Ki is valójában Berecz Edgár, aki egy átváltozó művészt és színészt is meghazudtoló képeséggel, ügyességgel ölt magára más-más szerepet és bújik más-más karakter bőrébe? Melyik a sokból az egy, ki a valódi Edgár? A konyhában magabiztosan mozgó szakács? Az elegáns öltönyös úriember? A tanár, az autószerelő, a katona vagy a favágó? Netán az életművész bonviván vagy a Főnök, akinek mindenki dolgozik?

A ruha teszi az arcot? Netán az arc teszi a ruhát? Hány arca lehet egy embernek? A Portré Kávézó falait már egy hónapja dekoráló, Dávid Botond - Berecz Edgár alkotópáros által több száz fotóból teremtett világnak a helyszűke okán csupán egy kis szegmensét feltáró tizenegy fotográfiát nézegetőben óhatatlanul is megfogalmazódó kérdéseket a megnyitón nem kevésbé jeles személyiségek, mint dr. Fried István Herder-díjas irodalomtörténész és Murányi Sándor Olivér író tették fel és boncolgatták.

A  filozofikus mélységeket és magasságokat is érintő eszmefuttatások természetesen nem adtak konkrét választ a megjelenteknek, de támpontot bőséggel ahhoz, hogy ki-ki a maga módján megfejtse Edgárnak a Dávid Botond fotóművész által „korunk ecsetjével" megfestett, minden fényképen más és más hangulatot, képet felvillantó világát.

Azét a világét, amelyet Fried professzor úgy jellemzett: „Híradás egy sokféleségében is egy emberről. Egy szerepről? Egy lehetőségről! Egy sokféleségében is egyről, ami nem egészen ugyanaz, mint az egy sokfélesége."