Az Európai Bizottság, Parlament és Tanács intézkedésének célja egyrészt a 112-es segélyhívó népszerűsítése, másrészt pedig a nemzeti hatóságokat szeretnék ösztönözni arra, hogy az egységes európai segélyhívót minél több nyelven tegyék elérhetővé.

A 112-es hívószámot 1991-ben vezették be az Unió tagállamainak egységes segélyhívószámaként annak érdekében, hogy a sürgősségi segélyszolgálatokat – főként az utazók számára – könnyebben hozzáférhetővé tegyék.

E három számjegyet tárcsázva a sürgősségi diszpécserközpontok (rendőrség, tűzoltóság, mentő) a nap 24 órájában rendelkezésére állnak bármely uniós polgárnak. Egy segélyhívás alkalmával a diszpécserek a következő információkra kíváncsiak: mi a probléma, annak pontos forrása, honnan telefonál a tárcsázó, milyen telefonszámról, és hogy hívják.