Tényleg nála van a piros bőrönd! – így szólt a Bányai János Műszaki Szakközépiskola bentlakásának nevelőnője, amikor néhány héttel ezelőtt meglátott az intézmény udvarán. Igen, ismét beköltöztem egy internátusba.
Árkon-bokron át, sárban, porban, a mellettem elhaladó autók keltette szélben – a riport idején javában zajlott a II. Rákóczi Ferenc utca felújítása – küzdöttem le magam a Budvár utcai intézménybe.
A Bányai János kapuján belépve, egészen az udvar hátsó részéig zörgettem a kis piros bőröndömmel. Mózes Julianna nevelőnő jött velem szembe, hogy köszöntsön, úgy ötven méter távolságból meglátta a táskámat, jókedvűen megjegyezte, hogy tényleg vittem magammal.
Ezzel a hangulattal mentünk be az épületbe, ahol a diákok éppen a szilenciumtermekbe igyekeztek, a földszintibe a 11-12.-esek, az első emeletre a szakiskolások, a másodikra pedig a 9-10.-esek. Ez egy viszonylag új rendszer, tudtam meg később, mióta Feleki Csaba az intézmény igazgatója, sok változás történt, többek közt az, hogy mindenki kötelezően szilenciumra kell járjon, ahol tanár vagy nevelő felügyel.
Míg a diákok elfoglalták a helyüket, a nevelőnő elmondta, 78 lakója van az intézménynek, ami nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a nemek között, de a nagyobb részük fiú. A legfelső emeleten, a másodikon, ahol a lányok laknak, van két szoba fenntartva a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógiai és alkalmazott didaktika intézetének hallgatóinak.
Bekukkantottam ide is, oda is, mindenki készülődött tanulni, előkerültek a füzetek, tolltartók, az aktuális felügyelő tanár is rendezkedett a következő két órára. Az új „rendszerben” a nem érettségi tantárgyat tanító tanárok havonta egyszer-kétszer felügyelnek szilenciumon, segítenek a diákoknak a házi feladat megírásában, ha szükség van rá, magyarázta Feleki Csaba, aki azon a napon épp a földszinti teremben ügyelt.
