Fotó: UFF Facebook-oldala/ DÁVID ATTILA
A koronavírusjárvány óta először rendezhette meg pénteken, november 18-án az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) a Városi gólyabált, amely során nyolc intézmény saját iskolájának vetélkedőjét megnyerő kilencedikes párja lépett színpadra. A vadnyugatot idéző tematikájú megmérettetésből a Benedek Elek Pedagógiai Líceum diákjai, Vass Zsuzsa Kincső és Jére Csanád került ki győztesen, az Eötvös József Szakközépiskola párja a második, a Kós Károly Szakközépiskola párja a harmadik helyen végzett.
Négy feladatban
mérték össze erejüket a gólyák. Miután a bemutatkozás során megmutathatták kreativitásukat és színpadra termettségüket, a párosok egyik tagja a közönség sorai közt gyűjtögette a pisztolytöltényeket érő plakátokat, majd a golyókat a páros másik tagja használta fel, hogy célba lőjön velük. A western filmek hangulata a következő feladatban is megmaradt, ahol a sikeresen megválaszolt kvízkérdések után patkót kellett dobni. Az utolsó feladatban a rajz, illetve improvizációs tehetségüket csillogtathatták meg a kilencedikesek.
Öttagú zsűri: Gagyi Júlia 2019-es gólyakirálynő, Balázs László egykori diákpolgármester, Varga Eszter 2015-ös gólyakirálynő, Esti Norbert, a Tomcsa Sándor Színház színművésze, valamint Boros Bíborka UFF-tag értékelte a fiatalok teljesítményét. Az est házigazdája, a Tomcsa Sándor Színház színművésze, Szűcs-Olcsváry Gellért volt.
Az udvarhelyi középiskolások közösségi életében jelentős szerepet betöltő eseményről, a gólyabálról, élményeikről és érzéseikről az idei királyt és királynőt, Csanádot és Zsuzsát kérdeztük.
„Nagyon izgatottak vagyunk még mindig, fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttünk. Random emberek köszönnek az utcán” – kezd el mesélni Zsuzsa, aki a nyáron ismerkedett meg osztálytársával, Csanáddal, akivel közösen indultak neki az őszi kalandnak, és már a saját gólyabáljukon kiderült, jól működnek együtt.
Milyen volt az előzetes felkészülés?
Csanád: Laza.
Zsuzsa: Igen, nagyon laza. Annyival kellett készülnünk, hogy megírjuk a szövegeinket, nem is tudtunk volna mással. Ezen kívül volt még videó forgatás délutánonként, azt élveztem.
Csanád: Én is igen. Ott szoktunk össze a mentorokkal is, meg a vetélytársakkal is.
Zsuzsa: Mindenek előtt kellett írni még egy bemutatkozót Facebookra és csinálni egy TikTok videót, arra is kaptunk pontot. Mi emellett a videó mellett csináltunk még egy promóvideót is.
Csanád: Szerintem az segített egy kicsit, mert az emberek így többet láttak belőlünk, mint az ellenfeleinkből.
Hogyan született meg a bemutatkozó versetek?
Zsuzsa: Csanád megírta a szöveget, én pedig kiegészítettem.
Zsuzsa és Csanád is természettudomány-angol szakon tanulnak. Csanád oroszhegyi, Zsuzsa pedig székelyudvarhelyi. Egyelőre mindketten gondolkodnak még azon, hogy mi lesz belőlük, ha nagyok lesznek. Csanád szerint mindenek előtt jó emberek akarnak lenni.
Csanád: Nem teljesen. Együtt dolgoztunk nagyjából, megegyeztük, hogy mit írjunk bele, miről szóljon, mi lenne az, ami feldobja, érdekesebbé teszi.
Zsuzsa: Az nagyon furcsa volt, hogy a pedás bemutatkozón bármit csinálhattunk, szabad kezet kaptunk, itt meg csak verselhettünk. Úgyhogy muszáj volt valami fordulatot belevinni, mert laposnak tűnt az ötlet.
