Nechita Alexandra: itthon kétszer is meggondolom, kilátszik-e a hasam a nadrágból
Mi történik azzal, aki a matektanára szerint, hintalónak lesz csak jó? És mire gondol az esküvője napján, egy hintán ülve?
Sok minden miatt vártam már a Szandrával való beszélgetést. Egyrészt mert tudom, ahogy ő fogalmaz „közelebb már a harminchoz, mint a húszhoz”, a mai napig nem veti meg a bulikat, és ő is küszködik azzal a frusztrációval, amivel többen a generációnkból: mi fér még bele presztízsvesztés nélkül.
Bár még ingázik Kolozsvár és Udvarhely között, Szandra friss házasként párjával itthon rendezett be nagyon cukin egy lakást. Igaz ő csak a hét felében lakik benne – a másik felében Kolozsváron tartózkodik. Nem csodálkozom ezen, hiszen nagyon sokszor beszéltünk már vele korábban is arról, hogy amennyiben a jövője lakhelyéül eldönteni hivatott pro és kontra listát állítana össze, akkor a hazaköltözés irányába billen az inga.
Nechita Alexandra Székelyudvarhelyen született, és bár szigorúan véve nem tartozik a saját generációmhoz, velük még tömegesen ismerkedtünk, jártunk együtt bulizni, ezért valahol őt is a saját korosztályom tagjának tartom. Nekem még mindig fura, de időközben már ő is túl van az egyetemen, egy mesterin és régóta a munkaerőpiac kellős közepén lavírozik. Annyira a közepén, hogy éppen a munkaerőpiac szeli ketté a hetét, amelynek egyik felét a Tamási Áron Gimnázium történelemtanáraként, a másikat egy kolozsvári múzeum alkalmazottjaként tölti. Ezért helyszínileg is hol itthon van, hol Kolozsváron. Szerencsémre most itthon volt, ezért ki is hívtam egy kávéra.
– Miben nem vagyok? – kérdez vissza nevetve.
Miközben itthon él, Kolozsváron is él. Miközben kutat, tanít is. De hogy hogyan alakult ez így, vissza kell ugranunk az időben – egészen addig, amikor matektanára azt mondta neki, hogy hintalónak lesz csak jó.
