Madarak harca, emberek arca

Ha lett volna parittyám, úgy kilövöm onnan a verebeket, mint gyerekkoromban. Tisztára, mint a lakásmaffia, esküszöm!

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
A szerző fotója

A város kulcsa sem nyitja a Jézus kápolnát

Nyitvatartás nincs, gondnokság minek, ha a szomszédnak...
zokniszandi

Mit akarsz, hülyegyerek?

Hogyhogy mit iszok? Sört. Mi? Jaj, nekem te ne fizess,...
utolsoirodalmiestGCafe

Magaskultúra és tériszony

Lassan, de biztosan marad el minden, ami különleges volt....

fecskefeszek2
Egy fészek és ami maradt belőle
szerkesztoÍRTA: KATONA ZOLTÁN
2016. június 29., 13:20
3 hozzászólás. 

Két fecskefészek van lakóhelyünk két, a Szarkakőre néző ablakában évek óta, büszkék is vagyunk rájuk, meg is védtük volna, de csak az egyiket sikerült. Sajnos az sem rajtunk múlott.

Én nagyon bírom a fecskéket a lakásunk környékén, szeretem a csicsergésüket, a látványukat – néha az egyik ablak mögé elbújva  közelről szemlélem csendben őket. Dolgos kis népek, ahogy fekete-fehér gúnyájukban melóznak, építik a fészket, nevelik a fiókákat, tanítják repülni őket, aztán szeptemberben elhúznak. Szóval vagány kis bagázs, szeretjük őket.

fecskefeszek

Idén tavasszal is menetrendszerűen visszajöttek, újraépítették a fészket, megtelt a hely vidámsággal, s őszintén mondom, hogy rendszeresen boldogan tisztítom az ablakpárkányt az ürüléküktől, mert ameddig az ott gyűl, addig ők is ott vannak. Kedvesek, rendesek, felvidítanak, s úgy egyáltalán, belevaló faszagyerekek, akik miatt kevesebb a légy vagy a szúnyog is a lakásban, amiket változatlanul nagyon utálok.

Na de egyszer csak megjelentek az emberek a kaszákkal – képletesen. Segély- és harcicsicsergésre lettem figyelmes egy hétköznap délután, ugyanis megjelentek a semmirekellő verebek, akik felváltva kezdtek behatolni a kis molnárfecskék fészkébe.

Durván, erőszakosan és szervezetten – amíg egyikük harcolt a fecskékkel, addig a másik három vagy négy türelmesen pihent, pislogott, majd indult a harcba. Elborult az agyam a méregtől, miután néhányszor végignéztem a csatát. Na, álljon meg a menet! – kiáltottam fel. Nem lesz itt lakásmaffia a fészkek körül, azt máshol keressétek!

Mondom a feleségemnek, ha lenne egy olyan gyerek a környéken, akinek lenne egy megfelelő parittyája, kölcsönkérném, komolyan mondom. Csak azért nem írok csúzlit, mert nekem a parittya jobban tetszik, ezt használtuk gyerekkoromban is.

S az alig néhány méternyire, a blokk oldalán lesben álló, figyelő, megtelepedő, folyton többségben levő verebeket egyenként, kíméletlenül, mindenféle sajnálat meg állatszeretet nélkül leszedném. Ott dögöljenek meg vergődve a blokk mellett. Parittyáztam le verebet kölyökkoromban, tudom, hogy milyen látvány, de ebben az esetben nem hatna meg.

Jó, tudom, ne szóljon bele az ember a természet dolgába, de az azért mégiscsak felháborító (madarak esetében: égbekiáltó), hogy a fecskecsalád becsületesen hazajön, újraépíti a fészkét, s amikor az kész van, megjelennek a verebek és azt próbálják beadni, hogy az az övék! Ne már! Nem oda Buda! Visszataszító, ordenáré jelenség, hogy az ember épít, dolgozik, tervez, s akkor jönnek ezek a senkiháziak, akiknek fészkük sincs, s be akarnak költözni a máséba csak azért, mert ők sokan vannak.