Csanád: De megoldottuk, elég érdekes lett.
Zsuzsa: Azt mondták, hogy lehet kellékeket használni, ezért egy piros gumilovon mentünk be a színpadra, az oroszhegyi óvoda jóvoltából. Azon ugráltunk be és mondtuk, hogy ez nem Kelet, hanem a Nyugat, mert fordítva nézte Csanád a térképet.
Hogyan sikerült a többi feladat?
Zsuzsa: Amikor az első feladat elindult és mondták, hogy fussak, teljesen eltévedtem. Mentem mások után, azt sem tudtam, hol vagyok, rengeteg emberbe belerúgtam, belekönyököltem – tőlük ezúton is bocsánatot kérek. Egyszerre hat felölről mondták, hogy merre menjek, hogy ne arra, az nem a jó, az a jó. Utána, ahány plakátot összeszedtem én, annyi plusz golyót kapott Csanád.
Csanád: Nekem pedig lövésem nem volt, hogy neki mit kell csinálnia. A színpad mögött vártam, hogy mi fog történni, aztán egyszer csak én következtem, célba kellett, hogy lőjek egy táblára, amire rá volt csíptetve öt kártya. Volt öt töltényem alapból, plusz kettőt hozott Zsuzsi, tehát volt hét. Az első lövésem elment fölötte, rájöttem, hogy fordítva kell lőjek mert úgy jobban tudok célozni. Eltaláltam kettőt.
Zsuzsa: Mi kaptuk el a legtöbbet, pedig Csanád úgy ment ki, hogy Zsuzsa, én nem tudok lőni! De más sem tudott, ez volt a szerencsénk.
Lehetetlen feladat
Zsuzsa: A következő feladat nem tetszett, nehéz volt. Volt 13 kérdés, és aki először felemelte a kalapot, az adhatott rá választ. Statisztikákkal kapcsolatos kérdések voltak, azt kellett kitalálni, hogy a közvélemény kutatás során melyik válaszlehetőséget mondták többen.
Ha kitaláltuk, valamelyikünk rá kellett dobjon egy patkót az ajtón lévő akasztók valamelyikére. Borzalmasan nehéz volt, senkinek nem sikerült. Végül arra kaptunk pontot, hogy ki emelte fel gyorsabban a kalapot.
Csanád: Zsuzsa rajzolt, mert ő kevésbé rajzol rosszul.
Zsuzsa: Az utolsó feladatban rajzolni kellett, amiről a másik ki kellett találja, hogy micsoda és körül kellett, hogy írja. Én rajzoltam Csanád helyett is. Piroskát rajzoltam le, ami szerinte Hófehérke volt, pedig volt mellette egy démonszerű farkas is.
Csanád: Azt hittem, hogy az egy törpe, ezért mondtam Hófehérkét.
Zsuzsa: Nem számított, Csanád jól beszél, úgyhogy megoldottuk.
Mi volt a kedvencetek az este során?
Zsuzsa: A szervezők tánca nagyon tetszett, a gólyabálokon a tánc az egyik kedvenc pillanatom.
Mesélnétek a pillanatról, amikor kiderült, hogy nyertetek?
Csanád: Az este kicsit feszülten indult, de lassan feloldódtunk, nagyon sokan szurkoltak nekünk. Az osztálytársaink táblákat készítettek órákon, az utolsó sorban állva azzal támogattak. De sokáig nem gondoltuk, hogy esélyesek lehetünk, a vége felé kezdtük el csak érezni, hogy talán a dobogó harmadik helyére felállhatunk.
Zsuzsa: Minden pár háta mögött álltak két kalappal a szervezők, amit a győztesek fejére tettek fel. Amikor megéreztem a kalapot a fejemen, üvöltve egymás nyakába borultunk. Az osztálytársaink, évfolyamtársaink, barátiank rohantak fel gratulálni.
Csanád: Sokat jelentett az emberek támogatása, azóta is sokan gratuláltak, az osztálytársaink, barátaink, tanáraink, az utcán idegen emberek köszönnek.