Van egy iparos, akivel idebent a melóban szoktam találkozni. Nem itt dolgozik (dumájából ítélve az is kérdés, hogy valaha az életében dolgozott-e), de ha teheti, naponta beugrik hozzánk legyeskedni és az összes többi autóhoz képest keresztbe leparkolni a cuccos BMW-jét, vagy eldicsekedni, hogy ő mekkora Tik-Tok-sztár. Ez a mókus két dolgot szokott emlegetni nekem mostanság, ahányszor csak meglát: hogy „megmond” Szinusz barátjának és hogy túl olcsók a kirándulásaim. Nem tehetek semmit. Az előbbi ellen tenni nem tudok, a második ellen tenni nem akarok. Az olcsó, de tartalmas kirándulásokat szeretem.
Az életben a legszebb dolgok vannak ingyen, ömlik velem szembe a netről mindenünnen a gondolat, amit furcsának is találok ebben a materialista világban. De legtöbbször ilyen dolgok kapcsán emlegetik, mint csend, béke, tisztelet, szeretet, hűség, barátság stb. A hegyek egyszer sem szerepelnek a felsorolásban. Pedig ott megvan minden, amit felsorolnak értékként. A hegyen a legnagyobb hangoskodó is megleli a csendet (főleg felfelé menet) és a legnagyobb ellenségek is megtalálják az egymás iránti tiszteletet, szeretetet, akár a barátságot is.
A hegy az egyik legnagyobb tanítómester. Talán mert ő van a legközelebb a Legnagyobb Tanítómesterhez. Mindenre megtanít, ami fontos az életben. Tiszteletre, szeretetre, csodálatra, lelki békére, igaz barátságra, szükség esetén hűségre. És még románra is.
Az utóbbi időben sokat túráztunk románokkal, főként azért, mert a mieink közül kevesen merészkednek télen magas hegyre, s ha merészséget gyűjtenek is, felszerelésük gyakran nincs. Vagy nem tudjuk összehangolni a programunkat. Vagy nem találunk egymásra. Vagy akármi. A románokkal való túrázásnak rengeteg előnye van, például sok jófej embert ismertem meg az elmúlt hetekben. De az egyik legnagyobb előnye mégiscsak az, akárhonnan nézem, hogy Kuku fiam gyakorolja a románt.
Itthon kb. 2500 lejt fizetünk évente, hogy Kukunak heti két román órája legyen. Nem sajnálom a pénzt, mert szereti a gyermek, s az mindent megér. Oszt még tanul is valamit. De ez, hogy hetente egy vagy akár két napot reggeltől estig román beszédet halljon, s arra legyen kényszerítve, hogy románul válaszoljon románul felrakott kérdésekre, ez megfizethetetlen. És ingyenes, a hegy ajándéka.
De a hegy ajándékának tekinthető az ingyenes edzés is. Elmész egyet kirándulni, s aztán még egyet és még egyet, s egyszer csak érzed, hogy jó kondiban vagy. Ma beszélték a kollégáim, hogy itt Udvarhelyen 30 lej körül van egy óra edzés, akármelyik teremben. Vagy van ennél drágább is. Nem akarom lebecsülni a teremben edzés fontosságát. Tudom, hogy egy teremben sokkal tudatosabban és célzottabban lehet dolgozni adott izmokkal vagy testrészekkel. Jó, ha az ember edzeni jár, hetente akár többször is, főleg, ha ez nem megterhelő neki szabadidő szempontjából és anyagilag.
Nekem sok lenne, hogy hetente többször elmenjek edzeni. Időm sincs rá hét közben, örülök, ha táncolni el tudok menni. És pénzügyileg sem lenne könnyű. Egy udvarhelyi fizetésből, négy gyereket nevelve, nem könnyű kidobigálni a 30 lejeket naponta. 30 lejből el lehet menni a hegyig az egész családdal, vagy 2-3 barátommal, és egész nap ott lehetek. Ez nemcsak egész napos edzés, de egész napos kikapcsolódás is, és egész napos közösségi program is. Ezért a pénzért szinte ingyen van, s még több örömöm is van benne, mintha négy fal között edzenék, vagy négy fal között innék a haverokkal. Ha 3-4 ember összedob 30-30 lejt, abból egy proletár fogyasztású autóval elmehet akár a Bucsecsig, a Királykőig vagy a Fogarasiig. És nyolc, tíz vagy nyáron akár tizenhat órán át is edzheti testét, lelkét és szellemét. Nem akármilyen környezetben. Mondhatnám azt is, hogy nem akármilyen háttérképpel.
