Ne öld a nőt!

Megérkezett Orbán előszele – mondottam a múlt heti Tilosban, néhány órára rá pedig megérkezett maga Orbán Viktor is, a parajdi közösségi tüntetést bevette a politikum, a kormány rajtunk meghúzott nadrágszíja érintette volna a magyar oktatást, és fogja a helyi adminisztrációt, a héten három nőt gyilkoltak meg, és tovább erősödik a medvék kilövését szorgalmazó narratíva, miközben továbbra is keresik az olasz motoros miatt kilőtt anyamedve két bocsát.

Ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok.

Orbán Viktor és a temetési kampány

Komoly közéleti cirkusz követte Kincses Előd múlt pénteki temetését, ahol a gyászoló családnak a nyilvánosság távolmaradására vonatkozó kérése ellenére Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke úgy ítélte meg, csinálhat egy kis kampányfogást a részvételéből, és amit nem ő végzett el saját maga, azt megtette helyette az RMDSZ azon része, amelyik elment a temetésre. 

Orbán Viktor kampánycsapata a család kérésére fittyet hányva videófelvételeket készített a temetési szertartáson, majd interjút adott az általa fenntartott erdélyi médiaholdudvar, a Krónika felelős szerkesztőjének, Rostás Szabolcsnak. 

Az anyagokat hamar közzé is tették, hogy lássa ország-világ, milyen fontos volt Kincses Előd, de főként mennyire fontos a miniszterelnök. A húszperces interjúban Orbán harcostársának nevezte Kincses Elődöt, majd legalább ötször tett említést a kollektív traumáinkra, a világháborúkra, és a történelmi igazságtalanságokra, amelyek ellen keményen folyik a harc, mert noha az ellenségek azt akarják, hogy Magyarország kicsi és szegény legyen, a miniszterelnök szerint Magyarország nagy és gazdag.

Nos, ha kimondottan magára és holdudvarára gondol Orbán, akkor ez a kijelentés minden bizonnyal igaz. 

Az interjú további kínos alákérdezéseket tartalmaz, már-már csúsztatásokat, és még ha Rostás rá is kérdez Orbán tihanyi beszédére, megengedi neki a válasz alól való kibújást. Ilyen egy jó PR-interjú.

Ahogy méltat és kihátrál emberei mögül az RMDSZ

Aztán érkezett Vass Levente, Maros megyei képviselő posztja, amelyre Vig Emese, a Transtelex felelős szerkesztője hívta fel a figyelmet, hiszen a bejegyzés méltatta Orbán egyszerű emberként való részvételét a szertartáson. A vitától függetlenül  kijelenthető, hogy a miniszterelnök PR- és kampánycélokkal használta a temetésen való részvételét. 

Ha nem így lett volna, akkor nem készült volna számos mesterkélt anyag és sajtómegjelenés az eseményről, nem tömték volna tele vele a közösségimédia-felületeket. Ez ennyire egyszerű.

Felmerült végül egy másik szempont is, amelyet Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa problematizált, miszerint a család kérése ellenére, hogy senki ne készítsen fotó- és videóanyagot a végső búcsún, a gyásznépet nagyon tüzetesen végigfotózták, mintha nyilvántartást készítenének a résztvevőkről azok engedélye és beleegyezése nélkül. 

A megfigyelői párhuzam beleillik Kincses Előd életútjába is, de Parászka szerint arról sem kéne megfeledkeznünk, hogy Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét nemrég felfüggesztették, a vád hivatali visszaélés, amiért adatokat igényelt annak az autónak a rendszámáról, amelyből heteken keresztül megfigyelték az otthonát, ahol hét gyerekét neveli. 

A további párhuzam még csak az, hogy hogyan hátrált ki anno Kincses, most pedig Soós mögül az RMDSZ ebben az alattomos eljárásban. 

Kincses Előd temetése tehát sok tekintetben felkavarta az állóvizet a sokszor belterjes közéletünkben, és noha lehet vitázni arról, hogy ki volt ő, milyen elvei voltak, miben hitt, milyen rendszerrel értett vagy épp nem értett egyet, mi volt a szerepe az erdélyi magyar élet és közélet alakulásában, azt azért jó lenne tiszteletben tartani, amit egy gyászoló család feketén-fehéren kér valamit a közösségtől. Még akkor is, ha abban a közösségben maga Orbán Viktor is résztvevő szeretne lenni. De még fontosabb: jó lenne nem megengedni neki, hogy úgy tegyen, mint akinek ezt lehet, mint aki bármit megtehet.