Mivel parittya nem került, elővettem egy hosszú fakanalat, lesben álltam, a kinyitott ablak tükrében próbáltam állást felvenni, s a fészket éppen megközelítő verebet agyoncsapni. Természetesen nem sikerült, csak a betonra csaptam. Oda viszont akkorát, hogyha azzal elkapom a betolakodó csurit, biztosan úgy ottmarad, mint a csatamezőn. A fészekre szálló verébre már nem mertem ütni, nehogy megrongáljam. Mármint a fészket.

Telt-múlt az idő, még néhányszor beavatkoztam ilyen indirekt módon, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy nem jönnek a verebek többé. Valószínű, hogy megvédték a fecskék a házat valamilyen módszerrel. Jöttek, mentek, minden rendben volt.

Aztán pár napja, az esős, szeles napok egyik estéjén tompa puffanást hallottunk. Először nem tudtuk, mi az, de a szobába lépve megtudtuk: a fészek egy része, az puffant az ablakpárkányon akkorát.

fecskefeszek3

A föld, a tollak és szalmaszálak között pedig két kis, parányi, sérült tojás. Hát értük harcoltak Fecskemama és Fecskepapa. Elszorult a torkom, de a fészekbe lesve láttam, hogy van még minimum egy tojás. Nem mertem hozzányúlni, nehogy még jobban elrontsam a dolgot. Hátha anyu és apu előkerülnek és rendbe hozzák a dolgot.

Sajnos reggelre sem kerültek elő és a szél a másik két tojást (mert kettő volt) is kifújta a maradék fészekből. Ott hevertek árván, törve. Veréb sehol nem volt a környéken.

Hát így történt. Megvédeni nem sikerült, a természet rendezte a dolgokat, négy leendő frakkos, csinos, csicsergő fecskével kevesebb lesz idén. Így megy ez.

Szerencsére a konyhaablakban van még egy fészek, elég nagy és összetartó a fecskekolónia. Oda nem mernek jönni a sunyi verebek. De ha mégis jönnek, én tényleg beszerzek egy parittyát!



3 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat
avatar
Avarka
2016-06-30 00:36:44
Igen
Én is láttam ugyanilyen csatát az ablakomban. Én is imádom a fecskéket, imádtam amikor hazajöttek. És pont így akarták elfoglalni a "lakást" a sunyi verebek. Én is segítettem a fecskéknek. Ahogy tudtam. Elvertük őket. Többet nem jöttek vissza. A fecskék egy ideig riadtak voltak. Addig sem kedveltem a verebet, de azután valahogy undorodom tőlük. Amikor verebet látok itt-ott, jön hogy bele rúgjak.
avatar
Milan Yorgi
2016-06-30 11:50:43
Madarak..
Hát nállunk itt a Bethlen negyedben,nemhogy egy, hanem sok sok madár van.Fészekből nem tudom hány, startból 4et,5et látok, ablak sarkában.De van alattam még 2 hatalmas fa,aminn nem lehet tudni , hogy hány.Mindezen kívűl a szembe levő tömbház cserepes,van egy rés(vagy több) itt laknak , csókák ,és verebek.Szokott még jönni 2 fajta egyéb madár , főleg hajnalban,ilyen érdkes cakakacak hangon csivittel.Jó hangosan.Szóval aludni nem igazán lehet, olyan zajt csapnak.A hivatalhoz bemenni nem tudom van-e értelme,mert nem lesz a véleményem számításba véve,az a helyes, hogy nem lehet és éljen a terrárium ami itten uralkodik és nőjjenek tovább az elburjánzott fák. Ugye?
Mit kéne tenni, tehát?
avatar
kicsikovi
2016-06-30 23:47:04
A veréb is madár...
Sajnos a veréb populáció is megcsappant az utóbbi időben, pedig értékes madarunk ő is: pókokkal, szöcskékkel és egyéb rovarokkal táplálja a kicsinyeit, tehát hasznos az ember számára. Az hogy az erőszakosabb, erősebb fajok üldözik gyengébb társaikat az természeti törvény.

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."