HIRDETES
Színes » Életmód

Viszlát, modern Kína!

Vietnam felé karikázik a székelyudvarhelyi fekvőbringás világutazó, Szabó Zoltán. Az engedély megvan, jöhetnek az újabb Góbéságok.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
Szabó Zoltán, alias Kobra

Kobra: száz embernek biztos fontos vagyok

Nem egy megvilágosodott emberként jött vissza...
gabi ecuador-11

Ecuadori lány tanul a Gimiben

Annyit tudott Erdélyről, hogy itt élt Drakula, mi pedig...
Felismerjük, ha látjuk fotó: illusztráció

A kiégés olyan, mint a pornográfia

Nehéz meghatározni, hogy mi az, de felismerjük, ha...

Kínai életkép
Fotó: kobrazoli.wordpress.com
szerkesztoÍRTA: BÁLINT KINGA-KATALIN
2013. november 04., 14:57
0 hozzászólás. 

A Góbé termékcsalád által támogatott Kobra csütörtök reggel hét (a hatórás időeltolódás miatt itteni idő szerint éjjel egy) óra után indult el Kunmingból, hogy tervei szerint a hét közepén Hanoiban, egy magyarnál vendégeskedjen – az ismeretséget egy Saigonban élő udvarhelyinek, Vajda Attilának köszönheti.

Izgatottan várja, mit tartogat számára az új ország, fontos számára a változatosság. Ezenkívül az utóbbi időszak folyamatos esőzései után tengerpartra kívánkozik, s örömmel tölti el a tudat, hogy hamarosan ismét magyarul beszélhet.

Életképek Kínából és Vietnámból

Gyorsan kell azonban tekernie, ugyanis a nappalok egyre rövidebbek: reggel hétkor még, este hatkor már sötétségbe borul a táj – Kínának ezen a sziklás, csapadékos, trópusi éghajlatú részén sátorozni nem érdemes, a városok környékén, a kisebb településeken pedig fogadók sincsenek. Marad tehát a városban való barangolás, kutakodás vagy a családokhoz való bekérezkedés.

Utcán táncoló kínaiak

Előbb azonban – Kunming városban – megállt néhány napra: a fogadóban szerzett új barátokkal bejárták a várost, látták az utcai étkezdéket, a furcsa járgányokat, a nyüzsgést, és megtapasztalták, hogy az emberek ott valóban az utcán élik az életüket.

Életképek Kínából és Vietnámból

Ugyanakkor mindenféle módon próbálnak megélni: a köztereken mosást, varrást és egyebeket vállalókat fedeztek fel. Tanúi voltak továbbá annak, ahogy a terek megelevenedtek egy-egy körtánc erejéig.

„Egy hangdobozból szól a népzene, pár ember elkezdi a táncot, majd pillanatokon belül nagy kört alkotva táncolnak. Táncolnak sok pontján a városnak, ahol van egy kis terecske" – számolt be a bringás.

Nemzetközi eszmecserék

Itt Kobra viszonylag könnyen megszerezte a vietnami vízumot. Egy kivételesen kellemes fogadóban, a The Hump Hostelben aránylag olcsón lazíthatott, internetezhetett, s szóba elegyedhetett a többi 40–50 utazóval, akiknek érdekesebbnél érdekesebb történetei elnyerték tetszését.

Életképek Kínából és Vietnámból

Találkozott például amerikaival, aki egy évre vállalt Kínában munkát, hogy beutazhassa az országot – ő majd otthonában is szívesen látja a székely bringást, ha az Egyesült Államokba ér. Újabb találkozót beszélt meg továbbá egy svéd biciklissel, aki Bangkokig utazik, ott pedig bevárja Kobrát – ő ugyanis Thaiföldön töltené a karácsonyt, reményei szerint lányával.

Nemrég a székelység helyzetéről beszélgetett egy franciával, aki sehogy sem bírta megérteni, mi baja az erdélyi magyarságnak azzal, ha románul kell kitöltenie egy papírt – így érdekes szópárbaj alakult ki a székely bringás és a francia között. „Szerencsés vagyok, hogy kisebbségben élek. Érzékenyebb vagyok erre a kérdésre utazásaim során is" – írta Kobra.

A bringás még számos ilyen történetnek vált részesévé – a kisebbség kérdéséről legtöbbször Tibetben beszélgetett, s az ottani buddhista közösségben kevesebb panaszkodást, ellenben nagyobb mértékű összefogást tapasztalt.

