Gál Zoltán üzemvezetőt kérdeztük arról, hogy tanult meg úszni a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, és mi folyik napjainkban a szépvízi tejfeldolgozónál.

fotó: DÁVID Anna Júlia

Szépvízet nemhiába nevezték el Szépvíznek, állapítjuk meg, s addig bámuljuk a veretes polgári meg a régi parasztházakat, kislány módjára elképzelve, hogy melyikben élnénk szívesen, hogy szépen elhagyjuk a tejfeldolgozó épületét. Szerencsére még a tükörből észrevesszük, hogy bekanyarodik a gyárudvarra egy tejeskocsi, s Gál Zoltán száll ki belőle.

MI A TARKA?

A cikk a Szépvízi, Kézdi, Keresztúri szövetkezetek által kiadott Tarka magazin nyári számában jelenik meg. A lap ingyenesen elvihető lesz a szövetkezetek termékeit forgalmazó kiskereskedésekből.

Az üzemvezető 28 évig a távközlésben dolgozott, aztán gyerekotthonban volt mindenes, az eddigi pályafutása két dologban vált előnyére. Az egyik az, hogy sok munkatársától eltérően, akik szerre lemaradtak, ő megtanulta, hogy a túlélés érdekében folyamatosan fejlődni, haladni kell a korral, a technikával. A másik pedig az, hogy a telefonok, telefonközpontok karbantartása közben sok vállalathoz volt bejárása, így nagy kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Talán ezt és a lojalitásra való hajlamot látta meg benne a helyi polgármester, aki nem szerette volna, hogy a gazdálkodás és vele egy megélhetési lehetőség tűnjön el végleg a községből, ezért a 2010-es évek elején egy tejfeldolgozó létesítését tűzte ki célul.
Négy éve, 2017 februárjában, amikor először jártunk itt a Tarka magazin indulásakor, még két munkatárs dolgozott az üzemben. Akkor már két éve, a 2015 áprilisi indulás után minden feladatot két személy látott el: ketten gyűjtötték be a tejet, és készítették el, értékesítették az érlelt sajtokat, a gyártásvezető és a gyárigazgató. Mi változott azóta? – teszem fel a „bemelegítő” kérdést, és a gyárigazgató, Zoli nagyot nevet.

Azóta a termékkínálat mellett megnőtt az alkalmazottak száma is: tizenketten vannak, sokkal több tejet dolgoznak fel, és felszerelésben is bővültek.

Tavaly az üzemvezető úgy nyilatkozott a Tarkának: „Ha ez a tendencia, ami most van, meglesz január elsején is, akkor elmondhatom, hogy egy jó évet zártunk. Pénzünk is lesz, raktárunk is, és az élet mehet tovább.”

– Mehet-e az élet tovább?  

– Mehet – válaszol az üzemvezető magabiztosan, s elmondja, az idén januárban anélkül tudták megemelni a gazdáknak kifizetett tejárat, hogy azok kérték volna.

Ez annak köszönhető, hogy bár a tavalyi járványhelyzet átalakította a tejpiacot, nem viselte meg különösebben, sőt a Szépvízinél 30 százalékos bevételnövekedéssel zárták a tavalyi évet, s még az idei első négy, könyvelési szempontból lezárt hónapban sem tapasztaltak veszteséget. A járvány kitörésekor az általános bizonytalanság miatt volt néhány „mínuszos” hónap, de a drasztikus veszteségeket később pótolták a nyereséges hónapok.

–  A vendéglátóipari egységek bezárása nagy kiesést eredményezett, de az embereknek a járvány alatt is enniük kellett, így a kis üzletekben nőtt meg a forgalom – meséli Zoli, hogy mi történt az utóbbi évben.

Felcsapta a zolikonyhát

A kezdeti megtorpanás nem tartott soká, új termékeket vezettek be, ősszel a grillsajttal gazdagodott a termékkínálat, ami azóta nemcsak Zoli egyik kedvence az örök favorit Gouda mellett, hanem a vásárlóké is. Amikor jó idő van, veszik, mint a cukrot.

Ehhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy a gyárigazgatónak aktatáska helyett egy elektromos grillsütő volt tavaly a leggyakrabban „viselt” kiegészítője. Ha érdeklődő ügyféllel találkozott, és talált egy csatlakozót, kapcsolta be a sütőt, és máris sorban álltak az emberek előtte. Otthon is a grillsajt feltéttel készült ebéd a férfimunkák közé tartozik, egy kis szalmakrumpli, egy jó saláta, és pillanatok alatt kész a harapnivaló – nevet.

