Fotó: unsplash.com/JOSH SONNENBERG
Múlt héten számoltunk be róla, hogy több székelyudvarhelyi is hiába zúzatta be autóját, nem kapta meg az érte ígért, és lényegében leszerződött 3.000 lejes pénzösszeget a helyi roncsautóprogram során, hisz mint kiderült, az autó nem felel meg a kiírt követelményeknek, azaz nem Euro 3-as vagy régebbi. Csakhogy ez már azután derült ki, hogy a Környezetvédelmi Alapból kiírt program lebonyolításáért felelős városháza megkötötte a szerződéseket a pályázókkal, és kiadta számukra az ukázt: mehetnek az autók a bontóba.
A városháza illetékesei március végén az Orbán Balázs tanácsteremben találkoztak az autótulajdonosokkal, akiknek azt javasolták, pereljék be a hivatalt, mert ez az egyedüli módja annak, hogy törvényes úton kártérítést kaphassanak. A tárgyalás után a hivatal kérdésünkre elismerte felelősségét, azonban nem akarták egyedül elvinni a balhét, az autótulajdonosokat is felelősként nevezték meg.
„A kérésben van egy rész, egy saját felelősségre tett nyilatkozat, amiben a kérvényező is nyilatkozza, hogy az általa birtokolt autó teljesíti azokat a feltételeket, és világosan ki van emelve, hogy Euro 3-as autó” – mondta Venczel Attila jegyző, aki a bontó felelősségét is megkérdőjelezte. „Nem ma kezdik, beőrölni egy autót úgy, hogy nem bizonyosodunk meg…”, kezdett bele, de amikor mondtam neki, hogyha ők kaptak felhatalmazást, hogy a műveletet elvégezhetik, „annak tekintik, hogy ez egy törvényes előírás, így van”, ismerte el, befejezve a mondatom.
A már említett anyagunkban az Autogroup Simó Kft. képviselőjét is próbáltuk megszólaltatni, akkor nem értük el, és mivel a jegyző beismerte, hogy jogosan jártak el, már kevésbé tűnt fontosnak. Nem így a bontónak, ahonnan utólag megkerestek, mert úgy érzik,
teljesen jogtalanul kerültek bele a sárdobálásba.
Sértő rájuk, de az összes bontóra, a Demacóra (az előző cikkünkben megnevezett másik bontással foglalkozó vállalat – szerk. megj.) nézve is – mondta el a cég részéről Kelemen Hunor, aki megpróbált képbe helyezni bennünket a procedúrával. Elmondása alapján, ha valaki bevisz hozzájuk egy autót bontásra, ők beveszik abban az esetben is, ha épp a másik ajtón, a szalonból tiszta újan gurult ki azelőtt. „Nincs semmiféle szabály arra, hogy milyen autót lehet elbontani, és nem is érdekel minket, nincs semmi közünk hozzá” – fogalmaz. Ugyanúgy lebontanak egy Euro 5-ös, vadiúj autót, mint egy tragacsot, ha ezzel keresik meg őket, az egyedüli kritérium, hogy ne legyen már kitörölve a forgalomból.
Senkit nem erőltetnek, hogy szabaduljon meg a forgalomban lévő autójától, nem is ők keresik a klienseket, ők elvégeznek egy szolgáltatást. Mint a cég képviselője elmagyarázza, három módszer van, hogy egy autó kikerüljön a forgalomból. Az egyik lehetőség az export, a másik a forgalomból kérésre történő kitörlés, illetve a harmadik lehetőség, hogy az autó bontással törlődik a forgalomból. Ők arra vannak, hogy az utóbbit tudják végrehajtani, nem arra, hogy szűrjék, milyen autókat visznek be hozzájuk. Ahogy a cég képviselője fogalmaz, nem mondhatnak olyant, „hogy ez a piros autó még jól megy és olyan szép, ők nem bontanák el”.
Mint elmeséli, a tulajdonosok leadták az autókat, volt, akiét segítettek bevinni is, hiszen mozgásképtelen autója volt, elvégezték a dolgukat, kiadták a dokumentumot, ami az autó forgalomból való kitörlésére jogosítja fel a hivatalos szerveket. Szerinte „ennyi erővel” rájuk, a Gépjárművezetői Engedélyeket Kibocsátó és Járműbejegyzési Közszolgálatra is mutogathatna a polgármesteri hivatal, hogy kitörölték az autót a forgalomból, de ők is, akárcsak a bontók, végzik a dolgukat, a protokoll alapján járnak el.
A bontónak semmilyen szintű felelőssége nincs ebben az ügyben – jelenti ki még egyszer Kelemen, mert úgy érzi, a felelősséget próbálják átpasszolni nekik, de ők nem tartoznak felelősséggel. Ha hibáznak, vállalják, mondja.
50 autót menthettek meg
Mint beszélgetésünkből kiderül, éppen a vállalat hívta fel a polgármesteri hivatal figyelmét a problémára, miután a zetelaki tanács vette észre a saját autója kapcsán. A szerződést megkötötték, éppen a Simó zúzta volna be az autót, de telefonáltak hozzájuk, hogy feltűnt egy probléma, ha megy a kliens, küldjék vissza őt a városházára. „Így is tettünk” – mesélte a cég képviselője.
Elmondása szerint azelőtt nem is gondolták, hogy ez rendszerszintű jelenség lehet, pláne, hogy a program kritériumaiban pontosan le van írva, hogy milyen autók felelnek meg. Nekik az útmutatót nem is kellett elolvasniuk, „az egy dolog, hogy ambícióból elolvasták”, miután az említett eset megtörtént. Mivel autóeladással is foglalkozik a cég, a roncsautóprogram szabályzatát évről évre átnyálazzák, de a helyi roncsautóprogramét nem, az nem az ő hatáskörük.
Persze, miután rájöttek, hogy valami gikszer van, és nem fér bele a programba az Euro 4-es autó, szóltak a városháza munkatársainak. „Azt mondták, utánanéznek, de akkor már több autó le volt adva és el volt bontva. Körülbelül tíz. Lényegében megmentettük a következő ötvenet” – ecsetelte hozzátéve, hogy volt olyan is, akinek ugyancsak Euro 4-es autója volt, és miután kiderült, hogy hiába próbálkozik vele, a vállalat vette meg az autóját.
Kelemen Hunor nem tudja pontosan, mikor figyeltek fel a problémára, de ekkor már ők szűrték meg, hogy mi az, ami belefér, holott nem nekik kellett volna, sőt szerinte még csak nem is az AFM-nek, ugyanis a pályázásnál csak sorozatszámot és rendszámot kért a rendszer, azt, hogy az autó teljesíti-e a feltételeket, nem. „A tanács kézbe kapta a törzskönyvet, megnézte, hogy milyen autóról van szó, olyan ember kellett volna ezeket ellenőrizze, aki ért hozzá. Az ő útmutatójukban benne volt, hogyan kell ellenőrizniuk, csak valószínűleg ezt lespórolták” – vélekedik.