emberek baja a madarakkal az elmúlt években: Budapesten, Szebenben, Aradon. Egy kórházat megbírságoltak Ploieștiben amiatt, hogy fészkeket pusztítottak, Târgu Jiun leütötték a fészkeket 2018-ban, és még sorolhatnánk. A tapasztalat az, hogy a hatóságok általában nem túl állatbarát megoldásokhoz fordulnak, ezzel megosztják a lakosságot: az egyik tábor szerint bármi belefér, csak szabadulhassanak a madaraktól, a másik pedig elítéli a nem állatbarát megoldásokat, petíciókat indít. A vélemények nem találkoznak, valódi megoldások alig születnek.
De mi lenne egyáltalán a jó reakció a problémára?
A problémával kapcsolatban Szabó József ornitológussal ültünk le beszélgetni.
Megtudtuk tőle, hogy nagy számban a madarak tíz-tizenkét évvel ezelőtt jelentek meg a vidékünkön, pontosabban Farkaslakán, a Tamási-sír környékén volt néhány nyírfa, azokon fészkeltek, aztán egyszer csak eltűntek. Utána a Szentpáli halastavak környékén bukkantak fel, aztán onnan is eltűntek, majd megjelentek a városban. Nem egyik napról a másikra, fokozatosan fedezték fel a környéket, 10-15 fős csoportokban jöttek, mostanra pedig már “jó sokan” lettek, meséli.
Nincsenek hozzászokva az emberek, általában nem szeretik a társaságukat, mert szociális madarak, sokat kommunikálnak egymással, koránkelők, már hajnalban ébren vannak, és ezt szeretik is tudatni a szomszédsággal, az ürülékük savas, a kocsik lakkrétegét lerágja.
A dolmányos varjú háta szürke, a vetésijé fekete, magyarázza, hogyan lehet őket megkülönböztetni. Akár 22-23 évig is élhetnek, a fiókák a születésüktől számított második évben lesznek ivarérettek. Mindháromra jellemző, hogy nagyon okosak: eszközöket használnak, képesek embereket, tárgyakat felismerni. “Tele van az internet is olyan videókkal, amikor felveszi a diót a madár, megvárja, amíg jön egy autó, ledobja az földre… (hogy hajtson át rajta és törje fel a diót – szerk. megj.) Az állatvilágban ez fejlett intelligenciára vall” – jelenti ki.
Hogy mennyien vannak pontosan a környékünkön, azt nem lehet tudni, mondja, nem tud róla, hogy lett volna kutatás ezzel kapcsolatban. Úgy tűnik, a kutatások hiánya nem csak nálunk probléma. Szabó még az interjút megelőző nap átküldött nekem egy podcastot, ebben a magyarországi vetési varjú helyzetről beszélget Bódi Ábel vadgazdákodási mérnök, szakújságíró és közíró és Tokody Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajmegőrzési osztályának munkatársa. Ők is panaszkodnak arra, hogy nincsenek jól megalapozott kutatások, olyanok, amik esetleges megoldásokat kínálnának.
A podcast vitázói egyébként eltérő megoldásokat ajánlottak a problémára. A vadgazda szerint a riasztók, a fészkek leverése, az áttelepítési programok, az állománygyérítés kombinációival lehet hatásos eredményeket elérni, és ezek a lépések mind-mind elengedhetetlenek a fenntartható együttélés szempontjából. Tokody az áttelepítésben látja a megoldást: alternatívát kell kínálni, táplálékot helyezni el oda, ahol nem okoz problémát a sok madár.
Az utóbbi megoldás tetszik Szabónak is. Mivel ezek a madarak a magas útmenti nyárasokat szeretik – amiből sokat kivágtak az elmúlt években biztonsági okokból –, fel kellene mérni a városközeli fasorokat. Nem igazán jut eszébe kapásból, hogy esetleg lenne-e a környéken erre alkalmas fasor, de akár ültetni is lehetne, ha szükséges.
A kilövéssel az a probléma szerinte, hogy csak fészkelési időn kívül vadászható a faj. Ilyenkor pedig nem is lehet teljesen biztosan tudni, hogy azokat az egyedeket lövik ki, akik itt fészkeltek, vagy egy olyant, ami mondjuk háromezer méter távolságból érkezett ide.
A podcast azon részével is egyetért, hogy
hiányzik a kommunikáció a problémával kapcsolatban.
Egy olyan kommunikáció, ahol a városvezetés és a vadászok mellett a természetvédők is helyet kapnak, hiszen ők tudják a “békés megoldásokat javasolni”.
Két hónapja, június 7-én küldtünk el egy kérdéssort a csókákkal és varjakkal kapcsolatban a városházának, amely az alábbiakat tartalmazta:
- Van-e pontos adat arról, hány dolmányos, vetési varjú és csóka él a városban, és hogy változott a számuk az utolsó 10 évben?
- Tavaly hány dolmányos, vetési varjút és csókát lőttek ki? Mikor volt az első és az utolsó kilövés? Hogyan értékelik az eredményeket?
