Három nappal ezelőtt még ajándékozás ellenes kampányt indítottam volna, most már ezt is fölöslegesnek látom.
A kép illusztráció
Találtam egy jobb megoldást helyette. Talán. Fölösleges bosszankodni amiatt, hogy halottak napja után már rögtön karácsonyi zene szól a boltokban, és sorban állnak az emberek, hogy megvehessék azt a sok csillogót, ami jövőre megporosodik, vagy kifogy belőle az elem.
Vegyék meg, ha nekik jólesik,
jót tesz a 8 százalékos növekedést mutató román gazdaságnak. Én azt hiszem, szeretnék most ebből kimaradni, ha lehet. Nem tüntetésszerűen, bojkottálva a karácsonyi vásárokat, csak úgy.
Ha lennék elég tökös, akkor azt mondanám a szeretteimnek: idén nem kaptok tőlem semmi ajándékot.
Csak egy órát.
Nem okosórát, vagy ébresztőt. Hanem 60 percet, vagy akár 120-at. Amit csak úgy eltölthetünk, amivel akarunk. Ülhetünk is egymás mellett csendben, focizhatunk, nézhetünk filmet, sétáltathatunk kutyát, ihatunk alkoholt, csinálhatunk bármit.
Legyünk együtt, csak úgy. És élvezzük. Hedonista módon pazaroljuk el azt az időt egymásra.
Volt egy magyar film a gyermekkoromban, amit többször is vetítettek, azt hiszem a Duna tévében. Már akkor is retrónak számított, de volt benne játékosság, humor és egy kis filozófia is, nem volt unalmas. Hahó, Öcsi! volt a címe.
Balogh Öcsi, a főszereplő egy 5-6 éves kisfiú, akire megharagszik az apukája, ezért bezárják a fürdőszobába.
Egyedül.
Pedig ő inkább társaságra és figyelemre vágyik, arra, hogy foglalkozzanak vele. Ezt nagyon édesen próbálja a környezete tudtára adni, de nekik sajnos nem jön át az üzenet.
Amíg Öcsi a fogságban sínylődik, megjelenik két mesebeli manó, hogy segítsenek neki. Itt derül ki, hogy Öcsi szüleinek sosincs elég ideje, ezért a kisfiú (azt hiszem, a manók szöktetik meg valahogy) elindul, hogy időt találjon a családjának.
Kérdezősködik az utcán is, de az embereknek (felnőtteknek) fogalmuk sincs, hogy hol van, és
hová lesz az idejük.
Öcsinek az Óperencián túl kell mennie, ahol a hétfejű sárkány őrzi az időt. A sárkányt persze legyőzi, meg egyéb hőstetteket hajt végre, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ez a film 1971-ben készült, mindjárt ötven éve.
Kétlem, hogy azóta javult volna az idő-helyzet. Én szeretnék egy kicsit Balogh Öcsi lenni, és megszerezni az időnket az azóta már ki tudja hány fejű sárkánytól.
