Pénteki buliból, a Star Rádió és a Digital 3 televízió igazgatójaként, de földrajztanárként vagy bútorasztalosként is ismerhetjük, mindemellett családapa, utazik és még ki tudja mit csinál.

Bíró Istvánt, alias Kusmót kérdeztük életéről.

Mióta van közöd a zenéhez?

Mióta megszülettem. Én olyan családban nőttem fel, ahol mindig is fontos volt a zene. Kedvencem a Boney M volt, mert egy néger ürge állandóan szökdösött középen. Később, miután az ember zenei ízlése kezd alakulni, akkor már rockzene fele irányult az egész - a baráti kör miatt történik ez, ami nálam meghatározó volt, de így van mindenhol.

Mi volt abban az időben a trendi?

Nem lehet ezt így mondani, hanem volt rock és diszkó. De a régi nagyok, azok kedvencek: Deep Purple, Pink Floyd, Rolling Stones, Queen, a keményebbek közül az AC/DC, Iron Maiden. Ezeket hallgattam 13-14 évesen, otthon ezek mentek. A mai napig megvannak a magnószalagok. Édesapám is ezeket szerette és persze a haveri kör is. Magyarok közül pedig - igaz hogy tiltott volt, de - az István a király volt az etalon, a P.Box, a P.Mobil, Omega, LGT, ezek pedig az enyhébbek. Nem volt ezer-tízezer féle zenekar, hanem volt húsz-harminc és kész. Melléjük jött még egy-két érdekes együttes, mint a Scorpions, s ezzel azt hiszem be is zárul az egész.

Hogy kezdtél el bulikat csinálni, hogy lettél DJ?

A legelső „fellépésem” a saját osztályomnak a teadélutánján volt, a Bányaiban. Teadélutánokat úgy kell elképzelni, hogy bementünk 5-6-ra a suliba és 8-kor rakott ki az igazgató vagy az osztályfőnök. Nem volt ennek folytatása, mert nem volt ahol. Mikor egy-két év múlva nagyobbak lettünk, akkor nem kellett tanári felügyelet, s kirándulásokon zenéltünk. Az első nagyobb buli, amit egy barátommal, Gellért Leventével (őt akkoriban Gazemberként ismertek, de nem volt az) közösen csináltuk, Homoródon volt, a Diáktalálkozón. Levente egyetemista volt Temesváron és minden este egy diákszervezet bevállalta a zenélést, így a temesvári estét mi hoztuk össze. Innen kezdődött tulajdonképpen az egész „deejaykedés”, habár én nem szeretem, a DeeJay szót.

Akkor mit szeretsz, hogyan szólítsanak, lemezlovas?

Akkor nem lemezről, hanem kazettáról játszottuk a zenét. A kazetták meg voltak számozva és be voltak tekerve, oda voltak állítva, ahová kell. Akkoriban egyedül nem is tudtunk bulit csinálni. De így kezdődött, aztán kialakult.

Hol csináltál bulikat, melyikre vagy a legbüszkébb?

Nincs ilyen, hogy legbüszkébb. Volt Félszigetes bulim is. Az ilyen nagyobbaknál az ember jobban izgul, de nem kellene, mert a tömegnek nem tudsz rosszul zenélni. Sokan vannak, sokfélék, de csak eltalálod legalább tíz ember igényét, és onnan már buli van. Azok a jó bulik, ahol én is jól érzem magam és látom, hogy a társaság is, még ha százan is vannak, jól érzik magukat. Ha tíz emberből nyolcan buliznak, az már jó buli. Nem feltétlenül az számít, hogy mindenki végig bulizza az estét, hanem hogy jól érezzék magukat.

A homoródi zenélés után mi következett időrendben?