A népszerű grillsajt receptje hétpecsétes titok, hiába kíváncsiskodunk. Végül kiderül, hogy azért, mert valójában semmi egyebet nem tartalmaz, mint a többi sajt: tej, sajtkultúra és só, az elkészítés módja miatt nem olvad el egyből, ha meleg felületre kerül. Mielőtt azt gondolnánk, hogy varázsigéket mormolnak fölötte, vagy a közeli templomban tartatnak misét azért, hogy sütésnél finom kérget kapjon, de belül puhára olvadjon, megtudjuk, készítésekor edzésnek vetik alá a sajtot, de ennél többet igazán nem árulhatnak el.

A tavaly óta még két új termék, a túró és a körözött esetében mentek át a féléves bürokráciai és tervezési kálvárián, de ezek is két hónapja az üzletek polcain vannak, és kezdik megismerni, megszeretni őket az emberek.

– Félévbe telik egy új termék bevezetése onnan kezdve, hogy a receptúra ki van találva, az engedélyeztetési eljárások pénzbe, utánajárásba kerülnek, és aztán jön még a csomagolás tervezés fázisa – tudjuk meg, hogy finoman szólva sem úgy történik a termékkínálat bővítése, hogy egyik nap eszükbe jut valami, és másnap már ott is sorakozik a boltban.

Ami eddig nem sikerült, de előbb-utóbb fog,

az a tervezett építkezések befejezése, most épp egy villámhárítón vannak fennakadva a hatóságok, – számol be Zoltán –, hogy az kell-e vagy sem az épületre, amikor már van egy az udvaron. Az engedélyeztetések miatt félő, hogy tovább csúszik ez a terv, mert megegyeztek a kivitelezővel, hogy idén befejezik az épület kiegészítését, s jövőre lehet, hogy a kivitelezőnek már más munkája lesz.

Az új épületrészben új terméksor fog készülni: nemespenészes és lágysajtokat terveznek bevezetni. – Állandóan figyeljük a piacot, és rájöttünk, hogy Romániában talán csak egy helyen, Kolozs megyében gyártanak Camembert sajtot, ezt leszámítva piaci résnek számít ez a terület.

Valószínűleg azért nem terjedt el, – magyarázza – mert külön gyártósorra és szakértelemre van szükség hozzá, viszont az érlelt száraz- és félszáraz sajtokhoz képest „a lágysajtoknak nagyon jó a kihozatala”, vagyis az az arány, hogy egy liter tejből mennyi késztermék lesz. Nem beszélve arról, hogy a lágysajtokat nem kell hónapokig érlelni és tárolni, rövidebb idő alatt piacra lehet bocsátani.

Azon fejlesztettek, amin tudtak

Tavaly nem bővítették a személyzetet, de idén úgy megnőtt a tejmennyiség, hogy fel kellett venni egy sofőrt a tejbegyűjtésre. Bár nemrég még azt gondolták, hogy reményeik szerint elérik a napi 4.000 liter tejet, és ott már valószínűleg plafonálódik is a feldolgozott tejmennyiség, azóta elérték és időnként meg is haladják a napi 5.000 litert. Van, hogy háromszor oltanak, azaz háromszor telik meg tejjel az üzemben a nagy inox kád, amelybe belekerülnek azok a speciális enzimek, baktériumkultúrák, amelyek gondoskodnak arról, hogy a sajtok egymástól különbözzenek.

A megnövekedett tejmennyiség a tárolófelület növelését is kéri. Ezért vettek egy új, háromezer literes tartályt. Szerencséjük volt, mert épp keresgélni kezdett az üzemvezető a kínálat után, hogy pályázni tudjanak, amikor rátalált egy felszámolás alatt levő tejfeldolgozó gyárra, ahol az új árának a töredékéért árultak újszerű állapotban levő felszerelést. „Kétszer jártam meg egy hétvége alatt Szatmárt”, de megvan a tartály egy pályázat önrészének megfelelő összegért, és nem kellett a pályázattal sem bíbelődni.

Idén megkapták a hegyvidéki védjegyet is, ami azt jelenti, hogy 9 százalékos áfa helyett 5 százalékossal dolgoznak.

A gyárigazgató nem tart attól, hogy a megnövekedett tejmennyiségből származó terméktöbbletet nem tudják eladni: „végre én is szívesen megyek be a raktárba”. Télen, amikor kevesebb a tej, kevesebb a termék is, és sokszor előfordult az évek során, hogy nem tudták a vásárolni szándékozó ügyfelet megfelelően kiszolgálni: „Ennél rosszabb érzés kevés van.”

Utólag vicces volt, de akkor nem kacagtunk

Bár szinte sosem láttuk gondterheltnek, addig gyomrozzuk az igazgatót, amíg csak elárulja, hogy nem volt mindig ilyen happy end hangulat a gyárban.

