Meglepő tud lenni az, amikor az ember gondolkozik egy péntek vagy szombat este, hogy hova is menjen egyet kocsmázni a haverokkal és a Tea Pub neve nem is igazán merül fel: „hát oda bulizni járnak” – hangzik el gyakran a kifogás, pedig ez csak részben igaz. A Tea Pub bizony normál kocsmaként is működik: most hagyjuk a rizsát, hogy teázó, soha nem volt az, a név az nem talál a belsővel. Persze amiért kocsma attól még lehet jó, csak ne számítsunk egy meghitt hangulatú, romantikus helyre, ahol indiai zene kíséretében szürcsölgethetünk egyre több színű teát.

Miért is alakult ki ez a kép az emberek fejében (mármint nem a teázós, hanem a szórakozóhelyes)? A Tea Pubban bizony igen gyakoriak a hétvégi bulik, attól függetlenül, hogy régebben sulibulikon rázták az emberek, most meg Valami buli néven futnak ezek az események. Na meg hála Istennek Szabó Attila is visszaköltözött évi két alkalom erejéig a nagyobb teret nyújtó Ifiházba. És igen, ezek a bulik jók, vonzzák az embereket. Persze mindegyik más korosztályt és „célközönséget”, de legalább változatos a klientúra – ilyenkor.

Mert bizony azokon az estéken (és napközben mindig) amikor kocsmaként funkciónál a „teázó”, akkor eléggé külsősként érezheti magát az erre tévedő vendég. Lévén, hogy a Tea Pub az Udvarhelyi Fiatal Fórum igazgatása alá tartozik, az itt folyó tevékenységek és tevékenykedők valamelyest meghatározzák az átlagközönséget. Ez jórészt licisekből áll, a hely tehát a tinik igazi törzshelye. Amint az jellemző szokott lenni, ők egy eléggé bensőséges, zárt kört alkotnak, amit jó lehet nézni, de már pár évvel idősebbként is távol állónak érződik.

Ezt az egész családiasságot tovább fokozza a mindenki-ismer-mindenkit jelenség, meg néhány apró nüansz is: nekem a kedvencem a néha repedt pohár, amiben a forralt bort adják. Ha már kiszolgálás: hasonló a rendszer, mint az alsó G.-ben, vagyis a pultnál lehet kikérni mindent magunknak. Ennek előnye, hogy nem kell várni egy lassú pincérre, hátránya meg… hát szerintem nincs, esetleg az, hogy bulikkor nagy tömeg tud lenni a pult körül és ez elég frusztráló lehet.

Még érdekesség az ingyenes internet, ám ez itt nem wifi formájában valósul meg, hanem van egy darab asztali gép, amin kiválóan lehet követni amint más ajánlott ismerősök után kajtat az iwiwen – valóban lenyűgöző látvány. A szolgáltatással amúgy nincs baj, sokszor jól jöhet, ha sürgősen kell megnézni valamit. Aztán vannak itt klasszikus kocsmai játékok, mint például darts (ami vasárnaponként ingyenes), csocsó, malom, meg sakk. Ezekből egyébként hetente bajnokságot is szerveznek, ami egy kiváló módja a társasági élet felkarolásának.

A legrettenetesebb hely az a budi: komoly versenyben van a Retróéval a város legszörnyűbb mellékhelyisége címért. Törött piszoár, mozgásérzékelős lámpa (ez külön móka lányoknak, amikor a vécékagyló fölé görnyedve próbálnak integetni, hogy lássanak is valamit) és általános negatív imidzs. A rengeteg buli hatása jól látszik, az embertömegek hamar le tudnak amortizálni egy-egy ilyen helyiséget. Ettől persze még karban lehetne tartani.

Szóval! A Tea Pub fiatalos kocsma fiataloknak. Olyanoknak, akiknek az igényeik leginkább a jó társaságra és a gyakori bulikra terjednek ki. Egyáltalán nem egy puccos hely, de a társasági élet legjobb kellékeivel fel van szerelve, így elnézhetőek például a nagyon fura padokkal ellátott magas asztalok. Egyébként meg tényleg elég zárt a társaság, de nem kirekesztő. Bulizni meg mindig is kiváló volt és lesz!