Ne tegyétek tönkre a városomat!

Nem rossz város ez, szép helyen van, majdnem képeslapra való. Szentegyházi vagyok, és múlt szerdáig nem cseréltem volna senkivel helyet.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
okvedenekminket

Mi a közös Szász Jenőben és P. B.-ban?

Ők védenek meg minket: a politikusok és a maffiózók....
uh-fussneki2017-01

Most jó futónak lenni

Ott voltál a Fuss NEKI!-n? A Tömegfutáson? Tegnap...
buszok2

Az ingázás 15 alapszabálya

Az üzemanyag mostanában megint drágul. Jó ha ezeket...

fotó: SZIF - Fodor Balázs Csongor
fotó: SZIF - Fodor Balázs Csongor
szerkesztoÍRTA: SIMÓ VERONIKA
2017. január 11., 11:39
5 hozzászólás. 

Egy-négy osztályos koromban, amikor reggel iskolába menet kifordultam az arrafele vezető főútra, a Hargitát láttam mindig magam előtt, a kékes-zöld fenyves hegyoldalt, pont mintha az út végén lenne. Ott is volt, csak sokkal messzebb, mint ahogy látszott. Ma, ha a hegyoldal fele nézek, az kopasz és ez távolról is nagyon jól látszik.

Ami távolról csak üresség, az közelről nézve önzéssel, sérelmekkel és indulatokkal van tele, úgy mint az emberek azon a bizonyos videón, ami múlt hét óta terjed, mint a pestis az interneten. Terjed és fertőz. Engem, a hangulatot, a közvéleményt, a szentegyháziak közmegítélését.

Szégyellem magam miatta, a felvételen szereplők miatt. Hiába tudom, hogy az általánosítás nem jogos, és talán nem mindenki fog megítélni egy kisebb várost néhány ember viselkedése alapján, mégis kínos számomra ez a dolog. Nagyon kínos, de nem amiatt, amit mások gondolhatnak rólam, rólunk.

Idegen vagyok a szomszédban

Huszonhat éve élek itt, és mégis sokkolt az, ahogy a majdnem szomszédaim a munkatársaimmal bántak, és bántak volna valószínűleg velem is, ha éppen úgy alakul, hogy én megyek ki a helyszínre. Azon csodálkozom, hogy hol és mikor szakadt el egymástól az én világom az övéktől. Hiszen a fiatalabbakra jól emlékszem az iskolából, a többiek arcát is ismerem az utcáról, a templomból, a mindennapi életből.

De mégis olyan, mintha párhuzamos síkokban futna az életünk, az érintkezési pontok ritkák és a felszínen vannak, egyelőre. Addig, amíg nem hasít húsba a különbségeink következménye.

Itt élek, és mégsem vagyok elég közel az ügyhöz, nem látok bele a sokéves fabiznisz homályába, így csak arról tudok beszélni, ami szabad szemmel is látható és ami a levegőből érezhető.

Nem látom azt, hogy kinek mennyi haszna volt és van az erdőcirkuszból, de azt láttam, ahogy a fával megrakott szekerek és kamionok levándoroltak az úton, és nem egyszer hallottam, ahogy éjszaka robogott el egy traktor az ablak alatt. Hova mentek a fák? Nem igazán tudom. De azt láttam, ahogy fogyott az erdő, úgy nőttek ki a földből a sokablakos házak a falu végén, terjeszkedett a fűrésztelep, és szaporodtak az autók a környéken.

A Hargita pedig távolról nézve úgy változott, mint egy time-lapse videóban, amikor a napról-napra történő változásokat észre sem veszed, a végeredmény mégis megdöbbentő.

A fától az erdőt

Azt is látom, hogy lassan nincs különbség az érdekek és az értékek között. Hogy hiába létezik jog, vagy törvény, az igazság darabokra van szakítva, és szét van hordva, mint a fenyőfák, ki tudja, melyik szegletébe a világnak.

Azt látom – és ez megrémít – hogy a konfliktuskezelés helyett fenyegetőzés, erőfitogtatás és agresszió van. Az észérveknek nincs helyük a párbeszédben, sőt párbeszéd sincs.

