A csütörtökön délután megnyitott fotótárlat is megtekinthető a konferenciaterem falán – a fényképek a központ által szervezett alkotótáborok anyagából származnak. A többnyire rövid, 20-30 perces előadások sorát Veres Péter, a múzeum képtárának vezetője kezdte, aki a székelyudvarhelyi kerékvetőkről beszélt. Mindennap elmegyünk mellettük, talán észre sem vesszük, pedig egykor jelentős szerepük volt. A város történelmi központjában (főleg a Kossuth utcában, a Márton Áron és a Kőkereszt tereken) a régi kapuk két oldalán megfigyelhetők azok a sarokvédő, beépített kövek, amelyek egykor az ott közlekedő szekerek dolgát könnyítették meg, illetve védték az épületek, a kapuk sarkait. Veres az összes udvarhelyi kerékvetetőt bemutatta fényképen.

Kovács Árpád művészettörténész témája szintén udvarhelyi és építészet volt: a dualizmus korának (ez a korszak az 1867-es kiegyezéstől az első világháború kitöréséig, 1914-ig tartott) építészete a városban. Eklektika és szecesszió – ebben a két stílusban épültek a korszak fő épületei, művészettörténész néhány jellegzetességre fotók segítségével hívta fel a hallgatóság figyelmet. Például a Vármegyeháza (a mai városháza) belső díszítésére, a Bethlen utcai unitárius templom hátsó tornyaira, a gimnázium homlokzatának és a tanítóképző oldalfalának díszítésére.

P. Buzogány Árpád az utóbbi húsz év mindennapjainak változásáról tartott igen érdekes, néhol vicces előadást. Az életmód, építészet, öltözködés, gazdálkodás ma már összehasonlíthatatlan képet mutat a húsz évvel ezelőtti állapotokkal, nem beszélve a még régebbi dolgokról. A mindennapi falusi élet eszközei, szokásai lassan az enyészeté lesznek – Buzogány bemutatott fényképgyűjteménye tökéletes lenyomatai a kornak, amiben élünk.

Balázsi Dénes, a szentléleki tájház vezetője és gondozója a tájházat mutatta be előadásában – az ott található, értékes népművészeti darabokat szintén fényképeken láthattuk, illetve megtudhattuk azok történetét, azonosítását, a tájházba való kerülésük történetét.