Amivel a szentlelket helyettesíteni tudom

Azon gondolkodtam, hogy mi a különbség a hit és a politikai felelősség között. Hogy mi a közös.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
Kata és apukája a zetelaki gátnál valamikor a kilencvenes években

A család lehet egy apuka

Apukám a távolsággal nevelt fel. Amikor elköltözött,...
anagytavaszistihlatveres01ufo

A nagy tavaszi Stihl-átverés

Ha már a Stihl-ben sem bízhat meg az ember, akkor kiben?
Alegcukibbapa

Nekem van a legek legje

Egy fiatal anyuka egy fiatal apukáról.

Van, amit székelyföldi kisvárosokban nem lehet kikerülni fotó: Barcsa István
Van, amit székelyföldi kisvárosokban nem lehet kikerülni fotó: Barcsa István
szerkesztoÍRTA: GYŐRFI KATA
2018. május 25., 08:15
2 hozzászólás. 

Ha az ember fiatal felnőttként Székelyföldre költözik, és megpróbál kialakítani egy életmódot, akkor elég rövid időn belül rájön, hogy ezt nem ő irányítja, és nem éppen azt fogja csinálni, amihez neki mindig kedve van.

Ha még kifejezetten figyel is erre, akkor is valahogy a környezete eléje dob olyan – nevezzük így – lehetőségeket, amikkel kapcsolatban döntéseket kell hoznia. Él velük, vagy nem – de ezzel a döntéssel foglalkozni kell. Például történnek olyan tömegesemények, amik elkerülhetetlenek, amikről a beszélgetés is elkerülhetetlen.

A búcsú nekem soha nem volt része az életemnek,

engem nem vallásos családban neveltek, a barátaim nem az ilyen típusú szervezett, intézményesített lelki életben tették fel a belső keresés kérdéseit.

És idén először merült fel bennem a kíváncsiság, hogy milyen lehet, hogy vajon tapadnak-e ehhez az egészhez olyan szokások, tevékenységek, gondolatok, érzések, amikkel tudnék azonosulni akár én is.

Amikor a sántikáló, fáradt, kimerült fiatalok arcába néztem, örömet és békét láttam.

CsiksomlyBarcsa30

Amikor a misén a számokra került a sor, és aztán láttam a képeket, ahogy azt a völgyet ellepik az emberek, akikről nem tudok semmit, de akik úgy képzelem, egymás levegőjét lélegezték a tömegekben, hogy vajon tudna-e ez nekem mégis magánügy maradni.

Hogy tudna-e ez egy privát, végtelenül személyes és kizárólag belső élmény lenni? Hogy vajon annak a rengeteg embernek a jelenléte mit jelentene nekem, és a rengeteg ember jelenléte, mit jelent egyenként mindenkinek.

Azon gondolkodtam, hogy mi a különbség a hit és a politikai felelősség között. Hogy mi a közös.

Láttam egy felsőt, aminek a hátán azt írta,

hogy a hit nem magánügy. És amíg a szentlélekről szóló prédikációt hallgattam, folyamatosan kerestem azt a szót, amivel a szentlelket helyettesíteni tudom, hogy felszámoljam a számomra idegen retorika okozta távolságot és teljesen nyitott szívvel tudjam hallgatni, amit hallok. Több szót is találtam, és ez mind-mind magánügy. Mint a hit általában – természetéből fakadóan.

CsiksomlyBarcsa31

És el tudom képzelni, hogy érzelmi alapon könnyebb kapcsolódni egymáshoz, hogy az élmény szövete valahogy hasonló.

A hit élményét úgy képzelem, mint egy ijesztően mélyről jövő, erős és egységes élmény, ami vagy van, vagy nincs és a róla való elmélkedés egy állandó figyelem és párbeszéd a hit – úgymond – tárgyával. És akiknek a mindennapjaiknak része ez a gyakorlat, vagy a gyakorlattal járó összes többi körülmény, ezen az érzelmi alapon könnyen tudnak kapcsolódni egymáshoz. Magyarul: jobban megértik egymást.

És mostanában gyakran összemossuk a politikai felelősséget ezzel az egésszel. Hogy a hit abban az értelemben hozzátartozik a politikumhoz, hogy része annak – annak az okait meg tudom érteni (értsd: vallásszabadság). És annak ellenére, hogy a kelet-európai keresztény kultúrkörben élünk, sajnos azt nem tudom megérteni, hogy egy olyan nyilvános gyakorlat, mint a politikai, hogyan tudna ennyire kizárólag érzelmiélmény-alapú lenni. Hogy ezt a harmadikos unokahúgomnak hogyan tudná valaki elmagyarázni?

Mert nekem nem áll össze, a fideszes politikus például mit keres a papok mikrofonjánál?

Azt hiszem, politikumról, legyen az nemzeti vagy akármilyen,

de leginkább legyen szabad, és mindenki számára érthető, úgy és csakis úgy lehet értekezni, ha hasonló, mindenki számára lelki életétől függetlenül, hogy érthető és felfogható legyen. A szentlélekkel való viszonyomra nem tudnék semmilyen közüggyel kapcsolatos vitát és döntést alapozni. És ebben zéró irónia van.

A szabadságról, az egyenlőségről, a kritikai gondolkodásról, a kérdésekről, az újragondolásról, a fejlődésről, a kisebbségi létről, a család fogalmáról, hogyan is tudnánk egy ijesztően mélyrőljővő, erős és egységes élmény nyelvezetén keresztül vitázni. A politikai vita nem hit- vagy vallásalapú, hanem érv alapú, az érv pedig logika-, ész- és valóságalapú.

Én úgy képzelem, hogy a hitem természete és szövete a magánügyem, az országom politikai ügyeinek a természete és szövete pedig nyilvános és közügy. És az előzőnek a szabadsága csakis része a másodiknak.



2 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat
avatar
csz
2018-05-25 10:09:32
Elmélkedhetsz te napestig, ezt a nyomorult, képmutató társadalmat soha nem fogod megérteni.

- A vallás magánügy, de mégis közpénzből finanszírozzák
- A politikus semmit sem csinál, csak villog az összes létező rendezvényen, mégis urasan megél
- A legnagyobb gazemberek egyben a legszorgalmasabb oltártaposók is
- A papnak nem szabad családja legyen, mégis ő érti a legjobban a családok problémáit
- A pap szerint mindenki "Isten gyermeke", meg "Isten szeretete végtelen", a következő mondata szerint meg már mindenki a pokolra jut, aki nem azt csinálja, amit ő mond, vagy egy kicsit is eltér a gondolkodása attól, amit állítólag a nagykönyv rögzít
- A pap mintájára mindenki a más problémájával foglalkozik a sajátja helyett, miközben nem fogja fel, hogy a társadalom attól lenne normális, hogy mindenki a lehető legjobban intézi a maga dolgát anélkül, hogy mást ellehetetlenítene.

Stb, stb, stb...
avatar
jutacs
2018-05-28 04:59:46
Még szerencse, hogy a cikk írójával ellentétben, mindig vannak olyanok, akik napestig tartó elmélkedés nélkül is értik ezt a társadalmat.
Sőt, olyannyira értik, hogy rögtön ki is oktatják erről a tudatlan újságírót.
Az elmélkedés felette értelmetlen voltáról naponta meggyőződhetünk, hiszen azért istenítjük népvezéreinket, hogy ezt helyettünk megtegyék.
Nekünk csak bégetnünk kell a kies legelőkön.

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."