20 éve hoztak egy szeletet Japánból

És itt az újabb mérföldkő, ami a koronavírus első nagy hullámai után, a chipvállság kellős közepén, a gazdasági- és energiaválság küszöbén nem is kis lépcsőfok.

20 éve van nálunk, Udvarhelyen a japán Toyota, 20 éves születésnapi bulijára hívott meg az Eurocar Trading szombaton, ahol az egésznapos vidámság mellett kihívásokról és csapatmunkáról is szó esett.

A vállalkozás családi napot szervezett 50 alkalmazottjának és korábbi vezetőinek, hogy együtt ünnepeljék az újabb mérföldkövet, ami a koronavírus első nagy hullámai után, a chipvállság kellős közepén, a gazdasági- és energiaválság küszöbén nem is kis lépcsőfok.

Az időjárás kiszámíthatatlanságával számolva a szervezők sátrat díszítettek a jeles eseményre. A gyermekeknek egész napra játékokat (kézművesség, társasjáték, ügyességi pályák) készítettek elő. Az őket foglalkoztató felnőttek arcfestéssel is készültek, ami igen nagy népszerűségnek örvendett, nem csak a kicsik körében. 

László János, a vállalat tulajdonosa beszédében összefoglalta az elmúlt 20 évet, és elárulta a legnagyobb titkát is, mégpedig, hogy az első perctől fogva, munkatársakban és csapatban gondolkodott: „Azt mondják a szakemberek, hogy csapatban dolgozni az első lépés a siker felé, és ahhoz, hogy egy csapat jól és hatékonyan tudjon dolgozni, elsősorban együtt gondolkodásra, jó kommunikációra, együttműködésre, közös és elérhető célokra van szükség. Most, ha erre gondolok és az itt jelenlévő munkaközösségre nézek, kijelenthetem, hogy valamit jól csináltunk!”. Hozzátette, hogy 20 éve a megbízhatóság, az innovatív és zöld megoldások, a piacvezető hibrid technológia és ennek jövője miatt hitt a Toyota márkaképviseletében, de már akkor is kihívás volt egy ilyen jó csapatot összerakni, és még nincs vége, hiszen folyamatosan megújulásra van szükség, számolniuk kell azzal is, hogy hamarosan ide is elér az energiaválság. Viszont bízik a csapatában.

Amelyet többek között olyan emberek alkotnak, mint Imre bácsi, a cég legrégebbi munkatársa, mindenki Imre bácsija. „Én szeretek dolgozni és szeretek olyat alkotni, amit más használni tud. Én állami gondozásban nőttem fel, nekem a közösség hiányozna. Ha nem volna közösség, magányos volnék, erőssen.” Még az Imparnál kezdte, valamikor 30 éve, tehát mindig a tulajdonos mellett dolgozott. Bevallása szerint nagyon szereti a kihívásokat, és kollégái elmondják, hogy mindent meg tud javítani. „Itt megkaptam a közösséget, a családom mellett” – mesélte meghatódva, mi tartotta itt ennyi időn keresztül. 

Vagy mint László-Velin Zoltán ügyvezető igazgató, aki beszédében megköszönte, hogy zöldfülűként bizalmat és lehetőséget kapott, így ma már vezetőként bizonyíthat. Az igazgató az autózás jövőjét vetítette előre, hiszen az autópiac igen nagy változások előtt áll, és ehhez szükség van a csapat lendületére és fejlődésére.

És arra is, amit nehezen sikerült felépíteni 20 év alatt: nagyon nehéz munkára. Emiatt a tulajdonosnak lenne is tanácsa 20 évvel ezelőtti önmagához. „Amikor felvállalsz egy márkaképviseletet, akkor a márkatulajdonos mindig diktálja a feltételeit. Ez olyan, mint, amikor a fára rászáll a fagyöngy és addig szorítja, amíg kiszárad. Ennek ellen kell állni. És ha esetleg jobban odafigyeltünk volna erre a jelenségre, akkor sok mindent sokkal könnyebben átvészelhettünk volna. Mert mi hittünk a márkában, hogy majd tanácsokat adnak és az milyen jó lesz. Sokkal erősebbek kellett volna abban legyünk, hogy egyenlő partnerként tárgyaljunk velük. Végül sikerült, de ezzel a tudással sok energiát meg tudtunk volna spórolni, és bizonyos sikereket hamarabb elértünk volna”.

Ha László János kérhetne valamit a Jótündértől, azt kérné, hogy a kis- és középvállalkozások sokkal több segítséget kapjanak, mert amikor egy vállalkozó tervez, elindítja a vállalkozását, csapatot alkot, beleteszi a pénzét, akkor még nem lát minden gazdasági buktatót, és amikor ezek a nehézségek megjelennek, akkor kellene az államnak és a környezetének – gondol itt akár a helyi önkormányzatra is – segítenie. 

Az ebédidő alatt, illetve azt követően Gozefini, a bűvész szórakoztatta a kicsiket és nagyokat. S bár autót nem tüntetett el s még csak át sem változtatott, azért a galambokból nyuszi lett, és volt, aki kipróbálhatta az asztalröptetést is.

A nap során hatalmas népszerűségnek örvendtek a szülő-gyerek programok is. Volt tánc, éneklés, zsákbanugrás, kötélhúzás.

A személyes kedvenceim a felnőtteknek szánt versenyszámok voltak, főként, amelyben a pároknak kereket kellett cserélni, illetve hóláncot felszerelni, mindezt időre. 

S bár az esemény tortával és bulival zárult, én késő délután, a csoportképpel bezárólag otthagytam a csapatot ünnepelni a Villanyember (Vetési Nándor, az elektromos autókkal foglalkozó részleg értékesítési menedzsere és színművész) vezényletével.

Lépj be a kapun a hozzászólások megjelenítéséhez. Már előfizető vagy? Itt tudsz belépni.

Korábbi képriportok