A videóban szereplő szentegyháziak viselkedését nem tudom másképp értelmezni, csak egy borzasztóan beszűkült tudatállapotként. Javítsanak ki, ha tévedek, de úgy látom, ezek az emberek nem látnak tovább saját maguknál. Úgy is mondhatnám, nem látják a fától az erdőt. Nem látják, hogy az erdőirtással mindenkinek ártanak. Még saját maguknak is. Egyszerűen nincs perspektívájuk, sötétben vannak, és sötétté teszik az én jövőmet is.

Nem érdekel engem az, hogy ki sodorja magát bajba, vagy ki ússza meg gazemberként is. Azt gondolom, hogy mindenki a saját lelkiismeretével néz szembe előbb-utóbb, nem tisztem nekem ítélkezni.

Engem csak az érdekel, hogy az erdő, amit a természet évszázadok, sőt évezredek alatt felnevelt és megtartott, maradjon meg erdőnek, és ne tegye tönkre egy generáció.

Az is érdekel, hogy a nyári eső miatt háromszorosára duzzadt patak ne vigye el a nagymamám veteményeskertjét, mert a hegyekben nem volt, ami megfogja a vizet. Az érdekel, hogy a gyermekeim ne csak a Discovery-n lássanak fenyvest.

Az érdekel, hogy végre egyformán vállaljunk felelősséget a környezetünkért, és ne ugorjunk egymás torkának vak indulatból.

Én itt akarok élni, kedves szentegyháziak, ne tegyétek tönkre a városomat!



5 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat
avatar
kiralybiro
2017-01-11 15:19:04
"Engem csak az érdekel, hogy az erdő, amit a természet évszázadok, sőt évezredek alatt felnevelt és megtartott, maradjon meg erdőnek, és ne tegye tönkre egy generáció."
A címképen jól látszik,hogy a Hargitán az aljától felfelé a havas földet látni, és nem az erdőt, mert az nincs! Ez a probléma! A farkas is védi a magavágta juhot, és a román is a megszerzett földet, és a falubeli fatolvajlás közreműködője is az elvesztett becsületét.
avatar
jutacs
2017-01-11 19:06:36
Az oláfaliak évszázadok óta lopják a Hargita fáit, aki ezt tagadja, vagy vak, vagy maga is tolvaj.
A csűrökben működő deszkahasító szerkezetek, az éjjel Erdély-szerte útnak induló , deszkával megpakolt szekér, az erdészeket lefizető vagy fejszével meggyőző oláfali "nemes székely atyafiak" lehetnének a székely zászló központi motívumai.
A székelység talán leggyalázatosabb bűnözői lakják e helyet, ellopják utódaik jövőjét, levegőjét , nincs mit romantikázni a becsületes székely emberről, mert az nem ezen a helyen lakik.
Semmije sincs a székelységnek, csak az erdői, szépséges tájai, és ezt mocskolják be, írtják ki ezek a cigánynál alábbvaló gazemberek.

.
avatar
Butalevi
2017-01-11 20:28:23
re:
avatar
jutacs
Az oláfaliak évszázadok óta lopják a Hargita fáit, aki ezt tagadja, vagy vak, vagy maga is tolvaj.
.

Bocs, rosszul tudod. Amíg nem államosították az erdőt addig az a falu tulajdonában volt, az embereknek voltak "része"-i, mindenkinek jogában állt a részei számától függően évente egy bizonyos mennyiségű fát kivágni. A kivágás helyét a falu határozta meg és azt a részt következő évben újra kellett ültetni. Ha valakit lopáson fogtak az a falu előtt felelt.
Ezeket az állapotokat nem tudták visszaállítani, mivel "felsőbb érdekek" is szerepeltek (pl. Cherestoy úr). Legtöbbet most azok loptak, akiknek anno a legkevesebb részük volt.

Írom ezt én, egy olyan Oláhfalvi ki életében egy fát sem vágott ki és egyetértek a cikk szerzőjével. Vagyunk néhányan másak is.
avatar
jutacs
2017-01-11 20:46:06
Vagyis csak hetven éve banditák az oláfaliak.
Biztos van olyan a faluban, aki nem lop, attól a néhány embertől elnézést kérek, és egyúttal felszólítom őket, hogy ahányszor hallják éjszaka a szalagfűrész hangját, hívják a rendőrséget.
Ha nem teszik , ugyanolyan gazemberek, mint a fatolvajok.
avatar
hunikovacs
2017-01-11 21:51:11
Szemét állatok!

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."