Itthon » Portré

Noémi reméli, hogy hazatérhet

Mostoha körülmények között edz az ifjú atléta, mégis tartja a lépést az országos elittel, sőt, jövőre világbajnokságra menne.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
gozefini 09

Ide Gozi kell!

Harminc éve tartja bűvöletben a közönséget, a lelkét...
Ashlee01

Ashlee Mills: Most már tudom, hogy nem vagytok vámpírok

A második otthona lett Udvarhely, pedig nem szerette, hogy...
dzsingisz9

A zene az élettársam

A háromkerekű bringáját már sokan ismerik, most a...

00DSC0165
Bálint Noémi, fotó: Gál Előd
szerkesztoÍRTA: GÁL ELŐD
2017. augusztus 02., 16:09
0 hozzászólás. 

Bálint Noémi alig ért haza az olaszországi ifjúsági Európa-bajnokságról, máris a hétvégi országos megmérettetésre készül, ahol szeretné beállítani egyéni csúcsát: hat méter fölé kerülne. A tizenhét éves, sportiskolás lánnyal beszélgettünk az atlétikáról, a lejárt Európa- és a közelgő országos bajnokságról, és arról, hogy mennyire nehéz tartani a szintet ennyire rossz edzéskörülmények között.

Sportos családba születtél. Van-e ennek köze ahhoz, hogy nekikezdtél atletizálni?

Mindenki sportoló, kezdem anyunak a családjával. Nagyapám, Dobes Ferenc bokszoló volt és edző. Nagybátyám, Dobes Zoltán szintén bokszoló, neki most is van egy ökölvívó klubja. Édesanyám sokáig tekézett, nagynéném kézilabdázott. Apu is focizott a Hargitában és a Budvárban, neki az édesapja, Bálint Ferenc is nagy labdarúgó volt.

Nem tudom, hogy van-e köze ennek ahhoz, hogy sportolok, de már kiskoromban összevissza futkároztam és ugráltam egész nap. Bartus Attila, az edzőm, aki a keresztapám is, látta, hogy hiperaktív vagyok és elég gyors, úgyhogy levitt magával edzésre öt-hat évesen. Igaz, hogy közben teniszezni is nekifogtam, de aztán választani kellett, úgyhogy harmadikos korom óta űzöm komolyan az atlétikát.

Nézitek is együtt a sporteseményeket a családdal?

Nem szokott összejönni a nagycsalád, de otthon apuékkal mindent, olimpiát, világbajnokságokat. Sorba beülünk az egészen, mint a moziban. Most a vizes világbajnokságot néztük, és kezdődik az atlétika VB. Kicsit csalódott vagyok, hogy a kedvencem abba fogja hagyni.

Usain Bolt?

Igen.

Ki gondolta volna? A szüleid elkísérnek a versenyeidre?

Édesanyám olyan, mint egy másodedző, az edzőm is úgy hívja. Mondjuk, inkább az országosokra kísér el, meg azokra, amelyeknek nagyobb a tétje.

Meséld el, hogyan specializálódtál gátfutásra és távolugrásra!

Én először sprinter voltam, míg az egyik edzéstársam gátfutó, de összecserélték a nevünket, és gáton kellett indulnom. Az első versenyen negyedik lettem, azóta vagyok gátfutó, pedig a távolugrás a kedvencem, soha nem szerettem igazán a gátat. Nagyon nehéz, az első esés után féltem is.

00-DSC 0155

Sprintben nem vagyok jó annyira, hogy ott eredményeket érjek el. Hosszú távon abszolút nem vagyok jó, szerintem a mentőt ki is kellene hívni, ha többet akarnék futni, mint nyolcszáz. A magas meg a rúdugrás nem az én pályám, úgyhogy maradt ez a kettő.

Mennyi edzésetek van és milyen körülmények között gyakoroltok itt?

Sportosztályba járok, úgyhogy a reggel is, bár nem atlétikával, de sporttal kezdődik. Az atlétikaedzések órák után vannak lent az atlétikapályán, a salakon, de van, hogy bent edzünk. Például ha nagyobb versenyre készülünk, akkor inkább bent, hogy ne fájjon a lábunk, a salakon a csonthártyánk és a térdünk úgy tönkremegy, hogy hetekig lábadozunk. Télen kizárólag bent vagyunk és vannak súlyzós, technikai, illetve gyorsasági edzések.

Nagyon el vagyunk maradva az ország más városaihoz képest. Szerintem már csak Udvarhelyen és Vásárhelyen van salakpálya. Máshol gumi van, sőt, a versenypálya mellett egy külön melegítőpálya, ami sokszor jobb, mint az itteni nagypálya. Az a baj, hogy így felkészülni is nehéz, mert az ugrógödör is teljesen más, emiatt nem tudod úgy összerakni az ugrásodat, a lendületedet. Na, de próbálkozunk.