Vannak azok a futógépek, amiknek képernyőjük is van, és miközben szaladsz vagy gyalogolsz a futószalagon, egy hatalmas képernyőn vetíti a gyönyörű tájat. És, hogy teljes legyen az élmény, melletted a ruhaszárítón száradnak a „roua muntelui” illatú mosószerrel kimosott ruhák, biztosítva az illatélményt, és fülhallgatón raksz magadnak patakcsobogást. Bizonyára van, aki ezt a biztonságos otthoni mozgást szereti, ami olyan szempontból praktikus is, hogy bármilyen időjárásban gyakorolható, és a rövid időt is ki lehet használni, nem kell órákat utazni a hegyig és egész napot rászánni. De valahogy a hegy szellemét mégsem érzed közben, csak ha elszívsz egy füves cigit.
A hegyre menés egy teljes élmény. Három az egyben. Vagy még több az egyben. Egyben kirándulás is, utazás, találkozás egy más világgal, új érzésekkel, barátkozás egy idegen hely szellemével. Egyben edzés is, és elég komoly edzés, ha az ember megfelelő útvonalat választ. Illetve a terembeli vagy az otthoni edzéshez képest nemcsak az izmok edzése, hanem az érzékszerveid és a tűrőképességed edzése is, hideggel, széllel, hóval, esővel, napsütéssel szemben.
És egyben közösségi tevékenység is: érdekes emberekkel találkozol, beszélgetsz, barátkozol, vagy akár teszel valamit velük együtt. Miközben gyakran egymásra vagytok szorulva, hogy felérjetek a hegyre, majd idejében leérjetek a hegyről épségben, feledhetetlen barátságok tudnak születni. Közelebb tudsz kerülni bárkihez, mint egy kocsmaasztalnál öt sör társaságában.
Persze, mint minden ezen a világon, ez sem mindenkinek való. Van, akinek csak a négy fal közötti edzés fekszik, van, akinek a sör melletti barátkozás jön be. Van, aki csak a városnézős, vagy a kávézóból-kávézóba és vendéglőből-vendéglőbe kirándulásokat szereti. Ez a mi szerencsénk, mert ha nem így lenne, dugig lennének a hegyek furábbnál furább emberekkel, és belebolondulnánk a tömegbe.
Jelenleg úgy állunk, hogy sokan járunk hegyre, de még van egy-két hely a hegyen jó embereknek, és lehet, hogy pont neked van fenntartva. Ha szeretnéd kihasználni a lehetőséget, szívesen adok pár ötletet, hogy hol érdemes kezdeni. Olyan helyeket ajánlok, ahol jártunk az elmúlt időszakban, és téli túrára alkalmasak.
1. Kezdőknek és családoknak
1A. Vargyasi-szoros
Közel van Udvarhelyhez, mondhatni a miénk. Akár egy fél napos túráért is érdemes ide kiugrani. Örökzöld és megunhatatlan.
Látványos sziklafalak, barlangok, függőhidak, jég, miegymás, a gyerekek is élvezni fogják ezt a csodavilágot. Télen talán még látványosabb is a szoros, mint nyáron, mert a lomb hiánya miatt megnyílik a tér, jobban láthatóak a hatalmas sziklafalak.
Ugyanakkor veszélyesebb is picit télen. A patak párája miatt a völgyben könnyen eljegesedhet minden, az ösvénytől a pallókig. Érdemesebb melegebb napon menni, vagy valami csúszásgátlót rakni a cipőre. Egy helyen a patak jege is kikúszik a szikla tövében haladó ösvényre, legtöbbször nem különösen veszélyes ez, de a kalandfaktort növeli.
A kirándulást meg lehet toldani egy szalonna- vagy kolbászsütéssel, fent a menedékházikó környéke tökéletes hely erre. Most már becsületesen foglalt forrás is található ott.
