Eladtuk az erdélyi magyarságunk?

Egy pár évvel ezelőtt azt kérdezték tőlem, hogy román vagyok-e vagy magyar, hogy ezt honnan tudom eldönteni.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
Fotó: ziarharghita.ro

Trianon-botrány a Pallóban

Fogalmunk sincs, de mindenkinek van véleménye.
csaladellenesszenatus01ufo

Tagadja a családomat a köcsög szenátus

Úgy sz*r ez az ország, ahogy van. Itt nem a melegek a...
Illusztráció

Vigyázz! Így vernek át téged!

12+1 manipulációs technikát gyűjtöttünk Udvarhelyen....

Hajnal a Hargitán fotó: Szabó Apor
Hajnal a Hargitán fotó: Szabó Apor
szerkesztoÍRTA: GYŐRFI KATA
2018. augusztus 17., 09:31
15 hozzászólás. 

Kicsit könnyebb volt Budapestről beszélni erről. Valami olyasmit mondtam, hogy ha a magyar és a román válogatott játszik, akkor teljesen összezavarodok, nem biztos, hogy tudom kinek kell drukkolni. És mivel a foci annyira amúgy sem érdekel, előreláthatólag azoknak fogok szurkolni, akik szimpatikusabbak éppen aznap este.

A másik, hogy ugye, mint mindenki, azon keresztül határozza meg a gyökereit, hogy hol született.

Na de a hol az mi?

Mert az országhatárok politikaiak és történelmiek. És elég idegen érzés lenne, hogy valami mukik, akik rövidtávú politikai stratégiájukba dolgoznak bele, határozzák meg arra a 2-4 (reméljük nem több) mandátum idejére, hogy én most magyar vagyok-e vagy nem. És el tudom képzelni, hogy az is idegen érzés, hogy ezelőtt száz évvel valami más mukik éppen jó helyen mukiztak és a saját okaikkal meg céljaikkal együtt, de újraszerveztek egy csomó mindent és – úgymond – újra eldöntötték, hogy én most akkor magyar vagyok-e vagy nem.

Én kétféle viszonyulást véltem felfedezni az ismerőseim körében.

Lehetünk egyrészt ilyen nosztalgiamagyarok.

Akik az idő tengelyét meghajlítva, mint valami rezervátumból, a saját buborékjukból szentül hiszik, hogy őrájuk rákényszerítettek valamit, amihez nekik semmi közük. De ebbe a rákényszerítettség-tudatba nevelték őket bele.

Még mielőtt bármilyen más impulzus érné, ő kérlek, máris dühös a világra, máris valamivel szembe helyezi magát, valamivel, ami ezelőtt egy évszázaddal történt, valamivel szembe, amit nem ismer, és nem is ért, de ő azzal nagyon nem ért egyet, meggyilkolnak benne minden kíváncsiságot, minden érdeklődést, mert amivel szembeáll, az – ugye – őt nem érdekli, attól ő elzárkózik.

A nosztalgiamagyar, mint Bovaryné, az erkélyről révedezik egy múltba, amit ő soha meg nem élt, és vágyakozik vissza oda, ahol ő soha nem is volt.

És van a másik: az élőmagyar.

Akinek a buletinje román, aki az iskolában tanul románul, aki tudja, hogy Erdélyben nincsnek többen a magyarok – mindegy, hogy miért, de nincsenek, és ő ezt tudja. Aki nem egy illúzió után vágyakozva gyűlölködik minden nap, hanem aki kiváltságként tudja megélni a két-három-többnyelvűséget.

Aki nem válik valami érzelmialapú politikai kampányban eszközzé.

Aki valahogy nagyban és egyszerűbben gondolkodik. Aki felkészül arra, hogy lehet az ükunokáinak már nem lesz fontos, hogy magyar-e vagy nem, és berendezkedik valami univerzálisabbra.

Az idejéből kitelik arra is, hogy románul (angolul, németül, mandarinul, oroszul) megtanuljon, mert kíváncsi, és ha vannak román szomszédai, akkor nem valami összeesküvéselméletet vél felfedezni a valóságban, ami az ő nemzeti identitásának a felszámolásáról szól. Szóval az élőmagyar, nem valamivel szembe határozza meg magát, nem redukálja magát arra, hogy ő nemromán vagy nem-akármi.