Ha ennyire mostoha a helyzet, hogy tudsz edzeni a gátfutásra?

Bent a csarnokban, a gumin. Az a baj, hogy míg a versenyen tíz gát van, én itt maximum hármat tudok kirakni. Lefutom azt a hármat, picit pihenek és kezdem elölről. Sose fogok tudni edzeni rendesen 100 gátra. Salakra meg nem igazán akarjuk kitenni, mert tönkreteszi a lábaim, így is ahogy gátközelbe kerülök, egyből fáj. Ki is jön a versenyeken, hogy nem tudok futni edzésen egy komplett 100 métert. Az ötödik gátig visz a lendület, aztán a vége nem olyan jó.

Milyen az itteni csapat?

Most nem vagyunk túl sokan. A nagyobbak közül többen elmentek, például Karamán Huni, akivel nagyon jóban voltam. Most stabilan öten vagyunk, mind lányok, volt olyan fiú, aki már nem bírta ezt, azért ment el. Mostanában nincsenek olyan jó sztorik, ők nagyon feldobták a hangulatot.

00-DSC 0157

Most én vagyok a rangidős. Kicsit irigykedem is rájuk, hogy nekik van még 2-3 évük, nekem már csak egy utolsó évem, de remélem, hogy megcsinálják a pályát és az egyetem után hazatérhetek. Ha sikerül az érettségim, akkor Kolozsváron a tesiegyetemet célzom meg.

Mesélj a versenyekről! Hogy bírod a versenyhelyzetet?

Elég jól hozzászoktam. A körülmények sokat számítanak, tőlem lehet 40-50 Celsius-fok is, csak eső ne legyen. Úgy nem tudok versenyezni, mert félek, hogy elesek. A stresszhelyzeteket bírom, úgy érzem, akkor vagyok egy kicsit feszültebb, ha nem volt megfelelő a felkészülésem. Tény, hogy ha nagyon akarok valamit, akkor több bennem a drukk, de ha tudom, hogy fel vagyok készülve, akkor ez nem jelent gondot.

Melyek voltak a legjobb, a legrosszabb, a legemlékezetesebb versenyeid?

Az egyik legrosszabb volt a legemlékezetesebb. Akkor már gátasként mentem versenyezni és bizakodtam, hogy nyerhetek. Az utolsó előtti gáton akkorát estem, mint egy nagykabát, fel sem tudtam állni. Persze, ez megtörténik, utána nem egyszer és nem kétszer jártam meg, hogy dőltem gátastól.

A legjobb, ami szintén nagyon emlékezetes, amikor megnyertem az első országos versenyeimet még gyerekként a gátfutásban és a távolugrásban is. Egyébként is nagy dolog volt elmenni egy országos versenyre, alig vártam. Csak néztem szét, hogy mennyien vannak. Emlékszem, akkor mindenkit sokkal nagyobbnak láttam, mint én voltam.

Születtek-e ezeken a versenyeken barátságok?

Igen, a válogatottban többen nagyon jóban vagyunk. Megy a rivalizálás is, van egy csaj, aki szintén gátas és tavalyelőttig mindig én voltam nála a jobb, de most fordult a kocka, ő van előbbre. Érződik, hogy van pályájuk, de ahhoz képest, hogy salakon edzünk, nem érzem úgy, hogy a román mezőny lekerülne minket.

00-DSC 0164

Azt érzem néha, hogy be kellene iktatni egy pluszedzést, főleg ha nagyobb versenyre készülünk. Mondjuk ez is kétoldalú, mert van, hogy jó lenne a napi két edzés, és van, hogy többet egyet sem akarok az egész életben.

Volt már, hogy elgondolkoztál azon, hogy abbahagyod?

Tavaly egy vesemedence-gyulladás miatt kihagytam az egész évet. Egy felfázás miatt volt, kórházban voltam. Nem tudtam menni sehova, pedig egy nagyon jó évem lehetett volna: megvolt a szintem az Európa- és a világbajnokságra. Akkor úgy voltam vele, hogy abbahagyom az egészet. A betegség előtt sem sikerültek a versenyeim, mindenhonnan sírva jöttem haza, de a sok biztatásra megint nekiálltam és az a vártnál jobban alakult.

Olyannyira, hogy idén részt vettél az ifjúsági Európa-bajnokságon Grossetóban. A kijutáshoz szintet kellett teljesítened?

Igen, minden versenyszámban. Ez távolugrásban 5.95 volt, gáton 14.30-at kellett futni. Nagyon rég nem ugrottam azelőtt. Idén kezdtem el újra, mert láttam a tévében és annyira megkívántam. Mondtam, hogy hadd ugorjak egyet és elsőre ez lett egy 5.74. Ez egy jobbacska eredmény, úgyhogy gondoltuk, megpróbáljuk az ugrást egy versenyen és meg is ugrottam az egyéni csúcsom, 5.98-at, ami egyben elég volt az EB-re való kijutáshoz is. Alig hittem el.