Életképek Kínából és Vietnámból

„Különböznek tőlünk abban, hogy buddhisták, és kerülik az erőszakot tettben, beszédben, gondolatban. Kétszer akkora régió, mint Franciaország, és csak öt millióan lakják. Nincs iparuk, pénzük, de munkájukkal, hitükkel erősebben építik újra kolostoraikat, mint mi" – jegyezte meg.

Kínai bor ajándékba

A békés, vendégszerető emberektől való búcsúzás egyre nehezebbé vált: „hiányoznak a meghitt emberi kapcsolatok, ezért, ha bárkivel találkozom, túl érzelgősen érint, a búcsú pedig mindig nehéz" – vallotta be. Ennek talán legjobb példája a múlt heti esete, amikor két napig vendégeskedett egy kínai családnál.

Vendéglátói szőlősgazdák voltak, így a jellegzetes kínai finomságokon és teán kívül borral is kínálták. A megérkezése utáni napon végig esett az eső, így ott marasztalták maguknál, másnap pedig teherautójukon vitték el egy jó darabon. Az útravaló elemózsia mellé természetesen házi bor is járt, amit Kobra a Kunming városi fogadóban bontott fel.

Életképek Kínából és Vietnámból

A nagyváros kényelmes, jó hangulatú szállóját bizonyára nem volt könnyű elhagynia, ugyanis a szálláslehetőségek általában véve nem voltak ennyire bizalomgerjesztők: aludt üres munkásszállóban, ahová ímmel-ámmal fogadták be ázott, sáros ruháiban, de hagyott ott fogadót is azért, mert a kapzsi tulajdonos 100 jüant, azaz körülbelül 13 eurót kért tőle egy éjszakára, mivel – angol beszéde miatt – gazdag amerikainak hitte.

A jobb, kényelmesebb fogadókban körülbelül 60 jüanba (7,5 euróba) kerülhet egy éjszaka – a legtöbb szállás azonban jellegtelen, komor, olykor leromlott állapotban lévő épület, de az utazó nem válogathat.

„Szerencsésnek mondhatom magam. Az elmúlt négy hónapban mennyi koszos helyen aludtam... Mindenkinél lefeküdtem, fürödtem vécében, mezítláb, és komolyabb fertőzésem nem volt" – Kobra optimistán közelítette meg helyzetét. A kapzsi fogadós esetéből azonban tanult: most már nem angolul kezdeményez beszélgetést, inkább az általa ismert néhány kínai kifejezéssel és mutogatással igyekszik boldogulni.

Feszültségforrás az angol beszéd

Az angolul nem tudó kínaiak egyébként Kobra megfigyelései szerint valamilyen hiányosságérzetük miatt frusztráltak és lekezelők. „Furcsa a logikájuk, és ezt minden utazó megerősítette. Kérdek egy utcanevet, a térképemen rajta van kínaiul. Rámutatnak egyre, de látom az írásjeleken, hogy nem arra. Kilencven százalékban így reagálnak.

Életképek Kínából és Vietnámból

A szálláshelyekkel ugyanez van. Talán komplexusuk lehet az angolokkal, az amerikaiakkal szemben: számukra a világ legtökösebb országa Kína. Nagyon erős a propaganda is, és annak, aki nem tud angolul, megmarad az érzés szépsége, hogy visszautasított maradhat. Aki beszéli az angolt, nem így viselkedik: annak ez egy lehetőség a külvilágról informálódni" – vázolta az ottani helyzetet a székely fekvőbringás.

Maga mögött hagyja Kínát

Várakozással tekint előre, a vietnami határon túlra, ahová hamarosan meg is érkezik. „Szeretnék már kiérni Kínából, a legrövidebb időn belül. Sok az építkezés, a fejlődés – ilyet otthon is látok. Kevés a múlt, a hagyomány. Mindenki az olcsó, gyári öltözetben van.

Maradék rizsföldeken gumicsizmában, tréningnadrágban, füsskabátban dolgoznak. Ma láttam egy keresztény templomot. Itt minden gyökértelen, nincsenek szülői, nagyszülői házak. Valószínűleg jobb nekik a fejlődés, ezt nem kritizálhatom" – vélekedett blogján Kobra.

A rá váró Vietnamról jóformán semmit sem tud, csak azt, hogy ott is kommunista rendszer működik, a Facebook azonban nem. A fekvőbringás székely utazásának fejleményeiről hamarosan ismét tudósítunk.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."