Két hete fogadta el az önkormányzat Székelyudvarhely 2023-as költségvetését. Az önkormányzat talán legfontosabb határozata egy évben a város költségvetése. Elvileg ezzel a határozattal dől el, hogy az adott évben mire szán a város pénzt, mi kell megvalósuljon.

Udvarhelyre sajnos ez nem érvényes, hisz legalább öt éve hiába fogadja el az önkormányzat az éves költségvetéseket, a különböző éves beruházási terveket, ezek megvalósítása rendre elmarad. Kicsit olyan, mintha teljesen párhuzamos világok léteznének: az önkormányzati üléseken gyönyörű terveket fogadnak el, a polgármester és stábja bemutatja mindezt a sajtónak, majd… Majd az élet megy tovább a szokott kisvárosi kerékvágásában,

és a tervek jelentős részéből nem lesz semmi.

Végül pedig ugyanaz a polgármester és ugyanaz a stáb elmagyarázza, hogy egész év alatt hány szerződést sikerült aláírni Bukarestben, Gyulafehérváron vagy máshol, hány kiló papírt volt muszáj egyik asztalról a másikra tolni, ami miatt már nem maradt idő, kapacitás és energia normális, minőségi aszfaltozásra, a Székelytámadt vár restaurálására, a nagy mobilitási projektre, a kisiparos inkubátorházra, a Tompa László iskola és környékének felújítására vagy épp a csillagvizsgálóra.

A szerző pályázati szakértő, a székelyudvarhelyi RMDSZ választmányi tagja.

Csak hab a tortán, hogy a már elkészült projekteket sem sikerül valahogy ténylegesen befejezni: például a szombatfalvi népház már több mint egy éve felújítva, átépítve és amúgy teljesen üresen áll! Ne is beszéljünk a szejkefürdői kanalizálásról, amelyet évek óta nem sikerül átvenni és üzembe helyezni, fölöslegesen perelni ennek kapcsán viszont annál többet. És természetesen mindenre van kitűnő magyarázat!

Sajnos mára már egyértelmű, hogy ebben a városban egyáltalán semmilyen stratégia nem létezik a beruházásokat illetően.

A tűzoltás nem minősül stratégiának!

Nem nevezhető stratégiának az sem, hogy három évig érdemben semmit nem csinálunk a megnyert és leszerződött pályázatokkal, majd, amikor a körmünkre ég a gyertya, hirtelen mindent egyszerre, kevesebb mint egy év alatt meg akarunk valósítani.

Legyünk őszinték: ez így nem fog menni! Idén biztosan ki fog derülni, hogy ezeket a pályázatokat nem lehet 2023. december 31-ig, a programok lezárásának határidejéig befejezni. Hatalmas volumenű munkálatokról van szó, amelyet technikailag sem lehet kivitelezni néhány hónap alatt (gondoljunk csak a Székelytámadt vár restaurálására, vagy a nagy mobilitási projektre, ahol több mint 10 utca teljes felújításáról és átalakításáról van szó), ráadásul a városvezetés az idei költségvetésbe be sem tervezte, hogy ezeket befejeznék!

2023. december 31-én az Európai Unió többi tagállamához hasonlóan Romániában is lejárnak a korábbi operatív programok, amelyekben Udvarhely az elmúlt 5-6 évben több tíz millió eurót pályázott sikeresen. A jelenlegi jogszabályok szerint, aki eddig a határidőig nem fejezi be teljesen a projektjét, annak felbontják a támogatási szerződését és a korábban beérkezett támogatást is vissza kell, hogy fizesse.

A legjobb forgatókönyv szerint is – ha lesz erre egy kormánydöntés – a városnak saját költségén kell befejeznie a december 31-ig be nem fejezett munkálatokat. Miből fogja ezután kifizetni a város a megkezdett munkálatokat? Csak a fent felsorolt projektek összértéke minimum 90 millió lej! Hitelt vesz fel a város, hogy az eltékozolt pályázati pénzeket gyermekeink és unokáink kelljen megfizessék?

2023. év vége egyben az illúzió vége is lesz,

hisz a tényleges végső határidő közeledtével kényszerpályára fog a város kerülni: rengeteg megkezdett munka lesz (Székelytámadt vár, nagyon sok utca feltúrva a nagy mobilitási projekt keretében, elkezdett kisiparos inkubátorház, stb.) és év végén egyszerűen megszűnik a finanszírozás, magyarán elfogy a pályázati pénz.

Hamarosan el kell, hogy jusson a közösségünk arra a felismerésre, hogy ezt így nem lehet tovább! Nemcsak, hogy a város nem fejlődik semerre, de ilyen irányban és ütemben csődközelbe is kerülhet annak ellenére, hogy hosszú ideje minden év végén tízmillió lejes nagyságrendben marad pénz a költségvetésből. Vagy a másik szomorú lehetőség, hogy mához egy évre egyetlen hatalmas félbehagyott építőteleppé válik az egész város.

Udvarhely többet és mást érdemel! Udvarhelyben, a történelmi székely anyavárosban ennél sokkal több erő, tudás és potenciál van! Én nem tudom, pontosabban nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ebben a városban ne tudjunk az orrunknál tovább látni, egy lépésnél tovább gondolkodni. Hogy ebben a városban végre valahára ne a hatékonyság és az eredmények számítsanak. Még a közszférában is!