Mesélj az olaszországi Eb-ről. Milyenek voltak a körülmények Grossetóban?

Hát azt hittem, elájulok! Olyan melegítőpálya volt, hogy kimentem és az állam súrolta a földet. Jobb volt, mint itthon a versenypályák. Fedett volt a pihenő részeknél, hogy árnyékban legyünk. Gondoltam, ha ilyen lesz bent is, ahol versenyzünk, az nem olyan nagy gond.

Bementem, néztem, tiszta kék minden. Az a jó gumipálya, ami még dob is, és nagyon gyors. Négy ugrógödör, azok a gátak, rúdugró-, magasugró-szektor! Lelátókkal teljesen körbe véve a stadion, rengeteg ember, körben a zászlók...

Milyen volt a román válogatottal?

Nem volt probléma. Nem beszélek tökéletesen románul, de megértetem magam és értek mindent. Része voltam a csapatnak, nem voltam másként kezelve, mert magyar vagyok, sem a társak sem az edzők részéről. Próbáltak segíteni. Ha egy szót nem értettem, körbemagyarázták. Kellemes csalódás volt.

00-DSC 0152

Találkoztam a magyar válogatottal is. Nagyon jó volt azért egy idő után végre megszólalni magyarul, mondom, nagyon jó hogy itt vagytok, költözök oda hozzátok.

Milyen volt a verseny?

Három ugrás van arra, hogy megugord a kvalifikációs szintet, amivel döntőbe lehet jutni, különben az első 12 döntőzik. 6.20 volt ez a szint, én életemben nem ugrottam akkorát, de gondoltam az egyéni csúcsomat, ha megugrom, azzal be lehet férni a döntőbe, de még csak a közelében sem jártam. Azelőtti nap minden jó volt, lendületben voltam, de az ugrást a versenyben abszolút nem tudtam összerakni.

Az elsőnél jó volt a dobbantás, nem volt jó a talajfogás, a másodiknál a dobbantótól fél méterre voltam, ugrottam egy 5.58-at, amekkorát évekkel ezelőtt ugrottam gyerekként. Gondoltam, a harmadikra ugrok egy kvalifikációt, jó is volt, de beléptem egy másfél talppal. Annyira nem voltam csalódott, mert az volt a lényeg, hogy kikerüljek.

Mikor kerülsz hat méter fölé?

Remélem, hétvégén az országos bajnokságon. Elég jól mentek a héten az edzések.

Rengeteg időt töltesz atletizálással. Miket csinálsz szabadidőben?

Szeretek úszni és teniszezni.

Tényleg csak sportokat fogsz mondani?

Szeretek olvasni és a barátaimmal lenni. Bulizni nem igazán járok, mert amikor más pénteken készülődik éjszakázni, én felülök a buszra és megyek versenyre, ahonnan vasárnap jövök haza. Ebben a szezonban két vagy három hétvégém volt szabad. Lehet, hogy Pitești-en többet láttak, mint itthon...

00-DSC 0159

Most jön az utolsó versenyhétvége, az országos bajnokság, amit kivételesen Bukarestben rendeznek meg. Száz gáton és távolugrásban veszek részt.

Mit vársz magadtól?

Ha jó lesz a forma és szerencsém is lesz, akkor gáton el tudom csípni a harmadik helyet, egy lány van, akit biztosan nem tudok megverni. Úgy megyek oda, hogy a távolugrást meg szeretném nyerni. Négyen vagyunk nagyjából egy szinten, 5.90 felett, a kérdés az, hogy jön ki majd a lépés. Jövőben lesz a junior 1-es világbajnokság, szeretném arra a szintet megugrani.

Pont ekkor van az érettségi is, az nem zavar meg?

De. Nem tudom, hogyan lesz. Nehéz lesz készülni és edzeni egyszerre. Nem tudom még, mikor érettségizek. A sportolóknak van lehetőségük külön érettségizni hamarabb, hogy a nagyobb versenyekre tudjanak elmenni.

Melyek a hosszú távú céljaid?

Az egyetem alatt mindenképpen versenyezni szeretnék, ha kapok egy edzőt. Régen azt gondoltam, hogy befejezem a versenyzést, pszichológiát tanulok és sportpszichológus leszek, de megtudtam valakitől, hogy mennyit tanulnak és nincs semmi szabadidejük. Akkor mondtam, hogy jobban fekszik az edzősködés. Az is benne van a pakliban, hogy tornatanár leszek.

Nagyon szeretném, hogy legyenek atlétáim. Szeretném továbbvinni ezt az egészet, és nem abbahagyni. Egy atléta van, aki székelyudvarhelyi és folytatta, ő Nunu Mihaela. Bár ő is Bukarestbe költözött.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."