Mostanában azt mondják, hogy szégyen magyarnak lenni, hogy kicsit ciki, hogy úgy manipulálják ezt a pármillió embert, mint valami birkákat: kicsi kereszténység, kicsi gyűlölködés és készen is van a jó kampány.

Mostanában azt látom, hogy felvásárolnak minden sajtóorgánumot, hogy a mukik kisebb mukijai mindenhol ott vannak, és azt hirdetik, hogy magyarnak lenni Erdélyben is ugyanolyan lesz, mint Magyarországon.

De én például nem akarok magyarországi magyar lenni.

Akkor milyen sajtót olvassak majd, ami mentes lesz az ottani kormánypropagandától? A románt? Dehát én erdélyi magyar vagyok, nem? Az nem román. Vagy igen? Akkor most jobb híján, a fejem fölött eldöntik maguk között a mukik, hogy én román vagyok-e vagy magyarországi magyar? Ki ad többet? Kinek ér többet a szavazatom, az adóm, kinek a milliójához tartozzak?

Mostanában engem nem érdekel, hogy a Bovarynék mit akarnak.

Mostanában kijárok tüntetni annak az országnak a demokráciájáért, ami kiállította a születési bizonyítványom, annak az országnak a demokráciájáért, aki eladja a hargitai erdőket zéró felelősséget vállalva a következményekért, annak az országnak a demokráciájáért, ahol a gyerekeimet akarom felnevelni, ahol szeretnék meghalni.

Mostanában azon gondolkodom, hogy a lassan száz éve tartó egészséges kisebbségi nacionalizmusunk mire vezetett, hogy vajon végig azon dolgoztunk-e, hogy az érzelmeinket kielégítsük, és hogy a többségi nacionalisták elismerjenek, befogadjanak, elárasszanak pénzzel?

Mert, ha igen, akkor az semmi értékfelmutatással nem kellett járjon, csak jó helyen jó mukikkal való ebédeléssel és nyalizással. Ennyit érne vajon a szabadságunk? Hogy jobb azoknak eladni a szabadságunkat, akik legalább a mi nyelvünket beszélik? De van bármi egyéb közük hozzánk?

Tele vagyok kérdésekkel, mert lehetetlen lesz szabad sajtónak dolgozni és szabad, független sajtót olvasni. Mi legyen most? Ennyi? Egy pármillió forintért eladtuk az erdélyi magyarságunkból fakadó összetett identitásunkat? Ezt jelenti magyarnak lenni? Ennyi?



