Megkezdődött a 2026-os magyarországi választási kampánya Erdélyben, kedves hallgatók, elvitte a DNA a Hargita Megye Tanácsának alelnökét, és még a hivatalt is leépítik, áprilisban és év végén oszt nyugdíjpótlékot az állam, és biztosan semmi köze az időzítésnek a választásokhoz. Az új református püspök nagyinterjút adott a Kolozsvári rádiónak, újraindult a Bentlakásdosszié rovat a uh.ro-n, hiszen vannak új fejlemények a bentlakás tragédia kapcsán. De említésre méltó programot indított a temesvári Csiky Gergely Állami Színház, hiszen hallássérült gyerekeknek készítettek bábelőadást.
Sziasztok, ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok.
A hét botránya
Február 11-én a korrupcióellenes ügyészség vitte be kihallgatásra Barti Tihamért, Hargita Megye Tanácsának egyik alelnökét. A kihallgatásról már haza sem térhetett a köztisztviselő, hiszen 30 napos előzetes letartóztatásba került. Az ügyben egyébként Kurkó András, a Hargita Megyei Közpénzügyi Hivatal adóellenőrzési igazgatója is érintett. A vád szerint Barti Tihamér hozzásegítette Kurkó Andrást a hivatali pozíciójához, és az utóbbi nem nyilvános pénzügyi adatokat szolgáltatott ki az alelnöknek tíz cég kapcsán.
A hír hallatán mindenki is adott ki közleményt, főleg az RMDSZ-es kollégák: Bíró Barna Botond szomorúan értesült a hírről, és nem győzte hangsúlyozni, hogy a hivatalt semmilyen formában nem érinti a Barti elleni eljárás. Az RMDSZ fősodor szerint a vádak súlyosak, így a DNA-nak bizonyítania is kell, amit állít, de persze nem tűrnek maguk között olyat, aki visszaél a politikai hatalmával. Bíznak Barti Tihamér ártatlanságában.
A hét leépítése
Hargita Megye Tanácsának több alkalmazottja van, mint a Brassó, Maros és Szeben megyei tanácsoknak, így a hivatal úgy döntött, 10-15 százalékos leépítésbe kezd. A megyei tanács elnöke szerint nem indokolt a 197 fős apparátus fenntartása, hiszen kevesebben hatékonyabbak lesznek. A döntés értelmében felkérték a humán erőforrások igazgatóját, hogy jelölje ki az elbocsátásra kerülő alkalmazottakat. És ez nem politikai mészárlás lesz. Tette hozzá Bíró Barna Botond.
Tiszteletbeli székely címet
osztogatott ki Szász Jenő Budapesten a minap. A XI. Székely Bál rendezvényt a Pesti Vigadóban tartották, ahova a belépő 100.000 forintba került. A rendezvényt a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezte, ahol a hangzatosan semmitmondó címeket Szász Jenő mint a kutatóintézet igazgatója és Kövér László adták át.
A eseményt sokan fideszes kitüntetőhelyként tartják számon, hiszen a közeli barik, a jó pártkatonák kapják ezt a „rangos” elismerést. Az idén Bölöni Lászlót díjazták, akit a tavaly sokat láthattunk RMDSZ-es politikusok mellett feszíteni.
A focista mellett még kapott ilyen díjat Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, Miklósa Erika operaénekes és Kemecsi Lajos is. A rendezvény díszvendége maga Székelyudvarhely volt, és Szakács Paál István polgármester is kapott egy díszbeszédnyi reflektorfényt.
Idén is megpróbálják megvásárolni a kisnyugdíjasok szavazatát,
400 lej jár majd előlegbe, és ha jó helyre ütötték a pecsétet, akkor év végén még kapnak 400 lejt. Jó stratégia nem?
Körül belül 2 milliárd lejt különítettek el a költségvetésben arra, hogy ezt a pótlékot kioszthassák a nyugdíjasoknak, akiknek épp a tavaly emelték meg a jövedelmüket, – már akinek – , majd beígérték az inflációhoz való igazodást, végül pedig befagyasztották a 2024-es szintre, a költségvetési deficitre hivatkozva. A plusz támogatást azok az idősek kapják, akiknek a nyugdíja nem ugorja meg a 2.574 lejt, tehát a nettó minimálbér összegét. Na, tessék kérem ennyiből vagy kevesebből élni ebben az országban.
