Egyelőre Udvarhelyen üres lenne a választási hirdető / archív fotó
Idén Romániában mindent választunk, amit csak lehet, izgalmas év lesz: európai parlamenti, helyi, parlamenti és elnöki választások is zajlani fognak. Ez eddig biztos, meg az is, hogy az EP választások június 6-9. között lesznek – minden másban bizonytalanság van, kezdve a dátumokkal. De hát ezért izgalmas a román politika, nem?
Bár novemberben még abban egyeztek meg a PSD és PNL agyai, hogy szeptember 29-én lesznek a helyi választások, szinte napra pontosan 4 évre a 2020-as szeptember 27-i választásokra, az utóbbi időben sok vita szólt arról, hogy a helyit és az európait vonják egybe.
Mivel az európai választások EU-szerte június hat és kilenc között kell megtörténjenek, ezért ez a helyi választások előrehozatalát jelentené egy jó negyed évvel. Önmagában nem lenne különösebben gond az összevonás, hiszen viszonylag gyakori eljárás, Európa több országában is így fognak eljárni: Magyarország mellett Belgium, Írország, Németország egyes államai, Olaszország részei, Málta.
Spórolunk a demokrácián?
Egyik előnye a pénz és idő megtakarítása, hiszen nem kell kétszer mozgósítani dolgozókat, urnákat és a választással járó mindenféle erőforrásokat, mert egyszerre le lehet zavarni az egészet. Illetve a részvételi kedvnek is jót tehet, mert ahelyett, hogy több kis szavazásba fáradna bele a szavazó, ahelyett azt érezheti, hogy ez alkalommal kicsit többet ér az urnához járulása.
Az más kérdés, hogy gyakran politikai motivációk lehetnek az összevonások hátterében. Példának okáért gyakori, hogy az EP-választásokban erejükön felül teljesítenek kis pártok (például zöld, liberális, vagy olyan kisebbségi pártok, mint az RMDSZ), mivel a szavazóikat az átlag társadalomnál jobban érdekli az EP kimenetele, és nagyobb százalékban vesznek részt. Például 2014-ben így lépte át az RMDSZ a hat százalékot.
De ha a helyi választásokkal egyszerre tartják, az az országosan erős pártokat segítheti, hogy hozzák a számokat. Idén persze a fő verseny országos szinten a PSD, a PNL és az AUR között lesz. A PSD vezet a maga közel harminc százalékával, míg a PNL-t és az AUR-t alig tizedesek választják el egymástól: az INSCOP január végi felmérése szerint a PNL 18,8-on, az AUR 18,4-en áll, az RMDSZ 4,8-on.
Mivel a hibahatár 3 százalékpont, és a részvételi szándék érzékenyen fogja befolyásolni a pontos kimenetelt, ezért a végén még könnyen okozhat nagy meglepetést az eredmény, de azért az egyelőre borítékolható, hogy a koalíciós kormányzás lesz továbbra is a román politikai élet alapja.
Az AUR még akkor sem kerülhet kormányra,
ha meglepően jól teljesít, mivel egymagában nem éri el az ötven százalékot, a többi párt pedig, ha egyébtől nem, legalább a nemzetközi közvéleménytől tartva nem fog tárgyalni vele. A PSD és PNL abban reménykedhet, hogy ha több embert tudnak megmozgatni azzal, hogy egyszerre két szavazás lesz, akkor az AUR relatív előnyét semlegesíthetik.
Eddig tehát azt láttuk, hogy lenne pozitívuma az összevonásnak – kisebb költségek, potenciálisan nagyobb mozgósítás, és akár a rengeteg választásba való belefáradás enyhítése.
De mi szól az ellen, hogy az EP választást és a helyit összevonják?
Nos, több dolog is. Hozzászoktunk már Romániában, hogy 1. szinte mindent későn indítanak el, ez lenne az egyik probléma az összevonással is: már februárban vagyunk, alig 4 hónap lenne helyi választásokig az eddigi 7 helyett.