15 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat
avatar
jutacs
2018-08-17 16:35:07
Majd Orbán megmondja, hogy magyar vagy-e.
Igaz, hogy 30 éves koráig azt sem tudta, hogy létezik Erdély és ott vannak olyan mukik, akik magyarul beszélnk, valami csoda folytán.
Igaz, hogy életében nem olvasott el 3 szépirodalmi könyvet.
Igaz, hogy egy e-mailt sem tud megírni, és a lapradiátort laptopnak hiszi.
Igaz, hogy életében egy percet sem dolgozott, soha nem volt egy főnöke sem.
Igaz, hogy a magas kultúrában odáig jutott, hogy a kocsmaudvaron hóttrészegen elüvöltötte a Fehérári húszárokat, akik, ugyebár megdugják a fehérvári leányokat. A történelemből is annyit tud, amit az apja, a párttitkár szívlapáttal belevert. A nőkről is tud annyit, hogy azok azért vannak kitalálva, hogy szolgálják a férfit és szüljenek .. De azért ő megmondja, hogy ki a magyar
avatar
Trüpéma
2018-08-18 16:05:22
Kedves Kata! Úgy látom Ön valóban súlyos kétségek között vergődik, és talán még nem alakult ki az identitása. Ezt nem sértésnek szánom. Amint megszilárdult, nyilván más hangot fog megütni, és talán már írni sem fog - ki tudja? Egy barátom feladta az erdélyi magyarságát és most már románnak vallja magát, azóta gyógyszert szed, mert pszichiátriai gondjai vannak (a feladással összefüggően): az identitás nem játék! Nem is Orbántól kell függjön, mint a Krisztusba vetett hitünk tekintetében sem. Hinnünk kell, hogy a magyarságunk érték, és valamit hozzáad annak a közösségnek az életéhez, ahol vagyunk: különben minek is akarnánk akár magyarok, akár románok lenni? Számomra ez a hit abból a meggyőződésemből származik, hogy a nemzeteket Isten alkotta. Ez azzal is jár persze, hogy fel tudja használni őket egymás ellen az esztelenségük és gőgjük korlátozására is. Ez sok-sok gyűlölködést hagyhat hátra a bűnöknek megfelelően.
avatar
Trüpéma
2018-08-18 16:06:00
A nemzeteknek van uralmi területük, és a "lakozásuknak" vannak határai: ezek nem mindig esnek egybe az országhatárokkal. Úgy gondolom nagy, és komoly hivatás őrizni évszázadokon keresztül a magyar lángot tatár, török, német, román elnyomás alatt is, és közben embernek maradni elsősorban. Ennek szép példája magyarként a román demokráciáért való (feltételezem) tiszta aggodalma. A feladás azonban valamiképpen megfutamodás, baj, akár a magyarságból, akár a románságból, akár egy házasságból, akár egy nehéz, de választott hivatásból. erre ne legyen elég alapos ok az, hogy vannak "mukik" akik eldöntenek néhány dolgot az Ön feje fölött. Ön legyen csak továbbra is az, aki: erdélyi magyar, és ne az identitását marcangolja amiatt, hogy panasza van a nemzetére. Bizony nekem is szokott lenni, de ők az enyémek, akár élek, akár halok! Üdvözlettel: egy magyar ember Somogy megyéből.
avatar
jutacs
2018-08-18 16:35:25
Somogyban nincsenek is magyarok, mindet kiírtották a törökök.
Az összes ottani ember migráncs, tót, szerb, horvát, sváb, akik megtanultak magyarul, alkalmazkodtak az uralomhoz.
A székelyek csak magyarul tudnak, örök időktől, nem hagyták el nyelvüket, nemzeti öntudatukat.
Ki oktat ki kit?
avatar
Trüpéma
2018-08-18 16:40:22
Idézném Jutacs panaszát Orbán Viktorra: "De azért ő megmondja, hogy ki a magyar..." Nem mindig jó érzés tükröt tartani.
avatar
kgyt
2018-08-18 17:55:22
Helyes
Tisztelem a véleményét.
Jó alkalom újragondolni, ki vagyok, hogyan nevezzem meg magam.
Köszönöm az irást,

minden tiszteletem az őszinte hangnemért.

Kalamár György
avatar
zszs
2018-08-18 18:20:23
köszi
nagyon köszi az írást

magyarországi magyarként egyre többször van olyan érzésem, hogy a Bovary-nék magyarabb magyarnak gondolják magukat nálam és elkezdték kisajátítani az országomat. Mintha a megfogalmazásaikban az az érzés köszönne vissza, hogy mi vagyunk a rossz helyen és nekik kéne itt, nekünk, rosszabb/kevésbé (?) magyaroknak máshol lenni.

kicsit furán szoktam magam érezni a beszélgetések során
és most már egyre több ismerősöm magától, kérdés nélkül ugyanezt fogalmazza meg

avatar
nova188
2018-08-18 19:54:50
re:
avatar
Trüpéma
Kedves Kata! Úgy látom Ön valóban súlyos kétségek között vergődik, és talán még nem alakult ki az identitása. Ezt nem sértésnek szánom. Amint megszilárdult, nyilván más hangot fog megütni, és talán már írni sem fog - ki tudja? Egy barátom feladta az erdélyi magyarságát és most már románnak vallja magát, azóta gyógyszert szed, mert pszichiátriai gondjai vannak (a feladással összefüggően): az identitás nem játék! Nem is Orbántól kell függjön, mint a Krisztusba vetett hitünk tekintetében sem. Hinnünk kell, hogy a magyarságunk érték, és valamit hozzáad annak a közösségnek az életéhez, ahol vagyunk: különben minek is akarnánk akár magyarok, akár románok lenni? Számomra ez a hit abból a meggyőződésemből származik, hogy a nemzeteket Isten alkotta. Ez azzal is jár persze, hogy fel tudja használni őket egymás ellen az esztelenségük és gőgjük korlátozására is. Ez sok-sok gyűlölködést hagyhat hátra a bűnöknek megfelelően.
avatar
nova188
2018-08-18 19:56:46
Ha a nemzeteket az isten teremtette megértem, de miért csinált Ádámnak és Évanak köldöket, ezt nem értem. Megtudnád nekünk magyarázni?
avatar
nova188
2018-08-18 20:09:02
nemzet vagy ember
A kedvenc kicsengetési-kártya idézetek közé tartozott akkoriban “Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János)
Talán fogyott az értelmezési képességünk vagy csak szivesen ápoljuk a magyar kissebbségi komplexust, nem feledve Mohácsot, Trianont és minden elvesztett csatát. Várjuk az áldást már már majdnem 200 éve (lásd Himnusz) és nem jön semmi fentröl. Ime ez az eredmény ... vagy mindig más hibás?
avatar
Trüpéma
2018-08-19 00:44:05
re:
avatar
nova188
Ha a nemzeteket az isten teremtette megértem, de miért csinált Ádámnak és Évanak köldöket, ezt nem értem. Megtudnád nekünk magyarázni?


