Rengeteg, más városban, vagy akár külföldön élő ember kapja fel a fejét a G. nevére ha Udvarhelyről van szó (máskor is, de az most nem ide tartozik). Mondhatni, hogy ez a hely az egyetlen, melynek sikerült hírnevet szereznie határokon túl is, és most nem csak arra az egy alkalomra gondolunk, amikor a hírhedt december 5-i magyarországi népszavazás után egy, a bejáratra helyezett felirattal jelezték, hogy az innen származókat bizony nem látják szívesen.

Nem, a G. Pub nem csak ennyinek köszönheti hírnevét, nem ettől lett ismert mindenfelé. Talán egy nagyvárosinak nem jelent különösebb újdonságot egy pincekocsma, vagy egy rockkocsma, de felénk bizony ez a hely volt az első ilyen jellegű. Tény, hogy az utána nyitott G. Café mára már nagyobb forgalmat bonyolít, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az egy sokkal szélesebb közönséghez szól, és ettől függetlenül az „alsó G” az ős, az első.

Na de mi is teszi olyan különlegessé ezt a helyet? A sokszor rozzantnak kinéző bútorzat vagy a füst? A jellegzetes rockzene vagy a társaság? A pincérek vagy a gyakran családias hangulat? Talán inkább az egész egyszerre. Persze van akinek nem jön be ez a stílus és a hangulat, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a legőszintébb kocsma a legőszintébb emberekkel: még ha néha igencsak nyersek is.

Egyébként ha már kocsmaként akarnánk elemezni a G.-ot, akkor az első és legfontosabb különbség, hogy tartja magát a pub jelleghez, ami annyit jelent, hogy nincsenek igazán pincérek, el kell osonni a pultig piáért. Én személy szerint mindig jobban szerettem az ilyent, legalább nem kell várni egy lassú felszolgálóra, és testmozgást is igényel. A pultos kiszolgálásban amúgy nincs hiba, biztosak lehetünk benne, hogy ha gyakrabban járunk ide akkor már tudni fogják mit kérünk.

A pincekocsma jelleg is megvan, annak minden pozitív és negatív tulajdonságával. Sokan problémáznak a füst miatt ilyen helyeken, ez itt is évekig nagy gond volt, de valahogyan sikerült megoldani, manapság már nem annyira zavaró. Negatívum lehet az állandóan a telefonjukon lógóknak a gyenge jel, de legyen ez nekik egy lecke: kocsmába nem telefonálni jár az ember. Egy másik régi probléma, ami a pince miatt adódik az a WC-áradás. Régen igen gyakori látvány volt az 1-2 centis víz a nagyterem padlóján, de egy nagyobb átalakítás és kisebb pofozgatások után már ez is nagyon ritka.

A társaság is egy alapvető elem. Amúgy minden kocsmában, de itt talán még inkább: találkozhatunk asztalossal, alpinistával, orvossal, tanárral, de még politikussal is. És a legjobb, hogy ez gyakran mind egy asztalnál. Néha feltűnik egy-két rosszarcú ember is valamelyik sarokban, de valahogy ez is beleillik a képbe, és nem zavar. Aztán egy péntek vagy szombat esti bulin az egész összevegyül, és mindenki ugyanolyan jól tudja érezni magát.

Ha már szó esett a Caféról: bizony volt annak is pozitív hatása, ha egyéb nem is, de a nyárikert biztosan. Igen, az amolyan közös tér, nyugodtan megközelíthetjük a Pub felől is, mert hát nyáron azért csak jobban esik a sör a szabad levegőn.

Nézzük meg röviden a berendezést is. Semmi csicsa legtöbb helyen, de két asztal körül azért bőrfotelen lehet tespedni, ez határozottan jól jöhet egy húzósabb hétvégi bulin. A bárpultnál megvannak a klasszikus magas székek és ez egy olyan ritka hely, ahol még le is ülnek emberek, a pult mögött állókkal pedig alkalmanként még jól el is lehet beszélgetni. Van egy nemdohányzó terem, ám ez a gyakorlatban nem mindig éppen az, de lévén, hogy nincs leválasztva, nem is számít olyan sokat. A mellékhelyiség amolyan közepes, nem lesz a kedvencünk, de azért arra jó, amire kell. Az árak amúgy nem magasak, és elég gyakran van akciósan valami, emellett pedig újítások is akadnak időnként, mint például a nemrég bevezetett shotok.

Végeredményben a G. az a hely, amiről mindenki beszél, amikor olyan „igazi” kocsmát képzel el. Kicsit füstös, kicsit sötét, de van egy alapvető törzsközönsége, van egy csapos, aki szinte mindenkit ismer, és mindig van egy hely ahova leüljünk. Aki még itt nem járt az bizony sokat veszített, és azonnali pótlás szükséges. Akiknek pedig nem jön be, azokat szívesen látják egy emelettel fennebb.