A lírai és humoros jelenetekkel tűzdelt zenés-táncos előadást az együttes turnéját szervező és lebonyolító Olympikus Sportklub és alelnöke, Jancsó István jóvoltából láthatta a népes közönség.

Palotás és keringő, tangó, csárdás és hip-hop - négy, kerekesszékben guruló táncos és járó partnere együtt lejtette a hangszórókból felcsendülő zene ritmusára a táncot. A rendhagyó előadás másik csodája az volt, amikor a csoport két hallássérült tagja jelnyelvre lefordítva tolmácsolta az egyik ámulatból a másikba eső nagyérdeműnek a zene szövegét.

A Roll Dance táncegyüttes a világ legtermészetesebb módján, a zene és a tánc nyelvén szólt a közönséghez és épített a kerekesszékben élők és az ép emberek világa között „lélektől lélekig" ívelő hidat. A kilenc évvel ezelőtt, 2001-ben Ványi Tibor és Zákány Katalin által létrehozott Roll Dance Budapest Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes a muzsika és a mozgásművészet univerzális nyelvén beszélt a másságról, az egymás elfogadásáról és a szeretetről. Bemutatkoztak már otthon, Magyarországon, vendégszerepeltek Szerbia és Szlovákia magyarlakta településein, Lengyelországban, Fehéroroszországban, Olaszországban és Franciaországban is.

Az együttes frontemberével, az 54 éves Várkonyi Istvánnal a különleges hangulatú és nagy sikert arató bemutató szünetében beszélgettünk.

A tánccsoport ötletét a mi mindennapi életünk szülte, hiszen a lakóhelyünkön, ahol mozgássérültek élnek, mi így táncoltunk a bulikon. Rájöttünk, hogy ennek a járó és kerekesszékben ülők közös táncának fontos üzenete, mondanivalója van, amit el kell juttatnunk a sorstársainknak és az ép emberekhez is. Az üzenet lényege, hogy sérültségünket nem szabad szégyellnünk, hiszen mi ugyanolyan érző, szerető, dolgozó tagjai vagyunk a társadalomnak, mint a többi ember, akiknek meg akarjuk mutatni magunkat.

Mióta van együtt a csapat?

Ebben a felállásban mindössze három hónapja, de azt nyugodtan mondhatom, hogy bár az előző társakkal is jó volt együtt, velük egyszerűen fantasztikus együtt dolgozni. Évente több mint száz fellépésünk van, általában egy héten egyszer próbálunk.

A bemutatott táncokat közösen találják ki?

Igen, de van egy szakmai segítségünk is, a koreográfusunk, aki profi kortárs táncművész.

Ennek, az önök megfogalmazásában „szelíd eszköznek", azaz a kombitáncnak, tudatosan és jól megfogalmazott célja, hogy felkeltsék a figyelmet. A zene, a tánc ugyanakkor kiváló eszköze is annak a küzdelemnek, amit a testi fogyatékosok társadalmi integrációjáért és esélyegyenlőségéért folytatnak. Ön szerint sikerült ezt a célt elérni?

A közönségnek azt kell érezni, hogy ott van a színpadon két ember, egy fogyatékos és egy ép - és ők mindketten egyformán táncolnak. Igaziból, a lelkükkel is. Sok helyen megfordultunk már. Az emlékkönyvünkbe írt bejegyzések bizonyítják, hogy az egymás elfogadásáról szóló üzenetünk célba jut.

Mindig elmondom, hogy ezt a táncegyüttest nem a fények csillogása, hanem a feltételek nélküli szeretet tartja össze. Fontosak a turnék, mert nem csak fellépésből áll, de segíteni is megpróbálunk. Nem titok, az, hogy Böjte atya révén is tesszük ezt. Pályázatokból tartjuk fent magunkat, de nem ebből élünk. A turnénkat is mi finanszírozzuk.

Amikor nem táncol, akkor mivel foglalkozik?

Én a kerekesszékből tulajdonképpen csak sportolok, egyébként egy járógép és egy bot segítségével járok. A civil foglalkozásom műszerész, van egy saját vállalkozásom, háztartási gépeket javítok. A párom idegenvezető, aki egy franciaországi utazási irodánál dolgozik, speciálisan mozgássérült gyerekeket utaztat. Saját gyermekem nincs, de azt szoktam mondani, hogy az együttes tagjai olyan fiatalok, hogy gyermekeim lehetnének.

A Roll Dance Budapest táncegyüttes „lélek táncát" Gyergyószentmiklóson, a Szent Erzsébet Idősek Otthonában is bemutatja.

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."