„A mai tudásommal egyértelműen bármikor újrakezdeném, de ha előre látnám, hogy mi vár rám, és ugyanazzal a tudással kellene nekiugranom, akkor nem hiszem.” Az elején teljesen amatőrként kerültem ebbe a helyzetbe, és még nem volt világos az sem, hogy az építkezés után is maradni fogok, de hat éve, hogy itt vagyok.

2015. március 31-én hajnalban érkeztem Bukarestbe a tartályért, ami csak délutánra érkezett meg Bulgáriából, s még aznap fel kellett itthon szerelni, mert másnap indult a gyár. A szomszéd falu Borzsovában a gazdák április 1-jétől felmondták az előző felvásárlóval a szerződést, s az ezer liter tejet el kellett hozni. Vicces volt, hogy mennyit szerencsétlenkedtünk így utólag, de akkor nem kacagtunk. Az elején azt sem tudtuk, hogy a kocsira is kell engedély, de szerencsére a hatóságok nem büntettek meg soha, hanem csak figyelmeztettek.

Jó azt hallani, hogy még van, aki hisz az együttműködésben. Gál Zoltán úgy tartja, a nagy minőségi változást Szépvíznek a Keresztúri szövetkezettel való együttműködés hozta, mert szakmailag is tanultak sok téren: eladás, csomagolás stb., és a piacuk is nagyot bővült, ők beszervezték és promoválják a Szépvízi termékeket is az üzletekben. „Az értékesítés az, ami az elején nehéz volt a számomra és a tárgyalások lebonyolítása, de megtanultam lassan, és ebben is segítségemre volt a Keresztúrival való együttműködés” – mondja.

Az emberekkel való munkában az volt a nehéz, hogy a pozícióm miatt elkezdtek tartani tőlem azok is, akikkel régi ismerősök vagyunk, együtt nőttünk fel. Egyébként nincs, amiért tartaniuk, de Melinda kolléganőm szerint bizony jó is, ha tartanak egy kicsit, s azt mondja, időnként látványosan ideges vagyok. Mégpedig akkor, ha hanyagságot, feledékenységet tapasztalok. Mégiscsak élelmiszerrel dolgozunk, nagy a felelősség, ha valamit megbeszéltünk, akkor elvárom, hogy az úgy legyen.

Vannak nagyon nehéz helyzetek is néha, például, amikor a gazdák ki akarnak szállni az egyesületből, akkor érzem, hogy összecsapnak fölöttem a hullámok, de előbb-utóbb megoldjuk a feszültségeket.

Kívánságok, ha véletlenül a jó tündér erre jár

Nincsenek nagy tervek, mondja az igazgató, amikor erről beszélünk, aztán csak sikerül pár százezer lejnyi, sőt eurónyi álmot felsorolnia. Nem adták fel a laboratórium tervét, mert most Kolozsvárra hordják bevizsgáltatni a tejet, ami havonta 70 lejbe kerül a gazdáknak. Bejegyeztették a szépvízi, kézdi, keresztúri és gyimesi szövetkezetek közös egyesületét e célból. Az épületet a szépvízi szövetkezet állja, a gépeket a többi szövetkezetnek kellene állnia, illetve a politikum is ígért 3 éve 70 ezer lejt erre.

Figyelik a pályázati lehetőségeket, volt egy COVID-os kormánypályázat is, amit úgy néz ki, a visszaélések miatt felfüggesztettek. Szépvízen 200 ezer euró értékben vásároltak volna gépeket: dupla csomagoló vákuumozó, áramgenerátor, laborberendezés, pumpák kellettek volna – van egy listájuk, hogy mire van szükség, amit bármikor elő lehet venni, ha a jó tündér erre jár.

Júniusban részt vesznek a Carnexpo Grill nevű kétnapos vásáron Gyulafehérváron, ahova 200-ból választottak ki nyolc hegyvidéki védjeggyel rendelkező termelőt, ebből csak egy Hargita megyei.

A terméktöbbletre máris van jelentkező, Sepsiszentgyörgyről és Budapestről is megkeresték a gyárat, a Corvin pláza környékén szeretne a járványban megüresedett üzlethelyiségek egyikében valaki székely üzletházat nyitni.

„Ha a tavalyi évet hozzuk, az már jó. Ha tavalyhoz képest annyit növünk forgalomban és bevételben, mint tavaly az azelőtti évhez képest, az már nagyon jó. Tudjunk dolgozni, menjen az élet legalább így” – kívánná Gál Zoltán, ha az a jó tündér mégiscsak erre röpködne.