Ha picit erősebb kalandra vágyik a család pár tagja, be lehet iktatni egy via ferrátát is. Télen is használható, ha nincs jég és hó a falakon, de érdemesebb egy melegebb, napsütésesebb napon menni, hogy ne fagyjon rá az ember keze a vasakra kesztyűstől. Mi múlt vasárnap voltunk Kukuval, s tökéletes volt. Köszönet és hála azoknak, akik megépítették és karbantartják
1B. Munticsel
Ez megyénk határán található, de minél többet veszítenek Borbolyék a megyéből, annál távolabb kerül megyénktől. Ahogy átmentünk a Békási szoroson, balra felnézünk, és ott van. Nincs túl messze, de azért nem annyira ismert az udvarhelyi kirándulók számára mint mondjuk a Gyilkos-tó vagy a Békási szoros környéke.
Gyönyörű sziklák, egy-egy szépen kiépített kilátó rajtuk, rövid és látványos útvonalak, gyerekek számára is tökéletesen alkalmasak.
Ha egy picit nehezíteni akar az ember, beiktathat egy kis kerülőt az Alagút-barlangon át. Az már eléggé technikai terep, és habár rövid, jó mászókészséget és gyakran egymás segítését igényli, mert a megmászandó sziklalépcsők gyakran csúszósak télen.
Itt található környékünk egyik leglátványosabb könnyen látogatható barlangja, a Hóvirág-barlang, ami szerencsére későn lett felfedezve, és nem sikerült a popornak letöredezni az összes cseppkövet belőle. A barlang le van zárva, és nem jöttünk rá, hogy milyen rendszer szerint látogatható. Ha jól értettem, most kapta meg kezelésbe ezt a zónát a Hagymás nemzeti park, remélhetőleg letisztul a kép hamarosan, és összeáll a rendszer.
2. Közepes nehézségű túrák
2A. Mălăiești
Az egyik legklasszikusabb téli túra az országban, talán a legkönnyebb és legbiztonságosabb. Járják is sokan. Nem tudom eldönteni, hogy ez vagy a Csukás vagy a Csalhó a legintenzívebben járt hely, de mindháromnak van esélye megnyerni a címet. A nagy forgalom miatt az ösvény gyakran el van jegesedve, érdemes valami csúszásgátlót használni, én fémpöckös gumit szoktam, de a karmocskák is kiválóan megteszik, habár picit kényelmetlenebbek.
Az út az erdőben megy, ahol csak mászol és mászol, és egyszer csak kiérsz egy gyönyörű, sziklákkal körülvett gleccservölgybe.
Érdemes full napsütéses és szélcsendes időben menni, s hosszasan elüldögélni a napon a menedékház teraszán, a sziklákat bámulva. Csodálatos. Mi voltunk ködben és szélben is, nem sok varázsa volt.
Ha van még kapacitás a tüdőben, érdemes a menedékház nyugati oldalán lévő kereszthez felkapaszkodni, a Padina Crucii-ra. Itt megnyílik a perspektíva, s van egy kis csúcsélménye is az embernek.
2B. Scărișoara gerinc
A legimpozánsabb hegyünk, a Fogarasi-havasok északi fele van közelebb hozzánk, a délihez sajnos 5-6 órát kell vezetni, s még egy annyit haza. Az északi oldal ellenben aránylag meredek és kemény dió tud lenni. A Scărișoara-gerinc, vagy Scărișoara-plató egy üde kivétel ez alól. Aránylag könnyű megközelíteni, mégis pompás kilátást nyújt az ország legkeményebb hegyének téli világába.
Látszik innen a Negoj-csúcs környéke, a gerinc bal oldalán, de jobbra látszik a Csortea-csúcs környéke is. Gyalogos megközelítéssel ennél veszélymentesebben elérhető látványos Fogarasi-panorámát, és magashegyi fílinget nem tudok az északi oldalon.
Mászni azt kell jócskán, míg az ember felér, és a menedékháztól nem az egyenes utat, hanem az enyhe kerülőutat kell követni a lavinaveszély miatt, de mindent összevetve aránylag könnyen és veszélymentesen lehet felérni a platóra, ahol szép idő esetén maga a paradicsom vár: olyan mint egy gyönyörű sziget a pompás hegycsúcsok között.
Opcionálisan ajánlom a Bârcaciu menedékházban egy söröskancsónyi tea elfogyasztását (annál kisebb kiszerelésben nincs). Haladóbb túrázóknak tudom ajánlani a Scara csúcs megmászását, vagy a nemrég felújított Scara menedékkunyhóban való éjszakázást. De ehhez már több helyismeretre, megfelelő téli hegymászó felszerelésre és tapasztalatra van szükség, jégcsákány és hágóvas nélkül senki ne szaladjon neki.
