Bartha Bálint, Nagy Sándor és Takács Szabolcs – ahogy pénteken beszámoltunk róla – arra készült, hogy a Patkóból kifut az ország legmagasabb pontjára, a Moldoveanu-csúcsra, amolyan felkészülésképpen az UTMB Mont-Blanc 300 kilométeres csapatversenyére, a PTL-távjára. Pénteken, július 14-én este el is indultak, a helyi, VSK-s csapattársak kísérték el őket a Szarkakőig.

A Szarkakőn még minden a terv szerint, fotók: Bartha Bálint bejegyzése a Fuss Udvarhely! Facebook-csoportban

Innen már hárman folytatták az útjukat, amelynek útvonalát Bartha Bálint tartalmas Facebook-beszámolója szerint rosszul terveztek meg.  „Első verziónak is csak jóindulattal lehet nevezni, inkább egy odavetett tervezet volt, aminek meg is lett az eredménye” – írja Bálint megjegyezve, hogy a szamárvezetőnek használt nyomvonal egy darabig jól bevált, de ahogy elhagyták a már valamennyire ismert terepet,

jöttek a bonyodalmak.

„Azt már tudjuk, hogy nem ezen az útvonalon kellett volna haladnunk, rossz irányt választottunk, sok minden hátráltatott. A sötétben többször kerestük az ösvényeket. A frissítést is másképp kellett volna átgondolnunk, túl távol voltak a pontok. (…) Összességében én nagyon élveztem, hogy a sötétben keresgéltük az utat. Eléggé fáradtak voltunk, ha ez lett volna a fő cél, hogy feljussunk a Moldoveanu-csúcsra, akkor meg lehetett volna csinálni. Sokat tanultunk, jó volt csapatban együtt menni, levonjuk a tanulságokat” – fejtegeti Bálint klubja, a Városi Sportklub beszámolójában.

Az utolsó frissítésük után egy órával értek Nádpatakra, ahol elemezték a helyzetüket: „nem volt rózsás”. Ekkor már 90 kilométert tettek meg, noha a tervük szerint 70-et kellett volna, és 19 további kilométerük volt a következő frissítőig, onnan következett volna a nehezebb rész, „előbb a nagy melegben átkelni az Olt völgyén, elérni a hegy aljába, felmenni a több mint 2.000 méteres csúcsra, majd visszaereszkedni.”

13 óra futás után fáradtan és kialvatlanul, sötétedés után értek volna az autóhoz és legjobb esetben sem értek volna éjfélre haza, és mivel a következő két hétre két betervezett versenyük is van – a Szent Gellért Cross és Bukovina Ultra Rocks – úgy döntöttek,

elengedik a csúcstámadást. Aznap!

„Ezután tértünk át a sörrel való hűtésre és nem futó szemmel figyelni a világot. Reggel kilenc volt, csak mi söröztünk és köszöntünk jó napot. Mindenki más Bună dimineața-val üdvözölte egymást és minket is. Egyelőre 1-0 a Moldoveanunak” – zárta a sorait Bálint megköszönve minden közreműködőjüknek a segítséget.

A Moldoveanut megjáró speciális brigádnak is, akik végül nélkülük is „megmászták” a hegyek.  Legközelebb nem vártok hiába – ígéri nekik.