Elérkezett az a nap, amikor az apukák magukra öltik gyereksáljaikat, s a Városi Park felé veszik az irányt. Egyre többen, mert azt érzem, évről-évre egyre nagyobb a tömeg. Vagy csak én felejtem el, és lepődök meg minden alkalommal.
Bábelőadások, koncertek, gyerekfoglalkozások, lufitenger, elképesztő mennyiségű cukor és giccs: minden gyerek álma.
Elkövettem azt a hibát, hogy azt hittem, tudok egyszerre szórakozni a kislányommal, és közben dolgozni. A vége egy nagyon ragacsos fényképezőgép lett, és ezek a fotók. Meg egy-két pánikroham.
Tömegnyomor.
A kapunál pontgyűjtő kártyát kaptak a gyerekek, játékokkal és foglalkozásokkal lehetett kigyűjteni őket, és öt pontért ajándék járt cserébe.
Elég gyorsan kialakult egy jó nagy gyerekhegy. A Gulyás Terka avagy aki a müzlit nem szereti rossz ember nem lehet című bábelőadáson nagyon jól járt, akinek magas apukája volt, vagy kölcsön tudott kérni legalább egyet. A hátsó sorból már csak apasálként lehetett bekukucskálni a Mikropódium Családi Bábszínház előadására.
Nagy sikere volt idén is a hagyományos körhintának, folyamatosan kígyózott a sor előtte. Az Erdélyi Hagyományok Háza székelyudvarhelyi központjának sátránál pedig kézműves foglalkozásokat is kipróbálhattak a gyerekek.
Aki meg nehezen szakad el a képernyőtől, itt is volt lehetősége belebújni az Ignis Cafe sátránál, ahol játékosan programoztak, és programozva játszottak a gyerekek.
A második bábelőadás a nagyszínpad előtt kapott helyet, Boka Gábor János Vitéz hiteles történetét mesélte el képekkel, a gyerekek segítségével. Itt is szépen kitöltötte a teret az aprónép, s az interaktív előadásból a szülők sem maradtak ki, hol bégetni, hol horkolni kellett nekik, egy idő után a szülők inkább behúzódtak a bokrok mögé, nem volt nekik eléggé motiváló a cukorka, amit kaptak.
Ezután a Veronaki együttes Gőgös Gúnár Gedeon koncertje kezdődött a nagyszínpadon.
A minifoci pálya megtelt újra ugrálóvárakkal, de itt nem fotóztam, mert a tűző napsütésben befizettem a gyereket egy ilyen ugrabugrára, hogy aztán két perc után sírva jöjjön ki, hogy forró és égeti a lábát. Nekem meg a fejem égett, úgyhogy innen gyorsan távoztunk.
Mentő- és tűzoltóautóba is bemászhattak a gyerekek.
A Városi Sport Klub sátra előtt felállított pályán pedig aszfalthokiztak, a szabályokra nem jöttem rá, de biztos jó buli volt, mert itt is folyamatosan zsizsegtek a gyerekek.
A Művelődési Ház koncerttermében interaktív koncert és hangszerbemutatót tartott a zene iránt érdeklődő kisembereknek Pál Attila.
A Mikropódium Családi Bábszínház árnyjáték sátrában minden család tíz percet kapott, hogy kipróbálják, a helyszínen kivágott papírbábjaik mire képesek a fény és a sötétség segítségével.
A tartalmas napot az Alma együttes koncertje zárta. Csordultig telt a park emberekkel, én pedig őszintén csodálom a szülőket, akik egészen idáig bírták a tömeget gyerekekkel. A gyerekeket is, akik egy ilyen nap után még vidáman táncikáltak a színpad előtt, sőt, a színpadon is, ahonnan aztán a zenekar tagjai finoman letessékelték őket.
A programsorozat mindenképp betalált, elég változatos volt ahhoz, hogy mindenki megtalálja a saját kis sarkát.
A tömeget elviselni viszont nagyon nehéz, de azt hiszem, csak a felnőtteknek, gyereket nem láttam, akit zavart volna a nyüzsgés.