A REPER párt többek között ezzel a panasszal fordult a Velencei Bizottsághoz január 31-én, és az USR is ezzel kritizálta az összevonás gondolatát. Kevesebb mint hat hónappal a választások előtt nem tanácsos belematatni a folyamatba, és az előrehozás eléggé felborítaná a menetrendet. A Velencei Bizottságnak leadott panasz szerint például a fennálló mandátum törvényileg nem rövidíthető, így lenne egy három hónapos fura időszak, amíg a megválasztott polgármesterek és tanácsosok malmoznának, amíg elfoglalhatják a széket, a leváltottak pedig ugyanebben a három hónapban pozícióban maradnának. Tehát, tegyük fel, ha leváltanak városvezetői gárdát, annak elméletileg lenne három hónapja, hogy akár keresztbe tegyen az utódoknak, ahogy csak tudnak. És tapasztalatból tudjuk, hogy tudnak kreatívak lenni az elöljárók, ha akarnak.
Az egyetemisták nem szavaznak?
De ezen kívül még okozna más problémát is, amely egyenesen korlátozná bizonyos csoportok demokratikus jogait. Aki máshol lakik, mint a hivatalos lakcíme, például az egyetemisták többsége, vagy aki épp abban az időszakban máshol dolgozik, az nem jogosult a helyi szavazásokon részt venni, ha nem jelentette be a jelenlegi lakhelyén a tartózkodását legalább hat hónappal korábban – ez a „flotant”-ként emlegetett kis csoda.
Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, hogy még döntés sem született (a cikk írásakor előbb csütörtökre, majd hétfőre ígértek választ), de már kifutottunk a határidőből, a szavazó önhibáján kívül kényszerül arra, hogy vagy kiessen a helyi szavazásból, vagy a lakcímének megfelelő településre utazzon, ha mindenképp szeretne élni a jogaival. Leginkább az USR teszi ezt szóvá, hiszen várhatóan őket érné a legrosszabbul, ha az egyetemisták egy jó része nem tudna szavazni. De pártállástól függetlenül problémás az, ha egy csoport jogai csorbulnak.
Viszont még van másik két választás, aminek a dátumával lehet játszani.
November-december között lesz a parlamenti és elnökválasztás. 2019-ben, a legutóbbi elnökválasztáskor, az első forduló november tizedikén volt, 2020-ban a parlamenti december hatodikára esett. Mivel idén december elseje vasárnapra esik, azt a dátumot levehetjük a listáról, így novembertől december 8-ig terjed a választék.
Legalábbis elméletileg, ugyanis a PSD jelezte korábban, hogy mivel december nyolcadikáig lejár a korábbi parlamenti mandátum, ezért a beiktatásig alkotmányellenes helyzet lépne fel, így korábban kellene megszervezni. A PSD egyébként valószínűleg amúgy is úgy számol, hogy nekik érdemes lehet az elnöki első fordulót és a parlamentit egyszerre megszervezni, mivel igazán erős húzónév hiányában a parlamenti választás lendülete, a pártra szavazó hívek részvétele segítheti a jelöltjüket.
Mivel novemberig még van 7 hónap, ezért még időben össze lehetne vonni rá a szavazást – feltéve, hogy nem várnak ezzel a döntéssel is még heteket. Ami, valljuk be, nem a román politika erőssége, főleg akkor nem, ha egymással vetélkedő pártoknak kell kiegyezniük. Ráadásul még a jelöltek személye sincs egyértelműen kijelentve, ezt sem azt sugallja, hogy határozott lépésekkel fogunk haladni a sikeres szervezés irányába.
Tehát végső soron nincsen még biztos válasz, és az is érdekes helyzethez vezethet, ha például döntés születik az összevonásról, majd jogi úton sikerrel támadják meg kisebb pártok vagy civilszervezetek. Ha szabad tippelni, szervezés szempontjából egyszerűbbnek tűnik november-decemberben megejteni az összevonást, és ez a pártok érdekeit összességében is kevésbé sértheti – de a román politikában az egyetlen biztos a változás, úgyhogy kövessük továbbra is figyelemmel, mielőtt még azon kapjuk magunkat, hogy lemaradtunk a választásokról, mert belezavarodtunk a dátumok mozgatásába.
