A harckocsi géppuskájának dörrenése, a puskapor fémes szaga, a halottasház penetráns bűze és az édesapa kővé dermedt arca a fiatal lány holtteste mellett.
Márkos Tamás illusztrációja
Kétszemélyes forradalom
– Szereztem egy bödön príma fekete festéket, ez olyan, amit csak levakarni lehet, lemosni nem – így a legjobb cimborám és már osonunk is az éj leple alatt a mellékutcákon a Házsongárdi temető felé. A kóbor kutyákon és rajtunk kívül egy lélek sem jár a gyéren kivilágított városban. Ma van a halottak napja, ezrek fognak kiözönleni a temetőbe gyertyát gyújtani. Éppen emiatt terveztük be akciónkat erre a napra. Remegünk, de pezseg a vérünk. Ha elkapnak, nem csak a mi szabadságunk, hanem a szüleinké is kockán forog.
A temető aljában kinézünk egy célunknak megfelelő falat és a következő üzenetet pingáljuk fel szobafestő pemzlinkkel vastag, méretes betűkkel. Románul, a közérthetőség kedvéért: LE A DIKTÁTORRAL, LE CEAUȘESCUVAL!
Felfestjük üzenetünk két másik belvárosi falra is és ezzel startol el a két személyes forradalom egyike: a kétszemélyes. Nem álljuk meg, reggel vissza kell térnünk tettünk első színhelyére, a temetőbe. Fekete autókkal, rendőrökkel, kordonnal zárták el a területet a kíváncsiskodók elől, de így is látjuk, amint vehemensen kaparják a príma fekete festékkel felpingált üzenetünk.
Szégyenfolt
Hetekkel később a városközponti emeleti lakásunk ablakából követjük az eseményeket. A tömeg skandál. Megérkezik dübörögve-csikorogva egy harckocsi, a nép felé fordítja ágyúját. De nem azzal, hanem géppuskával lő. Az emberek a boltok ablakait betörve keresnek fedezéket. Puskapor füstje száll a levegőben.
Másnap a főtéren a katonák az emberekre szegezik fegyverük. Egy vakmerő forradalmár felhúzza pulóverét és meztelen mellkasára mutatva ordítozza: ‘Ide lőjetek!’. Oda lőnek.
Egy fiatal lány a Continental szálló Egyetem utcai oldalán próbál elsomfordálni a lövöldözés elől, de egy gigantikus golyó olyan erővel találja el a fejét, hogy szétaprítja koponyáját és ennek tartalmát az épület falára fröcsköli. Ezt később csak felületesen távolították el, az ebből keletkező folt még néhány évig látható volt.
Vörös halál
Eltelik néhány nap, csengetnek. Nem a rettegett szekus, hanem a cimboráim állnak az ajtóban, önkénteseket toboroznak. A halottasházban kötünk ki. A fullasztó, édes-émelyítő szag mindent áthat. A több mint húsz holttestet az őket sirató hozzátartozók veszik körül. A korábban említett fiatal lány a nyitott fedelű koporsójában fekszik menyasszonyi ruhában, szétroncsolt fejét fátyol takarja. Mellette az apja áll szótlanul, rezzenéstelen arccal. Felpakoljuk a koporsókat a teherautókra, majd a lépésben haladó járműt követve elindulunk a Hősök Temetőjébe.
A számunkra akkoriban elérhetetlen színes tévének illúzióját úgy teremtettem meg, hogy a fekete-fehér tévénk képernyőjére egy áttetsző, sötétpiros celofánt ragasztottam. Ezen keresztül követem a Ceaușescu házaspár perét, kivégzését.
Epilógus
Harmincöt évvel később a kiszáradt pemzliket beáztatom – újra szükség lehet rájuk.
