Miért nem unom a karácsonyt?

Mert tényleg fasza, hogy nem kell semmit sem csinálni, ha békén hagytok. Szubjektív.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
buszonslow

Addig sem kell rohanni

Jó tudni, hogy vannak vállalkozások, akik figyelnek a...
fotók: Pál Edit Éva

És nem fogod érteni, hogy miért sajnálnak

Reggel nyolc előtt a kórház melletti unitárius templom...
Fotó: Dávid Anna Júlia

Minden magyar mellé lógassanak egy románt is!

Jean-Adrian Andrei prefektussal levelezget Gálfi...

life-of-brian
Ha unod a karácsonyt, nézd meg a Brian életét!
szerkesztoÍRTA: KATONA ZOLTÁN
2017. december 13., 15:25
0 hozzászólás. 

„Unom a karácsonyt, b..meg!" – hallom ismerőstől, nem ismerőstől, olvasom a Facebook-on, karácsonygyalázó mémek, beszólások, okosságok és butaságok jönnek szembe úton-útfélen. Röpködnek a levegőben és a virtuális térben a „csak éljük túl ezeket a napokat", a „jaj, mit vegyek neki, neki meg neki?", a „jaj, nem lesz meg idejében semmi", az „úgy unom a karácsonyi dalokat", „csináljunk anti-karácsony-mozgalmat, b..meg" a leginkább ismerős és stresszelő mondatok. Ahelyett, hogy legalább most hagynánk a francba minden ilyent és végre lenyugodnánk.

Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nem unom, sőt szeretem a karácsonyt. Bocs, inkább imádom. Degeszre eszem magam nyers tésztával, imádom a fenyőfa és a fahéjas narancs illatát, a norvégmintás pulcsi alá vett, de színben oda nem illő, élesre vasalt inget, a szőnyegbe nyomott süteménydarabot, a száraz vörösbort a karácsonyi dalok mellé és minden más olyan megszokott dolgot, amit az átlagember mára már utál, mert annyira túlcsépeltük. Jó, a Reszkessetek betörőket pont nem, az már tényleg unalmas. De ötévente elmegy belőle tíz perc.

De mitől is fasza számomra a karácsony?

Nem az idegességtől, az szent biztos és nem is attól, hogy a szentestét megelőző napon mindenhol meg kell jelenni, vagy attól, hogy egyesek szakmai sms-sel vagy mindennapos hülyeségeikkel fárasztanak. Ha legalább ezekben a napokban képesek vagyunk egymást békén hagyni és nem ekkor próbáljuk megváltani a világot, akkor az már egy nagyon jó kiindulópont. Vagy állapot, ahogy tetszik.

Egy. Vannak vagány karácsonyi dalok is.

Egyszer készítettem egy összeállítást ezekeből a dalokból, ezeket itt lehet meghallgatni – a Killers azóta is készített néhányat, de most már nem megy tovább a minden éves tempó, az egészet egyben itt meg tudod hallgatni.

A Fairytale of New York azóta is verhetetlen ebben a műfajban, de a Dropkick Murphys is annyira kifigurázta azóta a karácsonyt, hogy egészen jó, muszáj felvenni egy jó karácsonyi tracklistre. Ja, és vannak nem kimondottan karácsonyi, de igen jó téli „jellegű" lemezek, mint például Stingnek az If on a winter's night vagy Tori Amosnak a Midwinter Graces című albuma.

De lehet, hogy idén Pentatonix fog szólni, miközben állítjuk a karácsonyfát, s ezzel rá is térünk a következőre.

Kettő. A karácsonyfaállítás hangulata.

Évről-évre képes vagyok újra és újra eljátszani a feleségem előtt a „köcsög karácsonyfaállító egy napját" – bevallom, a cikk megírásának idején picit saját magamból is ihletődtem (ki nem káromkodta volna el magát legalább egyszer az életben ebben a helyzetben..?), de alapvetően viccesen fogom fel a helyzetet, végigröhögjük azt az egy-két órát.

Három. Vannak igen jó karácsonyi filmek is.

Illetve olyan filmek, amiket karácsonykor lehet megnézni. Nyilvánvaló, hogy nem a Sátántangó 421 percére gondoltam, de az életben legalább kétszer azt is meg kell nézni. Ahogy másnál elmaradhatatlan a Reszkessetek, betőrők!, nálunk az utóbbi években nem járt le karácsony első napja a Brian élete nélkül. Képes vagyok huszonöt-harmincadszorra is megnézni a Monty Python-klasszikust, szállóigévé vált mondatait pedig nemcsak karácsonykor használni.

Vannak a klasszikus karácsonyi filmek, ezekről itt vagy itt találsz egy-egy listát, de számomra a Fegyverszünet karácsonyra az egyik etalon. Jó, Az élet csodaszép is nagyon jó. Csodaszép.

Négy. Karácsonykor van a Boxing Day.

Aminek köze nincs az ökölvíváshoz, annál inkább az angol focihoz. Nem sok jobb dolog van annál, mint hogy karácsony másodnapján egy pohár vörösborral a fotelben hátradőlve végignézem, ahogy a Liverpool elver valakit, a Manchester United vagy az Everton pedig kikap, vagy odahaza elhullat két fontos pontot.

Nyilván mindig nem jöhet minden úgy össze, mint 1963. december 26-án (Burnley-Manchester United 6-1, Leicester City-Everton 2-0, Liverpool-Stoke City 6-1), de alig várom, hogy idén a Swansea-t lecsapja a Pool, a Manchester United pontot veszítsen a Burnley ellen, a Newcastle pedig meglepetésre jól elverje a listavezető Manchester Cityt. A boxing day történetébe itt lehet belemerülni, egyáltalán nem mondom azt, hogy nem érdemes, mert az, ha szereted az angol focit.

Öt. Van idő végre napokig olvasni. 

Nemcsak a karácsonyra kapott könyveket. Ehhez nem kell több kommentár. 

Még sorolhatnám, de attól félek, hogy annyi minden benne lenne, hogy teleírnánk a karácsonyt programmal, s pont ez ellen küzdünk, igaz? Hiszen ott vannak még a kocsmakoncertek (figyelem, idén is lesznek, nem is egy!), a bulik, a jó vörösboros beszélgetések a hazatérő idegenbe szakadt hazánkfiaival, akik miatt évek óta nem lehet helyet kapni a szenteste előtti napon a kocsmában.

És a legfontosabb, amit mindjárt elfelejtek: néhány napig nem kell semmit sem csinálni, főleg nem kell dolgozni és mindenre odafigyelni. Ezért is lepett meg, amikor pár évvel ezelőtt egy volt kollégám „szakmai" sms-t küldött december 25-én délelőtt, éppen akkor, amikor kikecmeregtem a jó meleg ágyból (és már ment a Happy birthday, Guadalupe!) és a hálószobából totyogtam kifelé a vécére. „Ennek sincs most jobb dolga?" – villant át az agyamon.

Na, az ilyenek miatt megértem azokat, akik utálják a karácsonyt. Én pedig köszi, jól vagyok. Csak éppen ne írjatok sms-t vagy üzenetet a facebook-on arról, hogy ez történt vagy az történt, tudom-e.

Nem, nem tudom. És karácsonykor nem is érdekel.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."