Akik megmondhatják, kinek hányadrangúak vagyunk
Le sem jártak és be sem fejeződtek az itthoni választási kampányok, de már a Fidesz is megkezdte a gründolást Erdélyben. A héten Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár látogatott Szatmárnémetibe, ahol maratoni találkozót nyomott egyházi és civil vezetőkkel, iskolákat és civil szervezeteket látogatott.
Megnézte a Pannónia vagy Dacia – kinek hogyan tetszik – szálló felújítási munkálatait, ez az az ikonikus épülete Szatmárnak, amelyet a magyar kormány a Manevi Zrt.-n keresztül vásárolt meg és éveken keresztül hozzá sem nyúltak, az épület egyre kritikusabb állapota pedig egyes elmondások szerint még Kereskényi Gábor polgármesterségét is veszélyeztette.
Nacsa Lőrinc elmondása szerint azért érkezett, hogy egyeztessen a helyi vezetőkkel arról, hogy miben segíthet a továbbiakban a magyar kormány. Úgyhogy a szatmári előljárók elvileg listáztak néhány olyan megoldandó ügyet, amelyek egyértelműen a román állam feladatai lennének, dehát ha a barik ilyen könnyen tolnak bele pénzt, akkor miért ne választanánk a könnyebbik utat? Ilyenek a Kölcsey Ferenc Főgimnázium elektromos hálózatának cseréje és a Szent Miklós görög-katolikus templom ázott falainak kérdése.
A találkozó végén sajtótájékoztatót is tartottak, ahol Nacsa ügyesen megdicsérte az RMDSZ-es előljárókat, a választásokon elért szép eredményeik miatt. Kíváncsi vagyok, hogy visszafele ment-e a dicséret, hogy milyen jó kis kampánygépezetet lehetett venni a Fidesztől.
Mondtak ilyen mélyenszántó gondolatokat, hogy most már a Schengen miatt így meg úgy, végül pedig az államtitkár röviden, de kitért a magyar aktuális helyzetre. Azt mondta, hogy két szembenálló erőből az egyik számára fontos a nemzetpolitika, a külhoni magyarok támogatása, míg a szembenállók számára ők csak másodrangú állampolgárok.
Vagyis mi erdélyi magyarok, a Fidesz szerint másodrangúak vagyunk a Tisza Párt szemében, aminek a nevét egyébként természetesen ki sem mondta államtitkár úr. Végül pedig bizalmi felhívás, de akár zsarolásnak is tökéletesen megfelelő mondattal zárta:
„Bízunk benne, hogy 2026-ban a magyarországi választásokon is azok győzedelmeskednek, akik egy nemzetben hisznek, és folytatódhat az együtt gondolkodás, az együttműködés.”
Na, kérem szépen. Több mint egy év van a magyarországi választásokig, odaát már egy ideje megy a kampány, és szerintem a magyar kormány építtethetne magának valami állandó fészket, ha már valszeg sokat lesznek felénk a NER-es arcai. Ja, de várjatok. Végülis nem kell építtesen. Hát már annyi mindent felvásároltak maguknak.
Folytatódik a bentlakás ügy
Az uh.ro Bentlakásdosszié sorozatában a héten a munkaügy jelentését nézte át Ufó kollégám, a jelentés román szövegét pedig a mesterséges intelligenciával fordította le azért, hogy elég pártatlan legyen a magyar szövegezés. Mindenki figyelmébe ajánlom az anyag áttekintését, hiszen kiderülnek olyan dolgok belőle, hogy a bentlakó diákok WhatsApp üzenetet kaptak arról, hogy sár- és balesetveszély van az épület körül, de nem volt elrendelve a bentlakás kiürítése a munkálatok idejére.
Kiderül az is, hogy a balesetet okozó markoló kezelőjét lakatosként alkalmazta a cég, és nem rendelkezett munkagép-kezelői képesítéssel, és a munkaköri leírásában sem szerepelt ennek a gépnek a kezelése, arról már nem is beszélve, hogy munkavédelmi és munkabiztonsági képzést sem kapott.
A püspök válaszol
Hosszas interjút adott Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke a Kolozsvári Rádiónak.