Elég nehéz visszagondolni, mert akkor voltam főiskolás. Akkoriban a húgomnak csináltam teadélutános partykat. Mikor hazajártam, akkor volt alkalmam az ilyenekre. Következett a sportcsarnokban a Sorompó nevű rock buli. A nevet kintről nyúltam le. Egerben, ahová főiskolára jártunk, ott volt ilyen. Ez nagyon tetszett, és úgymond a nevét elcsentem. Egyébként úgy történt, hogy odamentem és megkérdeztem használhatom-e a nevet otthon. Erre azt mondták, persze, hogyne, sőt örvendtek, hogy elvisszük ezt a nevet Erdélybe. Addig tartott, míg a Dzsungelbe át nem csábítottak. Ott kezdődött, onnantól számolhatjuk a Kusmó bulit. Ez úgy történt, hogy nem akartam sem rock bulit, sem ugyanazt a nevet, így elkezdtünk Ciher (Bokor Attila) kollégámmal keresgélni. Aztán SP (Nagy Levente) röhögött rajtunk, hogy már két hete megy a buli és mindenki Kusmó buliként ismeri, ezért nem kell tovább gondolkodni a néven. Azaz már rég nem számított, hogy milyen nevet adok, milyen plakátot teszek ki.

Honnan jön a Kusmó név?

Ez egy hosszú sztori. Otthon, családban szedtem össze a nevet. Úgymond megengedtem, hogy így szólítsanak, ezt is lehet mondani. Tetszett nekem is, ma már névjegyemmé vált. Még nincs levédve, de sokan mondták, hogy védessem le.

Mi volt a Dzsungel után?

Mikor a Jungle-ben felújítások voltak, akkor párhuzamosan zenéltem az Irish Pubban. Majd következett Budapest. Akkor már nagyon benne voltam, zenélés nélkül nem tudtam létezni. Meglehetett élni, de létezni nem - és nem az anyagiakra kell gondolni.

Öt év alatt hol zenéltél Budapesten?

Ha nevesebb kocsmákban felléptem, akkor büszkén beszéltem róla, de nem feltétlen voltak azok a helyek, amelyek a legjobban bejöttek. Gondolok itt a Soho-ra, ott is zenéltem. Ezen a szórakozóhelyen sok volt a külföldi, annyira nem volt jó. S’il vous plait-ben, Krim-ben, Menta Terasz-ban, Nincs Pardonban, az egyik kedvenc helyem a Nababe volt, ez egy arab hely. Kellett egy picit alkalmazkodjak zeneileg a bulizókhoz, de ezt nem kérte soha senki. Mindig úgy hívtak meg, hogy tudták milyen zenéket játszom. Nehezen indult ez az egész, szerencse is kell ehhez. Minden évben mi szerveztük a temesvári volt magyar egyetemisták találkozóját, és ezáltal kerültem különböző bulikba. Amikor az elsőt levezényeltem, akkor megkérdezte a tulajdonos, hogy szeretnék-e maradni. Mondtam hogyne. Így nem kellett keressem, és a továbbiakban könnyű volt, mert jöttek az ajánlatok. Úgy négy és fél évig folyt.

Hazajöttél. Mi történt azóta?

Itthon vagyok, jól érzem magam. Hízok mint egy állat.

Mit szeretnél még elérni?

Jönnek a dolgok, aztán meglátjuk. Azért vannak álmok. Szeretnék építeni egy saját házat. Család az megvan, kellene gyarapítani. El kellene jussak Mexikóba.

Szeretsz utazni is?

Igen, ez a másik fontos dolog az életemben, de ennél nagyobb elsőséget élvez a család. Ők mindenek előtt vannak, de néhány dolgot az ember nem kellene elhanyagoljon: zene, utazás és egy kis mozgás. Ha ezek mellett valaki tud valami mást is csinálni, az előtt én leemelem a kalapom.

Hogy tudnád bekategorizálni magad? Zene, utazás, család, rádió, hogy van ez?

Ha én írnék egy önéletrajzot magamról, akkor így fogalmaznék: a szakmám bútorasztalos, a végzetségem tanár és jelenleg a Star Rádiót és a Digital 3 Televíziót vezetem. Természetesen elsősorban családapa vagyok.

Gyarapodást, mexikói utat és sok-sok pénteki bulit kívánunk az elkövetkezőkben.

Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."