A parajdi tüntetés és a helyi RMDSZ öngólja

Múlt szombaton tüntetés volt Parajdon, a helyiek szerveztek megmozdulást „Együtt a holnapért! Tüntetés mindannyiunk jövőjéért!” címmel. 

Nagyon úgy tűnik, elfogyott a helyiek türelme. Noha az RMDSZ továbbra is fizetett hirdetéssel grundolja az adományokat, a helyiek közül sokan továbbra is munka és megélhetési forrás nélkül vannak, nem kapnak válaszokat, és egyre kilátástalanabb a jövő. 

Még érdekesebb, hogy a Hargita megyei RMDSZ, de főként Antal Lóránd szenátor és Bíró Barna Botond mennyire rátelepedtek az eseményre, együtt tüntettek a helyiekkel, mintha őket is legalább olyan mértékben érintené a katasztrófa, mint a helyieket. A központi RMDSZ is arról posztolt a Facebook-oldalán, hogy a Szövetség a parajdiakkal van. 

Na már most. Én értem, hogy mi a politikai cél ezzel, csak kérdem, hogy nem önmaguk tökönszúrása-e ez? Ebből leginkább az látszik, hogy meg akarták előzni, hogy ők legyenek a támadott fél, ezért beálltak egynek lenni a sok vesztes közé, csakhogy közben ezzel azt is kommunikálták, hogy ugyanannyira tehetetlenek és inkompetensek. És csak annyira érdekli őket az egész, hogy ne okozzon nekik politikai veszteséget, de az ügy megoldására képtelenek. 

Természetesen az elmúlt hét viharai nehezítették, sőt le is állították a patakmeder elterelésének a munkálatait, amit egyébként még június végére be kellett volna fejezniük. De hát hová a nagy sietség úgy, hogy közben Háromszéken ismét árvízkészültség van?

Tisza-sziget a Sebes-Körös partján

Megalakult Nagyváradon is egy új Tisza-sziget, amely 23 taggal indul és már a budapesti pártközpontban is regisztrálták. Az alapítók szerint a tagok nem a Tisza párt tagjai, és nem is céljuk azzá válniuk, mindössze a szervezet célkitűzéseivel értenek egyet, társadalmi diskurzust szeretnének és változást. 

Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre még nem látszik körvonalazódni, sőt az is kérdéses, hogy az alapítók közül mennyien élnek még Romániában, de az mindenképp látszik, hogy a magyarországi ellenzék valamennyire próbál terjeszkedni Erdélyben is, bár egyelőre úgy tűnik, nem nagyon találják a biztos kapaszkodókat. 

Harmincra nőtt a nőgyilkosságok száma idén Romániában

A héten három nőt gyilkoltak meg kedves kis hazánkban, ezzel harmincra nőtt a nőgyilkosságok száma 2025-ben. 

Egy Maros megyei, 23 éves nőt elszenesedett formában találták meg, a leégett otthonában, akit minden bizonnyal előbb meggyilkolt a 37 éves férfi, akivel kapcsolatban állt. A férfinak, akit még mindig keres a rendőrség, több bántalmazási ügye volt, börtönbüntetésre is ítélték, ahonnan jóval hamarabb szabadult a jó magaviselete miatt. A 23 éves nő többször kért távoltartási végzést, ennek ellenére sem tudták megvédeni a hatóságok. 

Bihar megyében egy 50 éves férfi előbb kegyetlenül megverte, majd megfojtotta az élettársát, Vajdahunyadon pedig a férj halálra verte a feleségét. 

Mindezek után pedig nem győzöm hangsúlyozni, a nők ellen elkövetett bárminemű erőszak nem elszigetelt esetek sorozata, hanem a mindennapjaink része. Ameddig nem lesz komoly és hathatós változás abban, hogy a törvény mennyire védi a nőket, addig kvázi minden nő, bárki – még akkor is, ha azt hisszük, hogy velünk ilyen nem fordulhat elő – ki lesz téve annak a veszélynek, hogy amikor segítséget kér, a hatóságok és a felelős szervek elfordulnak, vagy nem lesznek képesek megvédeni. És ez nem mehet így tovább, ideje lenne ezt az elöljáróinknak is az eszükbe vésniük és tenniük valamit. 