Említésre került, hogy 2025 az ifjúság éve lesz, aminek értelmében már Marosvásárhelyen megrendezték az első nagy alkalmat a fiataloknak, ami alatt dugig telt a Vártemplom. A püspök elmondása szerint az év folyamán még több ilyen alkalmat terveznek, Kolozsváron és Székelyföldön is.
Ezen kívül kitért a beszélgetés az egyházi ingatlanokra, tulajdonokra, amelyek kapcsán szóba került a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium esete, amely továbbra is nagy fájdalma az egyháznak, hogy a visszaszolgáltatás és a felújítás után a román állam ismét elvette az épületet.
Érdekes volt a beszélgetés ezen része, mert az új püspök ugyan bírálta azt a helyzetet, hogy ép és jó állapotban lévő épületeket vettek el tőlük és roncsokat kaptak vissza, amelyeknek a rehabilitációs költségeit nem állta és állja a román állam, de azt valahogy elfelejtette elmondani, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület az elmúlt 10 évben az egyik legnagyobb összegű Erdélybe érkező magyar állami pénz fölött diszponált, amit arra használtak, hogy több száz templomot sokszor szakmaiatlanul ugyan, de restauráljanak, óvodákat és bölcsődéket építsenek és iskolákat újítsanak fel. Vagyis azzal nincs gond, hogy kihangsúlyozzuk, hogy ejj-ejj a román állam, de akkor mi lenne, ha ott kopogtatna a kerület arra, hogy ezeket a hibákat javítsák?
A beszélgetésben szóba került még a szórvány helyzete, illetve az egyház megtartó szerepe azokban a közösségekben ahol egyre kevesebb a magyar, a lelkészek fontos feladata, hogy ezeket a közösségeket egyben tartsák, egyszersmind megőrizzék az identitásuk és kultúrájuk egyaránt.
De volt még szó a Diakónia idősgondozói munkájáról és a további történelmi egyházzal való kapcsolatról, amely során Kolumbán Vilmos kiemelte, hogy az ortodox egyházzal való kapcsolatuk végső soron jó, amikor közös ügy van, akkor együtt tudnak működni. Példaként az oktatási törvény kapcsán felmerülő vallástanítás kérdésének megoldását emelte ki, amikor az egyházi vezetők közösen megfogalmazott javaslatokkal és kérésekkel álltak a törvényalkotók elé. Kár, hogy ilyen jó az együttműködés, amikor a szeretet és a dogma nevében a református egyház is beáll a hagyományos családról szóló referendum és az ortodox egyház mögé azért, hogy kizárjon mindent és mindenkit, szigorúan a szeretet nevében, aki nem olyan, mint a többségi társadalom.
Bábfejtés
És akkor zárjuk valami igazán jóval a mai találkozásunkat. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új programot indított Színház Mindenkinek címmel, amely lehetőséget ad különböző fogyatékkal élők számára is hozzáférhetővé tenni az előadásokat.
Az első ilyen darab egy bábelőadás volt, amelyet siket és nagyothalló gyerekek számára rendeztek, de valójában az előadás nem csak számukra értelmezhető és élvezhető. Balázs Attila igazgató a Maszolnak elmondta, hogy nem az volt a cél, hogy a fogyatékkal élőknek valami külön dolgot hozzanak létre, hanem hogy számukra is elérhető legyen az, ami az egészséges gyeremekek számára.
A cél az, hogy ne legyen kizárás, sem pedig kizárólagosság, hiszen minden gyereknek jót tesz, ha megfelelő közegben találkozhat a mássággal. Sőt, az is kiderült, hogy ilyen előadást készíteni nem óriási erőfeszítés, és milliónyi plusz munka, hanem csak kicsivel igényel több munkát, de főleg az akarat és az elköteleződés kell a szakma részéről arra vonatkozóan, hogy ez megvalósulhasson.
A színház egyébként készül látássérültek számára is előadást létrehozni, így még egy olyan csoportot vonna be a színház terébe, akik számára eddig nem volt elérhető a kultúra ezen formája. Olyan jó ilyen híreket olvasni, csak kár, hogy nem gyakoribb. De reménykedjünk benne, hogy a jó példa terjedni fog.
Ez volt a Tilos a Bé mára, én Kiss Anna voltam, minden jót nektek, sziasztok!
