Fotó: TÓTH HUNOR
Nem tudtuk biztosan, mi vár ránk a Haáz Rezső Múzeumban. Régi, színtelen, kissé unalmas papírdarabokat képzeltünk el, ehelyett vibráló színű, szépen kidolgozott, izgalmas, sértetlen papírszínházak fogadtak. Érkezésünkkor az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai éppen vándorkiállításuk összerakásán dolgoztak. Császi Irén néprajzkutató-muzeológus a tárlat kurátora vezetett bennünket körbe és beszélt nekünk a Mesés papírjátékokról, a Schreiber és Rigler-féle papírszínházakról.
A nagymama hagyatéka
A „kis teátrumok” a XIX. században élték virágkorukat, a polgári családok otthonában kaptak helyet. A Székelyudvarhelyen is kiállításra kerülő színházakat egy egri család őrizte generációkon át, mielőtt a Dobó István Vármúzeumnak adományozták volna őket. Eredetileg a kassai származású családtag, Schmotzer Alajosné Tarczal Mária hagyatékai voltak, aki a Kassai Katolikus Legényegylet Színtársulatának nagy sikerű szereplője volt.
A litografált papíríveken megjelenő Schreiber Gyermek Színház Jacob Ferdinand Schreiber nyomdájából indult útjára 1878-ban, s egészen 1926-ig gyártották. Az Esslingenben nyomtatott papírszínház széles körben elterjedt, Európa-szerte ismertté vált. Újabb kutatásnak köszönhetően a Schreiber papírszínház között beazonosították a magyar Rigler-féle nyomatokat is. A magyarországi papírszínház gyártója a papír és irodaszer-nagyiparos, Rigler József Ede (1847-1909), akinek 1872 körül már kisebb nyomdája is volt Budapesten. Litografált figurális lapokat, háttereket és oldaldíszleteket készített, melyeken megjelenik a magyaros jelleg is.
„Nagyon érdekes, hogy főleg az 1920-30-as években játszottak a papírszínházakkal, párhuzamosan a színjátszó körben is előadtak színdarabokat – ezekről a család őriz fotókat, ahol a nagymama, Mária szerepelt – és van hasonlóság a papírszínházak díszlete, illetve a Legényegylet Színtársulatának akkor előadott színdarabjainak díszlete között. Valószínű, hogy ötletként hathattak a papírszínházak, amelyek a család tulajdonában voltak, és azok alapján készítették el a kassai legények a színházi díszleteket”, tudtuk meg a tárlat kurátorától.
Parasztok és cigányok
Császi Irén elmondta, amikor megvásárolták az egri családtól a papírszínházakat, mondhatni ömlesztett anyagot kaptak. Bár eredetileg szépen becsomagolva, felcimkézve rakták el őket, időközben még előkerülhettek és nem ugyanígy tették el őket, „valószínűleg a leszármazottak még játszottak velük.”
Az összekutyult darabokat hosszas kutatás és szakirodalom böngészése alapján sikerült a helyükre rakni. Utána kellett nézzenek, milyen történeteket adtak elő akkoriban, és ezekhez milyen hátterek, illetve szereplők tartozhattak.
Az egri családnak köszönhető viszont, hogy ilyen szép színűek és épek még a darabok, mivel becsomagolva, ládában tartották őket. A tárlat kurátora meg is mutatott egy ilyen csomagolást, amin gyöngybetűkkel a Parasztok és cigányok felirat szerepel – azért, mert ebben a papírosban paraszt és cigány szereplők voltak.
Természetesen volt, ami sérült, penészedett, szakadt volt, ezeket restauráltatták, magyarázta Császi Irén. Hozzátette az említett gyöngybetűvel írott csomagolásokat is kiállítják, ahogy Tarczal Mária magyaros báli ruháját is, ami fontos ruhadarab volt a harmincas években. „A trianoni időszak után vagyunk, a viselőjük hitvallásának, értékrendjének kifejezésére a polgári családok varrattak ilyen magyaros ruhát akkoriban”.
Honnan szerezték be őket?