- Milyen intézkedéseket hoztak a dolmányos, vetési varjak és csókák okozta problémák kezelésére azon kívül, hogy kilőtték őket? Mennyire voltak hatásosak ezek az intézkedések?
- Vannak-e tervek vagy programok a jövőre nézve a csókák és varjak populációjának ellenőrzésére vagy csökkentésére? Ha igen, pontosan mik?
- Szakértőkkel, vadászokkal, állatvédőkkel egyeztettek-e az ügyben? Melyek azok a szervezetek, intézmények, amelyek foglalkoznak a problémával? Terveznek-e együttműködést másokkal?
- Van-e olyan város az országban vagy külföldön, amely a városháza álláspontja szerint példaértékűen kezelte a csókák és varjak problémáját? Ha igen, milyen intézkedéseket láthatunk majd ezek közül itthon is a jövőben?
- A marosvásárhelyi Milvus csoport szerint például nyárfasorokat kellene ültetni ott, ahová át szeretnénk a madarakat telepíteni. Vagy ha már léteznek olyan nyárfasorok, amik alkalmasak a csókák és varjak befogadására, és nem is zavarják az embereket, akkor étellel kell “odacsalogatni” a madarakat. Erről a megoldásról mi a városháza álláspontja?
- Vannak-e tervek vagy programok a lakosság oktatására és tájékoztatására a csókák és varjak viselkedéséről és kezeléséről?
- Mennyi pénzt fordít a csókák és varjak problémájának kezelésére a városháza?
Zörgő Noémi, a városháza sajtószóvivője július utolsó hetén azt nyilatkozta, hogy azért nem tudták elküldeni a válaszokat, mert a kérdések egy részére a vadásztársulat kell válaszoljon, viszont hiába továbbították nekik az ímélt, nem kaptak még válaszokat tőlük. Megígérte, hogy rákérdez az ügyben náluk, pár nap múlva kiderült, nem tudja elérni őket, így arra kért, hogy esetleg én is próbáljam meg.
Mărmureanu-Bíró Leonard sokadik próbálkozásunkra vette fel a telefont, kiderült, szabadságon van, megértettük. Azt ígérte, hogy a következő hétfőn (augusztus 7-én) küldi a válaszokat. Azonban ez nem történt meg, kedden sem a hívásunkra, sem az sms-ünkre nem válaszolt.
Időközben a városháza munkatársai összeszedték magukat, és eleget tettek annak a kérésünknek, miszerint a kérdések rájuk vonatkozó részeit válaszolják meg hétfőig.
Eszerint a vadásztársulattal kötött szerződés mellett a költési időszak előtt rendszeresek voltak a beavatkozások, az UTCA egyesülettel például – hogy mik, azt nem részletezték. Emellett az RDE is folyamatosan igyekszik tisztán tartani a gyűjtőpontokat, hiszen ezek a helyek jelentik a madarak számára az egyik könnyű élelemszerzési lehetőséget, válaszolták arra a kérdésre, hogy milyen intézkedéseket hoztak a dolmányos, vetési varjak és csókák okozta problémák kezelésére azon kívül, hogy kilőtték őket – az intézkedések hatásosságát nem részletezték. A problémára mondhatni csekély összeget fordítanak: havi 1500 lej (+áfa) összegre van szerződésünk a vadásztársulattal, amely minden vadállatra kiterjed.
Arra a kérdésre, hogy szakértőkkel, vadászokkal, állatvédőkkel egyeztettek-e az ügyben, igen volt a válasz, viszont hozzátették, hogy a Környezetvédelmi Őrség az érvényben lévő törvények alapján nem ad sok mozgásteret. Hogy terveznek-e a jövőben együttműködést másokkal, azt nem válaszolták meg.
Ami a terveket illeti,
a nagyobb városok mintájára (Temesvár, Nagyvárad, Brassó) mélykék fényszóró vásárlását foglalták bele a jövő évi költségvetésbe. A műbagoly nem vált be: a kórház udvarán helyeztek el egyet, de rögtön mellette fészket is raktak a madarak. A zavaró hangot adó berendezés, más városok tapasztalata szerint, szintén nem jelent hosszútávú megoldást: egyrészt zavarja a lakókat is, másrészt a madarak hamar hozzászoknak.
Fák ültetésére valószínűleg nem számíthatunk, a város területén ilyen fasorok ültetése nem lehet megoldás, hiszen így idővel ott is gondot fog okozni a madarak jelenléte. A város adminisztratív területén kívül pedig Székelyudvarhely költségvetéséből nem költhetünk ilyesmire, válaszolták. A lakosság oktatására és tájékoztatására a csókák és varjak viselkedéséről és kezeléséről viszont nyitottak, tették még hozzá.
Az uh.ro a te véleményedre kíváncsi!
Segíts nekünk megtervezni a jövőt! Csak pár kérdésre kell válaszolnod, mindössze 5 percbe telik, de nekünk sokat segítesz vele!