A tájak, a Zsebcafé, a város, és ezek a brutális energiák – áradozik, miután megtudjuk ittlétének miértjét.
Mondhatni véletlenül találkozom Spitzer Gyöngyivel, ahogy talán többen ismeritek, Soma Mamagésával a Zsebcafé teraszán, ha véletlennek számít, hogy szólnak a Zsebből: „Itt van Mamagésa, kellene róla egy fotó. Persze, ha már odamegyek, megkérdezem, zavarhatom-e öt percre, és elmeséli-e,
mi a látogatásának célja.
Megkér, egyszer én meséljek, mennyire pezseg a kulturális életünk, tudunk-e táncolni, aztán belefog. Kiderül, több apropója is van annak, hogy Erdélybe látogatott. Lassan 20 éve tanulmányoz és használ önismereti módszereket, transztechnikákat, ezekről a gyűjtéseiről egy öngyógyító könyvet is megjelentetett.
A fanatikus gyűjtései alapján kialakultak a saját módszerei, amelyeknek fontos részük a szertartás, egyrészt ezért, másrészt előadásokat tartani érkezett.
A koronvírus előtt már megkereste őt Kuti Ibolya Jolán, aki szerette volna, hogy Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron tartson előadásokat, de ez a járvány miatt végül elmaradt. Mégsem akarta elengedni, mert ez itt egy „erőhely”, úgy érzi, „olyan energiák mozdulnak meg itt, amelyeknek kivételes mélysége van”, így vágyott rá, hogy ilyen komoly erőtérbe hozza egyik kurzusát.
Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
Soma pár évvel ezelőtt 808 NŐ Teremtő ereje címmel rendezte meg egyik saját rendezvényét, amely során 8 órán keresztül 600 nővel tartottak szertartást és „transzolást”, amely alatt tisztítják az „érzelmi testüket”, mert elmondása alapján „a nők érzelmi testében nagyon sok harag van a patriarchális korszak miatt”.
Erre a rendezvényére keresett egy zenésznőt, akiről úgy látja, hogy ezt a nyolcórás szeánszot végig tudja kísérni, és szellemiségében is tud azonosulni vele. Így ismerkedett meg a csíkszeredai Fodor Rékával.
„Olyan nagy nevekkel muzsikált, mint Estas Tonne, vagy itthon Ölvedi Gábor, vele csinálták meg a Patak CD-t, amire nem csak én, de hozzáértők is azt mondják, hogy világszínvonalú etno-alapú, mély zene” – mutatja be nekem is néhány szóban. Majd elmondja, a közös munka barátságot szült, és megteremtette az alapját egy erdélyi, Pottyondon tartandó elvonulásnak, amin 32 nő vesz mad részt. Amikor Rékával ezt szervezték, eszébe jutott még a koronavírus előtti meghívás is, és annak lehetősége, hogy összehangolja az előadásokat útjával.
Keresztúron
meg is tartotta már kedden előadását, erről is mesél, hisz érdekes tapasztalatokkal lett gazdagabb. Szóba állt a férfiakkal, akik a magyar labdarúgó válogatott meccse után ültek át hozzá. A férfiak felszólították, hogy „hagyja abba a nők uszítását, így is nehéz őket kordában tartani, rend akkor van, ha a férfi parancsol”.
„Próbáltam meggyőzni. Mondtam, figyelj, van a bal és a jobb kezem, a belégzésem, a kilégzésem. Mind a kettő fontos. Minden felosztható yinre és yangra, női és férfi energiára. Ha dominánsabb lesz a kilégzés, egy idő után légszomjad lesz, mert nincs egyensúly. Mondtam neki, hogy nektek, akik a hagyományra építetek, ott van a rábaközi írástudók hagyatéka, ezek a legősibb magyar hagyományok, melyek szerint a férfi és a nő egyenrangú és egyenjogú volt mindig is. Fellázadtak” – mesélt, majd így folytatta:
Ebben a társaságban, ahol lelkész és tanár is volt, próbáltam felhozni a tranzakcióanalízis megalapítójának, Eric Berné-nek az Emberi játszmák című könyvét is, amely azt mondja, hogy három énállapotban vagyunk: gyerek, szülő, felnőtt. A parancsolgatás egy szülő-gyermek kapcsolódás. Felnőtt felnőttnek nem parancsolgat, ha csak nem katonatiszt, egyébként megbeszélünk, kérünk, de ezt teljesen elutasították” – mesél.
Szerinte itt, Erdélyben még jobban félnek feszegetni korlátjaikat az emberek, „félnek, hogy megpiszkálják a patriarchális viszonyra épülő szerepmintákat”, ezért úgy érzi, missziója van. Ezért érkezett és tartott a keresztúri után Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban is egy előadást
Új energiák, új tudatosság, új korszak
címmel pénteken, június 10-én 17 órától. Az új korszak attól új korszak, hogy az emberiség soha nem volt ennyire “lóvéközpontú”. Elindult egy nyitás a lelki és a szellemi világ fele. Hogy csak egy példát mondjak, ami ezt igazolja: Európában jelenleg a harmadik legkeresettebb könyv egy spirituális jellegű önismereti könyv, amit javarészt a nők vesznek egyébként” – mondja.
A materializmus kora lejárt Mamagésa szerint, úgy gondolja, hogy ez az új korszak változást hoz a párkapcsolatainkban, önmagunk értelmezésében, az egészséghez, pénzhez való hozzáállásunkban – ezt bontotta ki előadásában. „Egy olyan korban vagyunk, amikor nem kívülről kellene várni, hogy valaki megmondja, merre az arra, egymillió módszer van, hogy elinduljunk befele, és saját magunkhoz kapcsolódva meg tudjuk hallani azt a belső hangot, amely nekünk, mint egyedi lényeknek saját isteni valónk súg” – magyarázza.
A Gondűzőtől a Zseb teraszáig öt nő állította meg, hogy megkérdezze, „mit keres itt”, és sokan mondták neki, hogy nem tudtak róla, és nem is tudnak részt venni a korai időpont miatt, de ez sem szegi kedvét Mamagésának, „örül, hogy szólhat azokhoz, akik jelen vannak”. Nem először van itt,
harmadjára jár Erdélyben.
„Le vagyok nyűgözve, elképesztően mágikus utam van. Elindultunk Rékával Budakalászról, és három sast láttunk az úton, ami magas minőségű szimbolikus állat. Először Szeged környékén, utána, ahogy átjöttünk a határon, és harmadjára, amikor beléptünk Hargita megyébe, ekkor nagyon közel tőlünk, a kocsi első ablaka előtt szállt fel előttünk. Már a megérkezés olyan volt, hogy azt éreztem, kísérnek az elemek” – áradozik és elmondása szerint ezt csak tromfolta a táj, „azok a hegyek, oh, mámmá, azok a fenyvesek, brutális energia jött belőle” – ecseteli.
A Zsebbe nem az energiák vezették, csak nagyon jól nézett ki a terasz, ezért esett rá a választás, amikor elsétált előtte.
„Annyi szeretetet kapok, gyönyörű dolgok történnek, gyönyörű emberek kísérnek, annyi szépséget látok, ez a város is, váó!” – zárja beszélgetésünket Soma.