Nem csak szorul, üt is a nadrágszíj

Az RMDSZ ismét megmentett minket, hirdeti Csoma Botond, aki büszkén jelentette be, hogy a legújabb ellensége a magyaroknak az a megszorítási csomag, amin ők is dolgoznak, és amelyben szerepelt volna egy olyan rendelet, hogy azon oktatási intézmények, ahol a diákok száma nem éri el az 500 főt, megszűnnek önálló jogi személyiségnek lenni. 

Így kívánja kizsigerelni a kormány az oktatási rendszerből azt, ami még maradt benne. Ezzel az intézkedéssel ugyanis igazgatói és számos adminisztratív személyzeti állás szűnt volna meg, és hát így akarják pótolni azt, amit Ciolacuék eltapsoltak. De nem kell aggódni, mivel a magyarok csak az RMDSZ-nek fontosak, ők megtették azt, amiért odaküldtük őket. 

Létrehoztak valamit, amitől jól megmentettek, és erről szépen kommunikálnak is. 

De úgy néz ki, szétverik a helyettesítő tanári pozíciókat is, mert minek nekünk beugró tanár, úgyhogy akinek nincsen egy évnél hosszabb szerződése, az most rághatja a körmét.

Mivel megemelték az óraszámokat 18-ról 20-ra, és megemelték az osztálylétszámot is, hogy a kimerült és kiégett tanárok 30 fős osztályokban kínlódjanak a mindenféle gyerekkel, már nem lesz szükség helyettesítő tanárokra, ők mehetnek dolgozni a Mekibe, a költségvetés megmentve. 

De nekiesnek a helyi adminisztrációknak is, minden településen megszüntetnék az alpolgármesteri pozíciót, ahol a lakosság száma nem éri el az 1500-at, mert akkor ez megint egy óriási nagy spórolás lesz és plusz pénz a borkánban. 

Egy átalakítás igazán ráférne a közigazgatásra, de nagyon szuper lenne, ha ezt nem olyan fejetlenül csinálnák, ahogy szokták, és ha valaki esetleg készítene egy hatástanulmányt arról, hogy mit is eredményezhetnek majd pontosan az ilyen lépések.

Bocs, nem a medve a hibás

A héten megtalálták annak a medvének az egyik kisbocsát, amelyet az olasz turista miatt lőttek ki másfél hete. A másik két bocsot továbbra is intenzíven keresik, hiszen minél több időt töltenek magukra a vadonban, annál kevesebb esélyük lesz a túlélésre. A megtalált bocs a zernyesti rezervátumba kerül. 

Miközben éles a vita a medvekérdésről, a Médiatér sajtótermékei rendszeresen úgy kontextualizálják a medvekérdést mint a túlpopuláltság problémáját, tehát: több a medve, mint az élőhely. 

A héten szakértői vélemény is jelent meg vadgazdálkodó részéről, aki egyrészt rendesen démonizálja a természet- és állatvédő szervezeteket és aktivistákat, másrészt arra a DNS-mintán alapuló kutatásra hivatkozva számszerűsíti a medvepopulációt, amely biológusok és kutatók szerint nem volt egy megfelelően felvett minta, ezért nem is szolgálhat biztonságos alapként arra, hogy meghatározzuk a medvék számát az országban. 

Továbbá zavaró az is, hogy miközben túltolja, hogy több a medve, mint amennyi elférne, folyamatosan az embert érő veszteségek sorolásába megy bele – és itt nem a halálos áldozatokra gondolok, hanem arra, hogy jaj, szegény mi, már nem is tudunk rendesen kirándulni, mert félnünk kell a medvétől. 

Mindenképp károsnak tartom ezt a fajta egyoldalú és kimondottan felsőbbrendű attitűdöt, amiben az ember mindenek felett áll, és amely szerint a kompromisszumok és hathatós megoldások keresése helyett az a legnagyobb bajunk, hogy a több mint 400 fős kilövési kvóta nem lesz elég ahhoz, hogy megszűnjenek a medvetámadások. 

Lehet végre azzal kéne már kezdeni, hogy mindenki komolyan vesz egy dolgot: ne etesd a medvét. Ilyen egyszerű. 

Ez volt a Tilos a bé mára, én Kiss Anna voltam, legyen szép hétvégétek, sziasztok.