– szegeztük Császi Irénnek a kérdést, aki elmondta, a gyártók, Schreiber és Rigle reklámkiadványokban hirdették a kis színházakat, innen lehetett megvásárolni őket. Az elemek egy lapként érkeztek meg a családhoz, akik ollóval, szikével vágták ki a különböző részeket – szereplőket, háttérelemeket, oldalrészeket –, majd a használati utasítás alapján összerakták azokat. Minden előadáshoz járt egy szövegkönyv, ami mindig 16 lapból állt és párbeszédként dolgozta fel az adott történetet.
„Egy előadáshoz öt jelenet tartozott, cserélgették a háttérelemeket, az oldalkulisszákat és a szereplőket jelenetek szerint. Mi most minden szereplőt bepakoltunk, hogy látványos legyen, egyébként mindig csak azok voltak a színpadon, akik épp a párbeszédet folytatták”.
Schreiber és Rigler papírszínházának repertoárja 69 színházi előadást kínált, melyben irodalmi művek, operák, mesék találhatók. Az eredeti művek alapján készült szövegkönyveit, „füzetecskéit” párbeszédes, verses formában tanárok, ifúsági írók, jogászok, újságírók írták át. A színpadi díszletek, figurák művészeti remekművek, neves illusztrátorok alkotásai.
Általában a gyerekek tanulták meg a szöveget, mondta a tárlat kurátora, volt, aki zongorázott mellette, tehát zenei kíséret is volt az előadáshoz. Némelyik színháznak színes celofán háttér borítása van, amit megvilágították hátulról mécsesekkel. Plusz hanghatásként papírzacskóba tettek szárazborsót és azt rázogatták, ennek olyan hangja volt, mint a kopogó esőnek. Vagy a szélzúgást imitálták úgy, hogy madzagra kötöttek egy nehezéket, amit gyorsan forgattak. Az előadások főleg ünnepekkor, karácsonykor vagy anyuka, apuka születésnapján zajlottak.
De nem csak a gyerekek rajongtak a papírszínházakért,
mesélte Császi Irén. Alapvetően voltak felnőtteknek szóló előadások is, mint a Varázsfuvola vagy a Fauszt – ezek rövidített átiratok voltak, amiket például jogászok, újságírók készítettek a nyomda felkérésére.
A jelenleg kiállításra kerülő 20 papírszínház kínálatában is vannak gyerekeknek és felnőtteknek szóló előadások is, mint A varázsfuvola, Tannhäuser, Az orleans-i szűz, Genovéva, A Säckingeni trombitás, A haramiák, Faust, Csipkerózsika, Hamupipőke, Nyolcvan nap alatt a föld körül, Grant kapitány gyermekei és az Ezeregyéjszaka meséi.
“Vagy cipő, vagy színház”
Hogy mibe került ez a mulatság? Egy színház ára mindenestől – a fa szerkezet/doboz, ami a színház alapja és a papírelemek – 35 pengőbe kerültek, egy pár cipő ára 25 pengő volt, egy biciklié pedig 95. „Vagy cipő, vagy színház”, mondta viccelődve a kiállítás kurátora. Hozzátette, most egy régi, eredeti színház ára 400-650 lej, az újak pedig – mivel most is készítenek ilyeneket – 100-150 lejért kaphatóak, mondhatni most is egy cipő értékével megegyező az áruk.
Beszélgettünk még az aktuális kiállításról, megtudtuk több dologra is nagyon oda kell figyelni a kis színházak összeállításánál. Először is arra, hogy ne keveredjenek össze az elemek, illetve hogy ne sérüljenek, ennek érdekében savmentes papírban szállítják őket és kesztyűben érnek csak hozzájuk. A fénnyel is vigyázni kell, hogy ne károsodjanak.
Még 2010-ben a kiállítás tervezésekor új dobozokat kaptak a papírszínházak, amik bár külalakban az elődeik másai, praktikusabbak: biztonságosabban be lehet pakolni a különböző elemeket, könnyebben lehet cserélni, húzogatni őket, illetve meg tudják tartani a kész színházat – ahogy korábban szó volt róla, régen csak az aktuális jelenet szereplői voltak a színpadon, de a kiállításokon mindenkit pódiumra állítanak.
Mikor mehetsz megnézni őket?
A Mesés papírjátékok – Schreiber és Rigler-féle papírszínház című vándorkiállítás megnyitója július 21-én, pénteken 18 órától lesz a Haáz Rezső Múzeumban. A tárlat szeptember 17-ig lesz látogatható.