Nem tudom, hogy teremtett-e köldököt nekik, te hol olvastad? Bár, ha arra gondolok, hogy keresztényként nekem nem kötelességem körülmetélkedni, mégis van fitymám, akkor az analógia szerint lehet, hogy nekik is volt köldökük.

Azt az áldásos dolgot pedig még sosem próbáltuk meg igazán Jézussal - azt hiszem ez a baj. Kérdés azonban ki miért érzi magát áldottnak? Megnyert egy háborút, és minden csatát, vagy szeretni tudja még az ellenségét is, és ez örömmel tölti el? A gőg sok vesztes csatához segít hozzá. Akiknek kell körülmetélkedni, azoknak 1850 évig leáldozóban volt a csillaguk, most pedig emelkedik: mi az a 200 év? Azért történik ez, hogy Jézus Krisztus bemutatkozhasson ennek a makacs és engedetlen népnek. Mert megelégelte a szenvedésüket. Lehet, hogy mi is erőre kapunk 1650 év múlva? Ha engedelmesek vagyunk, nem kell 40 év!
avatar
Szentegyházy Ubul Béla
2018-08-19 20:13:38
re:
Ne igyál annyi szánkósvodkát ebben a melegben, Jutacs kolléga!
avatar
agressziv kismalac
2018-08-21 15:35:51
En nem tudom melyik fajta vagyok, de:
-tudok romanul, mert nincs turelmem kivarni mig leforditanak nekem valamit ami fontos(pl.torveny, stb. )
-igenis erdekel hogy mi tortenik abban az orszagban ahol elek, mert befolyasoljak az en eletemet is
-szeretek magyarul olvasni, magyarul gondolkozom,buszke vagyok a nepviseletre, regi jo dolgokra,az erdelyi tortenelemre, de attol meg a hataron tul "leromanoznak" az autom rendszama alapjan
-vannak roman barataim is
-nem akarok nosztalgia miatt100 evet visszamenni az idoben, mert nem akarok lemondani egy csomo dologrol ami akkor nem volt de most rossz lenne nelkule
-szeretnem ha magyarul beszelhetnek a hivatalos helyeken, de sok helyen nem lehet a vilagban ahol elnek magyarok
-es mar mindegy hogy ki volt itt hamarabb- nem idezem Hofi Gezat -ha elb....hat elb

Es meg sorolhatnam...
avatar
jutacs
2018-08-22 19:06:38
re:
avatar
agressziv kismalac
En nem tudom melyik fajta vagyok, de:
-tudok romanul, mert nincs turelmem kivarni mig leforditanak nekem valamit ami fontos(pl.torveny, stb. )
-igenis erdekel hogy mi tortenik abban az orszagban ahol elek, mert befolyasoljak az en eletemet is
-szeretek magyarul olvasni, magyarul gondolkozom,buszke vagyok a nepviseletre, regi jo dolgokra,az erdelyi tortenelemre, de attol meg a hataron tul "leromanoznak" az autom rendszama alapjan
-vannak roman barataim is
-nem akarok nosztalgia miatt100 evet visszamenni az idoben, mert nem akarok lemondani egy csomo dologrol ami akkor nem volt de most rossz lenne nelkule
-szeretnem ha magyarul beszelhetnek a hivatalos helyeken, de sok helyen nem lehet a vilagban ahol elnek magyarok
-es mar mindegy hogy ki volt itt hamarabb- nem idezem Hofi Gezat -ha elb....hat elb

Es meg sorolhatnam...
avatar
jutacs
2018-08-22 19:11:23
A remény hal meg utoljára.
Néha látni olyan jelet, hogy nem mindenki hülyült meg.
Udvarhely talán az egyetlen székely város, ahol még vannak önállóan gondolkodó emberek.
A többi város lakói már zombivá merevedett agymosottak.

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."