A tárlat anyagát, 36, különböző technikával (olaj, tus, szén, pasztell, ceruza) készült, 19.-20. századi, ismert és ismeretlen művészek által készített alkotások a marosvásárhelyi neves idegsebész dr. Madaras Sándor magángyűjteményéből származnak. A tárlatmegnyitón, amit sajnos csupán páran tiszteltek meg jelenlétükkel, maga dr. Madaras Sándor kalauzolta a közönséget.

A gyűjtő bemutatta a kiállított portrékat, pár szóban ecsetelve, miként került birtokába a reprezentatív anyag, ami csupán egy vékony szelete annak a 350 darabos festménygyűjteménynek, amit marosvásárhelyi otthonában és a 470 négyzetméteres magánklinikáján őriz. Dr. Madaras Sándort a megnyitót követően egy gyors, vázlatos portré erejéig faggattuk.

Azt mondta, hogy a műgyűjtés Önnek már nem is hobbi, nem is szenvedély, hanem betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, sőt fertőző. Kérdezem akkor, mikor és hogyan lett „beteg" dr. Madaras Sándor?

Ifjúkori barátaim mind képzőművész palánták voltak, akiknek én álltam modellt. Sajnos, az akkor készült krokik, vázlatok mind elvesztek – valahogy így kezdődött a gyűjtés. 1970-et írtunk akkor, tehát negyven évvel ezelőtt.

Az itt látható portrék hogyan kerültek birtokába?

Régiségkereskedésekből, vásárlás révén. Tudja, az ember, ha műgyűjtő, benne van egy forgatagban. Engem ismernek, így a műkereskedésekben van egy olyan rész, amit minden oda betérő láthat, és van egy raktár, ahová „beviszik" és van lehetősége az ott tárolt rengeteg képből válogatni – így fedeztem fel az itt látható műalkotásokat is.

Modern és klasszicista, 19.-20. századi ismert és ismeretlen művészek műveit láthatjuk. Melyik a legrégibb alkotás?

Ha emlékezetem nem csal, akkor az 1877-ből származó Kőváry Pál portré.

Kedvenceket is említett.

Igen, kettőt is. Egyik a nagybányai festőiskola stílusjegyeit hordozó Ferenczy Károly portré, a másik az előtérben kiállított ceruzarajz, ismeretlen alkotó keze nyomát őrző grafika.

Ez a második kiállítása Székelyudvarhelyen. Tavaly a falvédőgyűjteményét láthattuk a Művelődési Házban. Milyen kincseket őriz még?

Rengeteget. Van egy nagyon nagy etnográfiai anyagom. Népviselet, kerámia, csempe, szerszámok, bútorok, fém-, bronz-, üvegtárgyak Erdély minden területéről. Aztán órák, körülbelül ezer darabos a falvédő-gyűjteményem. A bronz hordócsap-gyűjteményem, tudomásom szerint egyedülálló.

Buta a kérdés, de van az impozáns gyűjteményben legkedvesebb darab?

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."