Ha az ember karácsony előtti napokban tesz látogatást egy péküzemben, az majdnem azzal ér fel, mintha rajt előtt pár perccel sétálna be a bokszutcába nézelődni.

Fotók: DÁVID ANNA JÚLIA

A kíváncsiság persze rávisz, de azért – ha jót akarunk – ilyen zsúfolt időben nem nagyon lábatlankodunk. Az érdeklődéstől vezérelve azonban arra adtuk fejünket, hogy betekintünk a kulisszák mögé a Vidéki Pékség finomság-gyárában.

Az autóból kiszállva a ködös, zimankós (orosz)hegyi levegő megcsípi arcunkat, mielőtt az épületbe lépnénk. Az irodákban nagy a sürgés-forgás, fő a feje a munkatársaknak, hiszen a máskor megszokott folyamatokon túl most – a közelgő ünnepekre való tekintettel – bejön még néhány plusz tenni- és terveznivaló az esztendő csúcsidőszakában.

Az előre felbecsült kereslet alapján az alapanyagot már a múlt hónapban megrendelték. Nem könnyű ebben az évben a tervezés – mondja az ügyvezető – hiszen a világjárvány nagyrészt átírt minden korábban gyártott forgatókönyvet. Az eddigi tapasztalatok szerint idén az emberek jobban megnézik, hogy mire mennyit költenek, jobban felülbírálják, hogy mi szükséges és mi nélkülözhető.

Másfelől viszont karácsonykor mindenki egy kicsit jobban megnyitja a pénztárcáját, és azt, amit máskor nem, egyszer egy évben, ilyenkor megengedi. Próbálunk e két irány között egy arany középutat találni, és ahhoz igazodni, amikor az év számunkra legzsúfoltabb két hetére készülünk – összegezte.

Ha kisült már, ide véle!

A termelési részlegen az érzékszerveink közül elsőként a szaglásunkat éri impulzus: fahéjas, narancsos, szegfűszeges illatkavalkád csiklandozza orrunkat. A karácsony ezen védjegyei a már kihűlőfélben levő kuglófból és mézespogácsából áradnak. Ebben a térségben nem csak a kemencék vannak felhevülve, hanem a hangulat is felforrott már reggel 8 órakor, látogatásunk időpontjában.

Tucatnyi hölgy sürög-forog a kemencék, hűtők, mixerek és más berendezések labirintusában. Vannak, akik a különféle péktermékeknek és szárazsüteményeknek gyúrják és nyújtják a tésztát, vagy éppen formára vágják azt, ami már kész van.

Mások torták készítésével és díszítésével foglalatoskodnak, lapokkal, krémekkel, díszítőelemekkel zsonglőrködve. Néha szeretném, ha lenne még egy kezem – jegyzi meg a cukrásznő – mert karácsony előtt sem otthon, sem itt, a pékségben nem elég a kettő.

A többszintes kemencék teljes kapacitással sütik családi étkezéseink ínycsiklandó hozzávalóit.

Beszélgetésünket egyik sütőberendezés hangos csipogása szakítja félbe, ami egyértelműen jelzi, hogy elkészült a benne lévő finomság. Még mielőtt zavaróvá válna a hang, a pékség egyik munkatársa megy oda, és szabadítja ki a kész terméket forró börtönéből. Ekkortól mindössze néhány másodperc alatt a diós és mákos bejgli aromás, régmúlt karácsonyokat idéző illata tölti be az egész teret.

Össze is nézünk mindannyian, és tekintetünkben benne van a ki nem mondott kérdés: „Te is érzed?” Hogy közben ki mire gondol, pontosan nem tudjuk, de egy biztos: egyetlen illattól vagy képtől emlékek és nosztalgikus érzések egész özöne lepi el mindannyiunk szívét.

A Vidéki angyala idén házhoz repül

Ünnepek előtt kalácsot, bejglit, süteményt minden évben lehetett rendelni tőlünk – meséli a termelés vezetője. Ebben az évben viszont ezt a lehetőséget szerettük volna egy kicsit megturbózni azzal, hogy a rendeléseket ingyenesen házhoz szállítjuk.

Tudjuk, hogy sokaknak nehézség, plusz fáradság az, hogy eljöjjenek valamelyik üzletünkbe a megrendelt termékeket átvenni, meg akartuk kímélni őket a sorban állástól, esetleges üzleten kívüli ácsorgástól. A járvány miatt különösen is gondot jelenthet az időseknek, ha ki kell mozdulniuk otthonról, találkozniuk kell más emberekkel, és akkor az időjárással még nem is számoltunk.

Ebből a megfontolásból léptük meg idén ezt a lépést, és bízunk benne, hogy az emberek értékelni fogják, hogy „angyalaink” az ajtóig viszik, amit megírtak nekik – zárja az élelmiszermérnök.

Éjt nappallá téve

A termelésben folyamatos a munka, nincs a napnak olyan órája, amikor ne szorgoskodna valaki az épületben. A délutáni órákban szokott érkezni a pékek, kenyérsütők egy része, míg a második váltás este lát hozzá a dagasztáshoz, ami a liszt és más hozzávalók recept szerinti kimérésével kezdődik. Így a mindennapi első adagja már szeletelésre vár, amikor legtöbben éppen a másik oldalunkra fordulunk.

Ottlétünk idején látogatást tett a péküzemben még néhány személy, köztük egy magyarországi pékmester is. Szavaival élve: a pékség olyan, mint a templom, hiszen a kenyér – mint legalapvetőbb táplálékunk – mindennapi életünk fenntartásához elengedhetetlen. Ilyen értelemben a templom a lelki-, míg a pékség a biológiai élet nagy kohója.

A sofőrök jóval pirkadat előtt már kanyarodnak ki a kapun a megrakott autókkal, hogy az üzletek nyitására megérkezzen az első fuvar. Az ízlésesen berendezett boltokban diszkrét karácsonyi dekoráció és az ilyenkor megszokott zene biztosítja az ünnepi hangulatot.

A karácsonykor jellemzően népszerű bejgli, kalács, vegyes sütemény, mézespogácsa és habcsók mellett bőséges termékválaszték kínálja magát a polcokról a betérő vásárlók számára. Ezzel pedig be is zárul a termelési-kiszállítási-értékesítési folyamat köre, és már éjszaka kezdődik az egész ciklus elölről.

Virágkorát éli a „Vedd a helyit” mentalitás, valamint az ehhez kapcsolódó kezdeményezések. Valljuk meg: nehéz helyzetbe került gazdaságunknak talán soha nem volt nagyobb szüksége erre a fajta gondolkodásmódra, illetve paradigmaváltásra, ami a vevői szokásokat illeti. Különösen kenyérből és péksüteményekből mennyivel jobban esik olyant fogyasztani, amiről tudjuk, hogy a szomszéd faluban készült, és a nagymamánk receptjéhez hasonló ízvilágot adják vissza, mint a bizonytalan forrásból származó, messzi földről érkező, kikozmetikázott termékeket. Többrészes sorozatunkban a 25 éves Vidéki Pékséget mutatjuk be olykor egy-egy arcon, máskor egy újonnan bevezetett vagy népszerű terméken keresztül. Ebben az egyéves időszakban egy virtuális utazásra hívjuk az Olvasót, amelynek során az oroszhegyi péküzem munkával, fáradsággal, de édes örömökkel is teli világába nyerhet betekintést. Szeretnénk büszkén megmutatni a tevékenységünk során képviselt értékeket, mert hisszük, hogy valahogyan azokat is belesütjük a termékeinkbe.