Kollegáim készítettek egy riportot a hargitafürdői kaolin zagytározójának készülő katasztrófájáról. Mikor hazajöttek, azt mondták, hogy jöjjek el ide drónfotókat lőni. Eljöttem. Ez az anyag nem a kaolinmaszlag veszélyeiről szól, mely a gát átszakadása után elönti majd a völgyet. Fogalmam sincs, mekkora veszélynek vagyunk kitéve, vagy mennyivel veszélyesebb a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt, nem tudom átlátni. Azt viszont látom a képek alapján, hogy a helynek megvan az egzotikuma és a maga szépsége a katasztrófális jellege mellett. Már most is turistalátványosságként szolgál, de még van benne rejtett potenciál. Nézzük a képeket!
A víz olyan szép, hogy az embernek jönne, hogy belemásszon. Mondják, hogy nagyon savas, el is hiszem. Azért felmerül bennem, vajon, gyógyvíznek nem alkalmas? Nincs olyan bőrbetegség, aminek pont ez a savas víz tenne jót? Vagy más is van benne, ami nem tesz jót? Még jártam olyan helyeken, ahol a savas vízbe lábáztatót építettek. Lehet, hogy érdemes lenne felmérni a víz összetételét, esetleges gyógyhatását, és építeni ide egy kis lábáztató medencét, szerintem lenne keletje a turisták körében.
A területen két tó is van, az egyik olyan hagyományos jellegű, a másik, ami a képen látható, sokkal egzotikusabb hangulatú.
Szép, amint keverednek a színek a vízben. Csónakázni is jól esne itt.
A másik tó a fehér sivatag másik végén. Az egy hagyományos hegyi tónak néz ki, csak a mellette lévő sivatag teszi furcsává. A képen látszik, amint egy busznyi román gyerek boldogan szalad végig a sivatag túlsó oldalán, élvezik ezt a tájat.
Veszély ide, veszély oda, ezek a gyerekek és a rájuk ügyelő felnőttek jó játszótérnek tartják ezt a zagytározót, épp labirintust rajzolnak a homokba. Nem aggasztja őket, hogy mi lesz, ha elszakad a gát és a zagy lefolyik a hármaskereszthez.
Ez itt a gát.
Közelebbről.
Szinte elkészült a labirintus, a gyerekek már rohannak rajta. Tiszta strandhangulatot lenne, ha nem lenne hideg és szél, és nem esőkabátban és gumicsizmában lennének a gyerekek. Ha nem lenne veszélyes a homok meg a víz, csudajó strandot lehetne ide varázsolni, a világon mindenhol a fehér homok a legmenőbb. Ráadásul ez még kaolinnal is keverve van, sokkal jobban összeáll, sokkal jobb homokvárakat lehetne belőle építeni, mint a tengerpartiból.
Csodásabbnál csodásabb mintákat lát az ember, bármerre fordul, van valami szép textúra.
A vízben is.
Egy kis gleccserhangulat.
Egy kút a semmi közepén, takaros kis kerítéssel, finom hideg vízzel, mely bepárásítja az üveget, amibe töltöd. Kár, hogy senki nem meri megkóstolni.
Az erózió fákat rajzol a homokba, a kép bal oldalán egy gyönyörű példányt látunk.
Tiszta Yellowstone, tesó! Csak nem amerikaiak menedzselik.
Egy ilyen drónos közhellyel búcsúzom, fájdalmasan giccses, de szeretik az emberek. Ha majd öreg leszek és ez a zagytározó egy mesés turistaparadicsom lesz, akkor majd itt fogok fotózgatni mindenkinek ágbakapaszkodós emlékképet 5 lejért, mint a fotós bácsi Szovátán a kitömött medvével és őzikével. Addig is, küldöm üdvözletem a kaolinerdőből, Hargitafürdőről.
